"A Lipót után is a társadalom söpredéke maradtunk"

Vágólapra másolva!
Fantomágyak, gyerekosztály a folyosón, gyorsan felépülőként kezelt krónikus betegek és szótlan orvosok - Lipótmező tavaly tavaszi bezárása óta megy a vita arról, hogy milyen következményekkel járt a pszichiátriai intézet átalakítása. Az átalakítás támogatói szerint az elavult tébolydát modern pszichiátriai ellátással váltották fel, és a jelentkező problémákkal is egész jól megküzdöttek. A szkeptikusok az ellátás széteséséről, eltűnő betegekről beszélnek. A betegekhez eljutni nehéz, többségük visszasírja a Lipótot. De ez úgysem számít.
Vágólapra másolva!

"Maradj, nem mehetsz ki" - hallatszik a vastag ajtón keresztül is a nővér határozott utasítása. Csengetés, kínos várakozás, némi kulcscsörgés után feltárul az ajtó, amely a Nyírő Gyula Kórház pszichiátriai tömbjének egyik folyosóját választja el hermetikusan a külvilágtól. A zsúfolt folyosón asztalok sorakoznak, a körülöttük ülő gyerekek szótlanul eszik a pénteki ebédet, pudingot és rizst. A csendet csak a nővérek, valamint a szülők törik meg, hétvégére ugyanis néhányan hazavihetik a magatartászavarral, autizmussal küzdő gyerekeiket. Az egyik kórteremben egy édesanya öltözteti fiát, a bejáratnál pedig egy férfi vitatkozik a nővérrel arról, hogy mikor indulhatnak haza.

A gyermekpszichiátria semmiben sem különbözik a felnőttosztálytól: mindent a fehér ural, játékokat, színeket csak az orvosi szoba egyik sarkában látni. Első pillantásra kiderül, az osztályt ideiglenesen alakították ki. A tavaly megszűnt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetből (OPNI) ugyanis elvileg a Heim Pál Kórházba kellett volna költöznie a gyermekrészlegnek, ott azonban egyelőre nincs hely, így a fővárosi önkormányzat kérésére a Nyírő Gyula egyik folyosója fogadta be a gyermekpszichiátriát. Többek között a gyermekosztály hányatatott sorsát is kifogásolja az állampolgári jogok országgyűlési biztosának június végén elkészült jelentése.

Ellentmondások

Szabó Máté általános ombudsman szerint az OPNI bezárásával aggályos helyzetbe kerültek a mentálisan sérült betegek. A 33 oldalas dokumentum szerint az ágyszámcsökkentések miatt - 849 ágy volt az OPNI-ban, ebből 599-et helyzetek át más intézményekbe, a többit felszámolták - több beteg kikerült az utcára, vagyis ellátás nélkül maradt, az átvevő kórházak nem készültek fel idejében, több beteg nem tudja, hogy az OPNI megszűnésével melyik kórházba kell járnia. Ráadásul - állítja a jelentés - a megszüntetésnek nem is voltak meg a törvényi feltételei. Az államháztartásról szóló törvény szerint ugyanis kórházat abban az esetben lehet megszüntetni, ha az intézmény a feladatát nem tudja ellátni, ha a szolgáltatásra nincs igény, vagy ha a feladatot más szervezetben hatékonyabban lehet teljesíteni.

Átszervezésnél viszont ki kell jelölni a szervezet jogutódját, az OPNI esetében ez nem történt meg. A dokumentum szerint, ha a szaktárca valódi célja az azonos színvonalú ellátás megtartása lett volna, akkor kijelölt volna egy intézményt, ahová tömbszerűen elköltözhetett volna az OPNI. A jelentés nyilvánosságra kerülése után ismét fellángolt a Lipót bezárása körüli vita, több orvos fejtette ki véleményét például napilapokban, a Magyar Pszichiátriai Társaság pedig egy olyan intézmény felállítását követelte, amely az OPNI helyébe léphet.

Az Egészségügyi Minisztérium néhány soros közleményében tagadta az ombudsman kifogásainak nagy részét. A tárca szerint egyetlen beteg sem maradt ellátatlanul, az átszervezés közben jelentkezett problémákat tudták kezelni a kórházak. A minisztérium azt azonban elismerte, hogy körültekintőbben is le lehetett volna bonyolítani az átköltözést. Több időt szánhattak volna az egyeztetésekre, valamint arra, hogy felkészüljenek a befogadó intézmények - ismerte el az [origo]-nak írt válaszában a minisztérium. Megszólalt az ügyben Molnár Lajos is, aki a bezárást a Népszabadságnak írt olvasói levelében a következőkkel indokolta: "Az OPNI és a hasonló, óriási, börtönszerű tébolydák abban a korban jöttek létre, amikor a pszichiátriai betegek kezelésére nem volt mód, és a társadalom elsősorban önvédelmi okból - hasonlóan a bűnözőkhöz - csak elkülöníthette, bezárhatta őket. A tébolyda, a lóvasút és a távíró kora."

