Nem tudunk szabadulni az osztogatáscsapdából

2008.09.23. 14:43

Nem bírják ki a hivatali idejük felén túljutott magyar kormányok, szinte már hagyomány, hogy fellazított költségvetéssel és emelkedő kiadásokkal készülnek a választásokra. Az [origo]-nak nyilatkozó egykori miniszterek szerint lehetne ugyan tagadni, hogy létezik ilyen, de mindenki csinálja, ráadásul a dolog politikailag kifizetődő. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök óvatos duhaj, de augusztus végén nyilvánosságra hozott elképzeléseiben az osztogatási arzenál több elemét is felvonultatta.

"1990 óta is mindig ugyanaz jellemzi ezt a politikát (...) Azt látjuk ismét, hogy megszorítások és osztogatás váltogatja egymást. A kormány megszorításokkal beszedi a pénzt, aztán kiadja, elsősorban segélyek és támogatások formájában" - bírálta a magyar politikai gyakorlatot Orbán Viktor Fidesz-elnök a kormányprogram parlamenti vitájában, 2006. június 8-án. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök augusztus végén nyilvánosságra hozott, Megegyezés címen futó elképzelései sok szempontból illenek erre a logikára.

Az előrejelzések szerint 2008-ban 3,8 százalék lesz az államháztartás hiánya, ami 2000 óta a legalacsonyabb szint. A konvergenciaprogram azonban 2009-re 3,2 százalék, 2010-re 2,7 százalék hiányt állapít meg, amihez a kormánynak tartania kellene magát. Ez ugyanis az egyik feltétele az euró bevezetésének, illetve annak, hogy az Európai Unió megszüntesse azt az eljárást, amely a túl magas hiány miatt folyik Magyarország ellen.

Gyurcsány ezt az ellentmondást úgy próbálja feloldani, hogy rövid távon csak nagyon óvatos adócsökkentést (sőt, esetenként adóemelést) és a jóléti kiadások visszafogott emelését vagy legalább reálértékük szinten tartását ígérte. Ez utóbbival ráadásul megpróbálta szembeállítani magát Orbán Viktorral, aki egy zártkörű beszélgetésen állítólag a nyugdíjak befagyasztását és a szociális támogatások lefaragását jelölte meg a kiadáscsökkentés lehetséges útjaként, igaz, később pontosította a neki tulajdonított kijelentést, és azt mondta, hogy a befagyasztás szinten tartást jelent.

Az ígéret ingyen van

Gyurcsány programjavaslata - hasonlóan a 2005-ös, törvénybe foglalt, majd visszavont elképzelésekhez - négy évre előre ígér adócsökkentést. Élt ezzel a módszerrel Orbán Viktor is: 2002 elején tartott évértékelő beszédében a rászoruló gyermekek ingyenes étkeztetését, az átlagkeresetek megduplázását és 606 milliárd egészségügyre fordított forintot ígért a következő ciklusra.

Nyugodt szívvel vállalhatta a Horn-kormány 1997-ben a fővárossal kötött szerződésben a négyes metró finanszírozását is, hiszen az építkezés csak a következő ciklusban indult volna meg. Az Orbán-kormány azonban felmondta a szerződést, éppen a ciklus elején folytatott szigorú gazdaságpolitika, az úgynevezett csendes kiigazítás jegyében. Orbán a választások előtt nem sokkal már a 2012-es budapesti olimpiáról beszélt, ami szintén nem volt nagy kockázat, hiszen még a pályázat benyújtása is évekkel később lett volna esedékes.

El lehet ígérni emellett más pénzét is: Gyurcsány már a 2006-os választási kampányban is az uniós forrásokból megvalósuló fejlesztéseket állította a középpontba, és ma is hasonlóra törekszik a kormányzat, például EU-s pénzből ígéri a közoktatás rendbetételét. Hasonló ehhez az Új tulajdonosi program is, amelynek keretében kedvezményes áron adná kisbefektetők kezébe az állami cégek részvényeinek egy részét a kormány. Ez persze része lenne a privatizáció utolsó hullámának is, hiszen az érintett cégek részvényeit részben vagy egészében tőzsdére lehetne vinni, ami extra bevételhez juttatná a költségvetést.

