Apró bogarakkal harcolnak az ég robotosai

2008.07.12. 15:52

Sziszifuszi küzdelmet folytatnak a kártevőkkel a légi permetezők, de legalább tudják, hogy mindig lesz munkájuk. A mezőgazdasági repülés nélkülöz minden csillogást, tarlókon landolnak, egy IFA-ról töltik fel a tartályokat, és ha kell, egy szál csavarhúzóval javítják a helikoptert. Riport a Tét környéki pusztákról és egy Ka-26 fedélzetéről.

"A tábla végén hasra rántod a botot, ettől felemelkedik a gép, finoman gázt adsz a kollektívval, a pedállal pedig megfordítod a gépet a tengelye körül" - magyarázza a szerinte pofonegyszerű fordulási manővert Vándor Ottó, az Aero Turul Kft. helikopterszerelője és mindenese. A rögtönzött felszállóhellyé alakult dunántúli tarlóról tízpercenként emelkedik a magasba a nagy sárga darázsra emlékeztető helikopter, hogy újabb hatszáz liter vegyszerrel folytassa harcát a kártevők ellen.

Ahogy teletöltötték a tartályt, a helikopter szinte felugrik a levegőbe, majd pár másodperc múlva már majdnem százméteres magasságból nézünk le a vidékre. Erdős Attila pilóta évtizedes rutinnal azonosítja be a keresett táblát, és lecsap rá. A helikopter kereke szinte a kukorica címerét súrolja, miközben a sebességmérő műszer mutatója a 90-es számra tapad. Ahogy közeledik a tábla vége, Attila kikapcsolja a permetezőt, és végrehajtja a manővert, amiről Ottó beszélt.

Ami a földön egyszerűnek tűnik, a helikopter fülkéjében gyomorforgató élmény. A gép meredeken emelkedik, 90-ről egy pillanatra 120-ig gyorsul, majd hirtelen majdnem nullára lassul, miközben 180 fokot pördül a tengelye körül. Az élmény a vidámparkok pörgő-forgó játékaira emlékeztet, csak sokkal intenzívebb. Már a második fordulónál rájöttem, hogy nagyon jó ötlet volt kihagyni a reggelit.

A csatatér

Ha elég nagyok a táblák, nem kell őket sokáig keresgélni, akkor akár napi 600 hektárt is le tud permetezni a mindössze három főből (pilóta, szerelő, sofőr), egy 38 éves Ka-26 típusú helikopterből és egy hasonló korú pótkocsis IFA-ból álló csapat. A Tét környéki földeken azonban aprók a birtokok, az utolsó 26 hektár, amelyet le kellett permetezni, 11 különböző parcellából állt, ezért a felszállás előtt hosszú időt vett igénybe a földek beazonosítása.

"Tudtok mindent? Akkor keverjünk!" - próbálja lezárni a tanácskozást a nagydarab, szakállas Ottó, mikor Attila és a környékbeli gazdák már másfél órája görnyedtek a szakadtra hajtogatott térképek felett, és különböző vegyszernevekkel és dózisokkal dobálózva próbálták tisztázni, melyik táblára milyen szert kell kiszórni. Az apró parcellák permetezése nem túl jó üzlet - hiszen a brigádot hektárra fizetik, miközben a helikopter akkor is megeszi az óránkénti 200 liter benzint, ha nem permetez, csak egyik helyről a másikra repül -, de a helikopteresek örülnek, hogy van munkájuk.

A mezőgazdasági repülősök februártól októberig vándorolnak, Attila és Ottó bejárta már az egész országot, de főleg az Észak-Dunántúlon dolgoznak. Leszállóhelyeik tarlók és legelők, a bázis a pótkocsis IFA, szélzsákként egy, a pótkocsi víztartályára kitűzött nemzetiszín zászlót használnak. A gazdák hozzák a vegyszert, és egy traktor vontatta lajtot, hogy legyen honnan vizet vételezni.

Fotó: Mudra László [origo]
Még több fotóért klikk a képre!

A vizet felpumpálják a pótkocsi háromezer literes tartályába, onnan kerül a hatszáz literes keverőbe, ahol hozzáadják a vegyszert. Ahogy leszáll a helikopter, csak betöltik az újabb adagot, és már mehet is. Irányítóként Ottó szolgál, aki a pótkocsi tetejéről felemelt hüvelykujjával ad engedélyt a felszállásra. Néha Attila kihasználja a rövid szünetet, és hátrahajtott fejjel szundít egy percet, a töltést végző sofőrnek kell bezörgetnie az ablakon, hogy mehet tovább.

Az ellenség

"Minden rossz Amerikából jött" - mondja Ottó, a kolorádóbogárra, a parlagfűre és a legújabb kártevőre, a kukoricabogárra célozva. Ez a rovar eredetileg Mexikóban honos, Európában először 1992-ben jelentették Belgrád környékéről. Azóta ellepte Magyarországot, elérte Szlovákiát, Ausztriát és Olaszországot is. A félcentis bogarak a bibét károsítják, amitől hiába fejlődik ki a cső, szemek nem lesznek rajta. Az igazán nagy kárt azonban a következő évben okozzák: ha ismét kukoricát vetnek a földbe, a lárvák elrágják a növény gyökerét.

Védekezni permetezéssel, talajfertőtlenítéssel és vetésforgóval lehet ellene, de ez sziszifuszi munka, hiszen a bogár elég jól repül, évente 30 kilométert is halad előre az állomány. "Ez a mi szerencsénk, mindig van munka" - viccelődik Ottó, mire az IFA sofőrje azzal kontráz, hogy a biztonság kedvéért azért kéthetente lárvákat szórnak a földekre a helikopterről. Persze minden kártevőnek megvan a maga szezonja, néhány héttel korábban még a virágzó repce felett kellett repkedni, hogy az éppen rajzó repcefénybogarat ritkítsák, hamarosan pedig a napraforgót kell megvédeni a gombás fertőzéstől.