Faludi Gábor, a Semmelweis Egyetemhez tartózó Kútvölgyi Klinikai Tömb pszichiátriai osztályának vezetője szerint egyszerűen mentalitásbeli különbségekről van szó. Amíg az OPNI a gyógyítás anyagi vonzataival nem foglalkozott, a tárca olyan egészségügyben gondolkodott, amely kutatással, oktatással pénzt is tud csinálni. Az osztályvezető az egymásnak ellentmondó állításokról azt mondta: az ombudsman a pszichiáterektől szerzett információkat, akiket érzékenyen érintett a kórház bezárása, így erősebben reagáltak az átszervezéssel járó nehézségekre. A tárca viszont a statisztikai adatokra támaszkodott, amelyek Faludi szerint azt mutatták, az elmúlt évekkel összevetve a betegellátásban nem okozott nagyobb zűrt a Lipót bezárása.

Hülyeségek

Felkerestünk több olyan kórházat, amelyek az OPNI tavaly április 1-jei bezárása után feladatokat vettek az intézménytől, az ott tapasztaltakat pedig összevetettük az ombudsman és a tárca állításaival. Az ombudsman a legsúlyosabb állításokat azzal a Szent István Kórházhoz tartozó Merényi Gusztáv Kórházzal szemben fogalmazta meg, amelybe a legtöbb beteg került át az OPNI-ból. A jelentés szerint a Merényi 243 ágyat kapott, ebből - az ombudsman szerint - csak 55 lelhető fel az intézményben, 188 ágy sorsa ismeretlen. Ráadásul ezek úgynevezett krónikus ágyak, vagyis olyan betegeké, akik hosszan tartó pszichiátriai gondozást igényelnek.

A Gyáli úton elterülő, Kislipótként emlegetett komplexum a befogadó kórházak közül egyedül tud zöldövezetet biztosítani a betegeknek. A kórházi tömbök között fekvő bokrokkal, fákkal tagolt zöld részek azonban, úgy tűnik, nem elégítik ki a Lipót negyvenhektáros parkjához szokott betegek igényét. Egy idős férfi, aki 1967 és 2008 között élt a Lipóton, azt mondta az [origo]-nak: egy év után is hiányolja az OPNI-t. "Jó volt oda kijárni és nagyokat pipázgatni" - magyarázta a Merényi foglalkoztatóközpontjában tevékenykedő férfi.

A betegek ottjártunkkor éppen egy nyomda számára hajtogattak papírdarabokat. Az égetőkemencével felszerelt, képzőművészeti tábor benyomását keltő épület roskadozott a kerámiáktól, szobroktól, festményektől. Jóval komorabb benyomást keltettek viszont az egyik pszichiátrai tömb dohszagot árasztó, omladozó falú folyosói.

Az orvosok egyik helyen sem válaszoltak kérdéseinkre, minden alkalommal a főigazgatóhoz irányítottak benünnket. Szerettünk volna kérdéseket feltenni a kórház vezetésének is, Radnai Zoltán, a Szent István Kórház főigazgatója azonban ezekre nem kivánt reagálni, ahhoz sem járult hozzá, hogy az [origo] munkatársát körbevezessék a kórházban. Megkeresésünket azzal hárította áll, "hülyeségekre nem akar reagálni".

Kiszerelt adathordozó

Több feladatot vett át az OPNI-tól a XIII. kerületben fekvő Nyírő Gyula Kórház is. Az ágyszámokat illetően azonban mást mondott a kórház és a tárca is, az előbbi szerint 54 ágyat kaptak az OPNI-tól, a minisztérium szerint azonban 90-et. Az intézmény egyik pszichiátriai osztályát vezető Döme László - aki korábban az OPNI-ban dolgozott - azt mondta az [origo]-nak: jelenleg folyik a 20 ágyas fertőzőosztály kiépítése. A Lipótmezőn korábban működő fertőző - tbc-s, AIDS-es - pszichiátriai betegeket ellátó osztály egyelőre csak papíron létezik. A gyermekosztály pedig ideiglenes helyen üzemel. Döme szerint további problémát jelentett, hogy az osztályok nem hozhatták magukkal a számítógépeiket, amelyek mégis átjöttek, azokból kiszerelték az adathordozókat. Így semmilyen betegdokumentációjuk nincs, azokat ugyanis az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézetben őrzik.