Lehetne tagadni

"Lehet tagadni, de ez minden kormánynál jelen van, és nem csak Magyarországon" - mondta az [origo]-nak Katona Kálmán, aki az  Orbán-kormány első két évében volt közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter. Az MDF-es politikus szerint 1998-1999 a csendes kiigazítás évei voltak, amikor rendkívül visszafogták az állami költekezést. 2000 után azonban fellazult a fegyelem, és több népszerű intézkedést is hozott a kormány, bevezette például a támogatott lakáshiteleket. Igaz, hogy ez nagyobb lépés volt, mint amit a költségvetés elbírt, de ez már csak a Medgyessy-kormány idején derült ki.

Hasonlóan látja a helyzetet Rácz Jenő, az első Gyurcsány-kormány egészségügyi minisztere, aki szerint a szocialista-szabad demokrata koalíció 2006-os választási győzelméhez nagyban hozzájárult, hogy 2005-től jelentős forrásokat biztosítottak az egészségügynek. A 100 lépés programjából 21 vonatkozott erre a területre, és a népegészségügyi intézkedések mellett látványos fejlesztések is szerepeltek benne. Rácz példaként az új mentőállomásokat, mentőautókat és helikoptereket említette. Az egészségügy a választási kampányokban általában ellenzéki téma, hiszen az emberek többsége elégedetlen a rendszerrel - mondta Rácz, aki szerint nagyban hozzájárult a koalíció hatalmon maradásához, hogy nem ez a téma került az ellenzék fókuszába.

Forrás: MTI
Gyurcsány süteményt oszt augusztus 20-án

Az államháztartási hiány adatai árulkodóak: 1996-ban és 2000-ben, tehát a Horn- és Orbán-kormány ciklusának közepén 3 százalék körül volt a hiány, tehát stabil volt a költségvetés. 1997-ben és 2001-ben azonban már 4 százalék fölé ugrott, a választási években, 1998-ban és 2002-ben pedig a 6, illetve a 9 százalékot is meghaladta a deficit. Még a 2002-2006-os ciklusban is félidőben, 2004-ben volt a legkisebb, 5,5 százalék a hiány.

Az osztogatástól sem visszarettenő politikát a munkavállalók a zsebükön is érezhették, hiszen míg 1995-ben és 1996-ban, a Bokros-csomag éveiben csökkent az átlagbér reálértéke, 1997-ben már majdnem öt százalékkal nőtt. Az Orbán-kormány idején hasonló jelenség játszódott le: 2000-ben mindössze másfél százalékkal, 2001-ben már 6,4 százalékkal nőtt a bérek értéke - ekkor emelték például két év alatt másfélszeresére a minimálbér összegét. Extrém ötlet volt, amikor 1997-ben Horn Gyula odáig ment, hogy ingyenes repülőjegyet ígért a 65 év feletti nyugdíjasoknak.

A ciklikusan megugró kiadások miatt azonban időről időre megszorításokra van szükség. "A magyar kormányok (...) az utolsó előtti pillanatban mindig képesek voltak a kényszerek felismerésére, s hatásos stabilizációs és reformprogramokat valósítottak meg. Igaz, a kényszerek (átmeneti) enyhültével, illetve a választások közeledtével e törekvések rendre elhaltak" - írta a 2006-os a választások előtt Karsai Gábor, a GKI Gazdaságkutató Zrt. ügyvezető igazgatója, aki már akkor úgy vélte, bárki nyer, nem úszhatja meg a kiigazítást.

A kivétel erősíti

Voltak a rendszerváltás után olyan magyar kormányok is, amelyek nem tartották magukat a félidős logikához: a Medgyessy-kormány például nem várta meg a ciklus közepét az osztogatással, már az első száz napban végrehajtották a kampányban megígért 50 százalékos béremelést, 2003-ban bevezették a 13. havi nyugdíjat. A Medgyessy által jóléti rendszerváltásnak nevezett csomaggal azonban ellőttek minden puskaport. Félidőben, 2004 tavaszán-nyarán Medgyessy már ígérni sem tudott, akkori beszédeiben csak a korábbi intézkedéseket emlegette fel.

Nem működött egyértelműen a megszorítás-osztogatás logikája a Horn-kormány első hónapjaiban sem. A Békesi László pénzügyminiszter által javasolt lépések helyett Horn Gyula miniszterelnök kormányzását inkább egy visszamenőleges hatályú nyugdíjemeléssel kezdte. Csak hónapokkal később - amikor már közvetlen pénzügyi összeomlás fenyegetett - adott szabad kezet az új pénzügyminiszternek, Bokros Lajosnak, aki végrehajtotta a megszorítást.

KAPCSOLÓDÓ CIKK