Fotó: Mudra László [origo]

Csak a méhekre kell nagyon vigyázni, és ha ezt a gazdák és helikopteresek elfelejtenék is, a méhészek emlékeztetik őket. Alig szállt le például a gép a közeli Bezi melletti kaszálón, máris ott volt egy helyi kaptártulajdonos, hogy számon kérje, mit, hol és mivel permeteznek. A méhészt sikerült megnyugtatni, de szinte azonnal el kellett hárítani az egyik gazda ötletét, aki kifogyott a méhkímélő vegyszerből, és úgy gondolta, helyette valami "keményebb droggal" szórja be a földjét.

"Egyszer, még a hőskorban, a '70-es években egy tsz-nél rossz volt a szőlőtermés, az elnök kitalálta, hogy imitáljunk jégkárt" - sztorizik Ottó, miféle extra kívánságokkal találkoztak már. Az emlegetett tsz-elnöknek az az ötlete támadt, hogy a műtrágyaszórót gyöngykaviccsal kellene megtölteni, és kellő magasságból megszórni vele a szőlőt. Az apró kavicsok a tervek szerint pont úgy verték volna le a leveleket és a termést, mintha jégeső esett volna, de persze nem lett az egészből semmi.

A fegyverzet

"Az oroszok nem csinálnak semmit egyetlen célra" - mosolyogja meg Attila a kérdésünket, hogy a Ka-26-ot kifejezetten mezőgazdasági célra gyártották-e. A konstrukció - mint szinte minden az egykori Szovjetunióban - eredetileg katonai célra készült, futárgépnek tervezték. A gép hasa alá, ahol a permetező és műtrágyaszóró tartály található, fel lehet szerelni egy hatszemélyes kabint, teherplatót és egy csörlőt is. A két rotor egy tengelyen, egymással ellentétes irányba forog, ez az úgynevezett koaxiális elrendezés, aminek előnye, hogy nincs szükség farokrotorra.

Az Aero Turul gépét 1970-ben gyártották, de a kor itt nem számít, csak a repült órák száma: ebbe a helikopterbe már nyolcezret "tettek bele", de átesett több nagyjavításon, a motorjai is újak, így még sokáig használható. Egyszerre 600 liter vegyszer fér a tartályba, ebből 50 litert szór ki hektáronként, vagyis egy feltöltéssel 12 hektárt lehet lepermetezni. Egy felszállás általában 5-10 perc, óránként egyszer le kell állni, hogy benzint töltsenek a tankba.

Fotó: Mudra László [origo]

"Ami elromolhat, az el is romlik" - idézi Murphy híres törvényét Ottó, amikor arról kérdezzük, előfordulnak-e balesetek. "A múltkor is kiesett egy hidraulika, de volt, hogy egy motorral kellett leszállni" - meséli. És persze ott az emberi tényező is: 2006 áprilisában egy ugyanilyen, de másik csapathoz tartozó helikopter zuhant le Nagyhalász közelében, mert a pilóta nem vette észre az előtte lévő elektromos vezetéket. Szerencsésen megúszta, de a gép úgy összetört, hogy már nem érte meg kijavítani.

A technika aznap is megmakacsolta magát, amikor vendégségben jártunk az Aero Turulnál. Attila úgy tervezte, hogy átrepül az új leszállóhelyre, közben pedig lepermetezi az utolsó táblát. A permetező szivattyúja azonban bedöglött, nem jött belőle semmi. A pilóta keresett egy rétet, letette a gépet, majd telefonon odahívta a szerelőt. Ottó egy szál csavarhúzóval felfegyverkezve öt perc alatt helyrepofozta a szerkezetet, miközben még arra is gondja volt, hogy ellenőrizze a generátort.

A legénység

"Minden gyerek pilóta akar lenni, csak nálam ez meg is maradt" - meséli Attila, amikor arról kérdezzük, hogy választotta ezt a szakmát. Már szakközépiskolába is Csepelre járt, ahol megtanulta az alapvető műszaki dolgokat, emellett vitorlázógépen repült a helyi klubban. "Eredetileg vadászpilóta akartam lenni, azt hittem, ezzel meg lehet úszni a katonaságot, de a sportklubban rájöttem, hogy ez nem igaz" - magyarázza, miért ment a szolnoki katonai főiskola helyett Nyíregyházára, polgári repülősnek.

Attila a főiskoláról a Mezőgazdasági Minisztérium Repülőgépes Szolgálatához került, ott képezték át helikopterre, és ott dolgozott a rendszerváltásig, amikkor maszekolni kezdtek. Ekkor jöttek rá ugyanis a tsz-ek és állami gazdaságok, hogy a gépek hivatalosan az ő tulajdonukban vannak, hiszen az agrártárca velük vetette meg, a szolgálat csak üzemeltette azokat. Ha pedig az övék - gondolták a vezetők -, akkor el is adhatják őket. Attiláék is így kezdtek el lízingelni két gépet Bábolnától.

A történteken a repülőgépes szolgálat lepődött meg legjobban, hiszen ők abban a tudatban voltak, hogy a gépek az ő tulajdonukban vannak. Az első évben nem is akarták azokat kiadni az új tulajdonosoknak, csak a második évben tudták megkezdeni a munkát. "Pereskedtünk velük, de mire megnyertük, megszűnt a szolgálat. Máig adósok hétmillió forinttal" - legyint Attila, mielőtt elindul egy újabb kukoricatábla felé.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK