Aljasság és nosztalgia: könyvek Kádár Jánosról és koráról

Vágólapra másolva!
Kádár János a Szovjetunió kegyelméből Magyarországot irányító állampárt első embere volt 1956 és 1988 között, nevét történelmi korszak viseli. Erről a korról egyre kevesebbet tudunk, hiszen felejtenek és meghalnak a tanúk, ugyanakkor egyre többet is, azoknak a kutatóknak, újság- és emlékíróknak a jóvoltából, akik újabb és újabb szempontokból vizsgálják az időszakot.
Vágólapra másolva!

Összeállításunk tárgya nyolc, a közelmúltban megjelent kötet: van köztük állambiztonsági monográfia, kultúrtörténeti összefoglaló, memoár, tényfáltáró mű és szociológiai megközelítésű munka egyaránt. Bemutatjuk az egyes könyvek céljait és azt, hogy azokat hogyan sikerült megvalósítaniuk. Kiderül, hogy az egyes szerzők szerint indokolt-e az időszakra nosztalgikusan emlékezni, s az is, hogy milyen tanulságokkal lehetünk gazdagabbak egy-egy kötet elolvasása után.

Horváth Sándor (szerk.):
Mindennapok Rákosi és Kádár korában
Nyitott Könyvműhely, 376 oldal, 3980 Ft

Célkitűzés
Adva van egy korszak, amelyben az emberek - csakúgy, mint húsz ével korábban vagy húsz évvel később - reggel felkeltek, bementek a gyárba, munka után a presszóban ittak valamit, aztán hazamentek aludni. Azok azonban, akik a korszakban a hatalmat gyakorolták, még erről is hazudtak. A szocializmus emberképe szerint a munkás-paraszt jobbára népe és pártja boldogulásáért tesz-vesz, és ha az éppen elég jól halad, akkor saját szellemi javait fejleszti, sakkozik, fúr-farag, eszperantó nyelvet tanul, népek között barátkozik, szocialista tábort erősít. Időnként tán még imádkozna is vezetőiért - ha egy antiklerikális korban ez nem lenne elítélendő. Rákosi Mátyás diktatúrája a totalitásra törekedett, míg Kádár János az "aki nincs ellenünk, az velünk van" jelszó jegyében gyakorolta a Szovjetunió kegyéből nyert hatalmat. Abban azonban nem különbözött egymástól a két rendszer, hogy a maga által hirdetett értékeket is megtagadta, és az általa generált problémákat is elhazudta. A szociológia a margóra szorult, a szociográfia helyére a központi előírásoknak megfelelő termelési riport került. Ezalatt vigyázó szemek figyelték az embereket, és szorgos kezek környezettanulmányokban, hangulatjelentésekben összegezték tapasztalataikat. A Mindennapok Rákosi és Kádár korában olvasható tanulmányok a létezésnek ezt az állapotát mutatják be.

Megvalósítás
Olyan, fiatal történészekből álló szerzőgárda jegyzi a kötetet, melynek tagjai a szocialista rendszer utolsó szakaszában, a hetvenes-nyolcvanas években születtek. Ha úttörőnek már nem is, kisdobosnak még biztosan felavatták őket, de eszmélésüket már nem kötötte gúzsba a politikai kontroll alatt tartott ifjúsági szervezet, a KISZ. A szerzők a korra jellemző eseményeket, társadalmi csoportokat, irányzatokat választottak, és az azokról szóló sajtócikkeket, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött jelentéseket, egyéb helyeken fellelhető interjúkat, anyagokat szedték össze és rendszerezték tanulmányokká. Olyan témákban, mint hogy milyen volt munkásként parlamenti képviselőnek lenni, hogy hogyan figyelte meg a vendéglátóipart az állambiztonság, hogy hogyan alakult a szocialista divat és így tovább. A történészcsapat sikerrel járt, olyan eseményeket sikerül az olvasók elé tárnia, melyek megélésénél csak a megismerése lehet fontosabb.

Forrás: MTI
Forrás: MTI

Nosztalgia
Olyan társadalom képe rajzolódik ki a tanulmánykötetből, melynek tagjai tisztában vannak korlátaikkal, szűkre szabott lehetőségeikkel. Sejtik, hogy megfigyelik őket (bár, ma már tudjuk, azt nem, hogy milyen jelentős mértékben), megtanulnak a sorok között olvasni, és úgy hiszik, az ő életükben ennek a rendszernek nem lesz vége. Belemennek egy furcsa játékba: úgy tesznek, mint ha elhinnék azt, amit vezetőik, az uralkodó párt irányítói állítanak, hogy az ő világuk a létező világok legjobbika, vagy legalábbis a legjobb, ami Magyarországon megvalósítható. A kötet tanulmányai bemutatják, milyen mélyen áthatotta az egypárti Magyarországot a hazugság kultúrája, s hogyan nyomorította meg ez az egyéneket és a társadalmat egyaránt. A Kádár-nosztalgia kiváló ellenszere azok számára, akik éltek a korban és maguknak is hazudnak róla, de azoknak is, akik nem emlékezhetnek belőle semmire.

Tanulság
Az ember fiatalságához kapcsolódó emlékek könnyen elhomályosíthatják, súlytalanná teszik azt a nyomasztó környezetet, amelyben először csókolózott, veszítette el szüzességét vagy rúgott be először keverttől. Azt hiszi, hogy életének természetes velejárója volt az évtizedekig várt telefonvonal, a gátlások nélküli korrupció, a pártfunkcionáriusok gőgje, a nyugattól, a kultúrától, szellemi értékektől való elzártság. Ez akkor is a nagy tévedés volt. Ma még nagyobb.

Pálinkás Szűts Róbert