Az áthozott páciensekről így újra diagnózist kell készíteni, jobb esetben azonban néhányan áthozták magukkal a zárójelentésüket. Ezt kifogásolta az ombudsman jelentése is, amely úgy fogalmazott: "A kórrajzokat bedobozolták és szekrényekbe zárták. Ezzel a korábban az OPNI-ban kezelt és most más intézményekbe felvett betegek kórelőzménye hozzáférhetetlenné válik a kezelőorvosok számára."

Egy korábban a Lipótmezőn, jelenleg a Nyírő Gyulában praktizáló orvos szerint több beteg a tortúrát és a zöld környezet hiányát úgy élte meg, hogy apátiába zuhant. Egy 30 év körüli, napi rendszerességgel kezelésre járó beteg szerint a Lipót családiasabb volt, nagy előnye volt, hogy lehetett focizni. "Összeségében azonban mindegy, hol vagyunk, úgyis a társadalom söpredékei maradunk" - tette hozzá a férfi. A pszichiátriai betegek számára kialakított tömb szemmel láthatóan jobb állapotban van, mint a Merényi kórházban. Nagyobb zöldterület hiányában azonban a betegeknek be kell érniük a foglalkoztatóval, valamint a művészetterápia számára kialíktott épülettel, amelyeket telejesen belaknak a betegek alkotásai.

Nagy a nyomás

A Semmelweis Egyetemnek pedig az okozott problémát, hogy az egyetem klinikáinak - a Kútvölgyi és a Balassa János utcainak - félmillió olyan lakost kell ellátniuk, akik korábban az OPNI-hoz tartoztak. Ehhez viszont csak aktív ágyakat kaptak, ahol krízishelyzetben lévő betegeket kezelnek. Az egészségbiztosító aktív ágyon azonban csak 2-3 hétig fedezi egy beteg kezelését, ennyi idő alatt pedig nem lehet skizofréniából, depresszióból kigyógyulni. A két klinika így nagy nyomás alá került.

Kéri Szabolcs, a Balassa János utcai klinika osztályvezetője a Népszabadságnak júliusban azt írta: a súlyos mentális zavarral élő betegeket lakhelyüktől, családjuktól távol kellett elhelyezni. Más esetekben - szakmailag megengedhetetlen módon - a család vállalta, hogy a komoly tünetekkel rendelkező betegeket otthon gondozzák - írta Kéri, aki szerint arra is akadt példa, hogy a pszichiátriai betegeknek hajléktalanszállón kellett elhelyezést biztosítani. A nehézséget a Kútvölgyi osztályvezetője is elismerte, Faludi Gábor szerint azonban meg lehetett birkózni a feladattal: megállapodtak néhány kórházzal, hogy vegyék át a krónikus ellátást igénylő betegeiket, korábban pedig informális úton, ismeretségi alapon oldották meg ezt.

Azt viszont lehetetlen megmondani, hogy az átszervezés miatt maradtak-e ellátatlan betegek. Borza Beáta, az ombudsman vezető munkatársa szerint ezt bizonyítja, hogy novemberben a János kórházban egy hajléktalan, akit korábban a Lipóton kezeltek, meggyilkolta a szobatársát. Vecsei Miklós, korábbi hajléktalanügyi miniszteri biztos, a Máltai Szeretetszolgálat munkatársa az [origo]-nak azt mondta: egyre gyakrabban fordul elő, hogy szociális munkások hajléktalanoknál OPNI-s zárójelentést találnak. Szinte mindig előfordul, hogy ha pszichiátriai ágyakat szüntetnek meg, akkor megnő a betegek száma a hajléktalanok között - állította Vecsei.

A volt miniszteri biztos viszont azt mondta, az uniós országokban számítanak erre, és kezelik a problémát. Mindig is voltak pszichiátriai betegek a hajléktalanok között, a számuk az elmúlt években nem ugrott meg - jelentette ki Faludi. A Kútvölgyi osztályvezetője szerint, ha mégis találnak OPNI-s papírt a hajléktalanoknál, annak az lehet az oka, hogy az OPNI a mai lehetőségekhez képest szociálisan érzékenyebb volt. Olyan betegeket is felvett, akiket az ellátó rendszerben hosszú távon nem lehet finanszírozni.