Az ipar és a környezetvédők közé szorult a kormány

Másfél év huzavona után előállt az italcsomagolások új szabályozásával a környezetvédelmi tárca. Az italgyártók képviselői sokallják, a környezetvédők keveslik a változásokat, miközben az Európai Unió eljárást folytat a jelenlegi törvény miatt. A kormány végül úgy döntött, megelégszik egy ráncfelvarrással, és majd három év múlva újra foglalkozik a kérdéssel.

Az elmúlt több mint másfél évben két miniszter - az SZDSZ-es Persányi Miklós és Fodor Gábor - ígérte meg, hogy az italcsomagolások kötelező betétdíjának bevezetésével állítja meg a szeméthegyek növekedését. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) legújabb törvényjavaslata azonban - Dióssy László szakállamtitkár szavaival - szűk mezsgyét próbál találni az ipar és a környezetvédelem érdekei közt.

A jelenlegi szabályozás környezetvédelmi termékdíjjal próbálja rászorítani a gyártókat a környezetbarát megoldásokra. A díjfizetés alól azok a cégek kaphatnak mentességet, amelyek termékeik egy meghatározott hányadát (2008-ban a sör 68, a szénsavas üdítő 11, az ásványvíz 7 százalékát) visszaváltható csomagolásban forgalmazzák. Ezt azonban a gyártók többsége nem teljesíti, inkább más megoldást választ: egy koordináló szervezet segítségével begyűjteti és hasznosíttatja a csomagolóanyagok előírt hányadát (idén 53 százalékot).

A tárca honlapján közzétett, közigazgatási egyeztetésen lévő tervezet szerint megszűnne az a lehetőség, hogy a részleges újratöltéssel vagy hasznosítással teljes mentességet szerezzen egy cég a termékdíj fizetése alól. A visszaváltható palackok után egyáltalán nem kellene fizetni, a nem visszaválthatóknál pedig az előírt hasznosítási arányt teljesítők részleges mentességet kapnának: a nyersanyagként hasznosított mennyiség után 60, az égetéssel hasznosított után 40 százalékkal kellene kevesebbet fizetni.

A tervezethez csatolt indoklás szerint a KvVM úgy számol, a módosítással nem nőnek költségvetés bevételei, csak az egyes iparágak közti arányok módosulnának. Jól járnának például a sörgyárak, amelyeknek 2009-ben a jelenlegi szabályok szerint több mint nyolcmilliárd forint termékdíjat kellene fizetniük, ami a módosítással 2,5 milliárdra csökken. Nagy érvágás érné azonban az üdítőital-gyártókat és az ásványvíz-palackozókat, az ő terheik 2,1 milliárdról 6,5 milliárdra nőnének.

A tyúk vagy a tojás?

A KvVM adatai szerint Magyarországon jelenleg évente 3,7 milliárd italospalack vagy -doboz kerül forgalomba, amelynek alig negyede visszaváltható. Az újratölthető csomagolások aránya folyamatosan csökken, miközben például évi 10 százalékkal nő az ásványvizek forgalma. A szelektív hulladékgyűjtés fejlődésének ellenére is évi kétmilliárd liternek megfelelő csomagolás kerül a szemétbe, aminek eltakarítása a tárca szerint legkevesebb 7-10 milliárd forintba kerül, és ebbe nem számolták bele a szeméttelepek amortizációját.

A gyártók és a kereskedők szerint a visszaváltható és az eldobható csomagolások küzdelmét a fogyasztók döntötték el, a cégek csak alkalmazkodnak a megváltozott igényekhez. Dióssy László szerint azonban az érvelés nem állja meg a helyét, hiszen a fogyasztók döntését a gyártók erőteljes reklámtevékenysége befolyásolja: a foci-Eb idején például az egyik legnagyobb üdítőitalgyár ajándék poharakkal buzdított egy műanyag palackban árult termék vásárlására - mondta.

Ugyancsak a gyártókat és a reklámokat okolja Szilágyi László, a Hulladék Munkaszövetség (Humusz) elnöke. Példaként említi, hogy 2001-ben a Reklámetikai Bizottság és a Gazdasági Versenyhivatal is elmarasztalta a Pepsit, amiért óriásplakátjain a "szép" és "könnyen kezelhető" műanyag palack vásárlására buzdított az "ütött-kopott" visszaváltható helyett. Ugyanakkor nem lehet felmenteni a fogyasztókat sem. Sívó Imre, a Magyar Sörgyártók Szövetségének elnöke szerint a sörök nagyobb része elérhető visszaváltható üvegben és alumíniumdobozban is, mégis egyre többen az utóbbit választják.

Magas szinteken

Az italcsomagolások termékdíjának újraszabályozása egyre égetőbb, ugyanis az Európai Bizottság 2006 júliusa óta kötelezettségszegési eljárást folytat Magyarország ellen. A testület szerint jelenlegi törvény diszkriminatív, mert a hazai gyártóknak kedvez. A külföldről italokat importálók ugyanis - magyarországi bázis hiányában - nem tudnak visszaváltható palackokat használni. Az EU kifogásolja azt is, hogy a magyar szabályozás különbséget tesz a termékdíjat illetően aszerint, hogy milyen italt töltenek a csomagolásba.

Az ügy fontosságát jelzi, hogy az egyeztetések magas szinten is folytak: a kormánykabinet döntött a termékdíj emelkedés vállalható mértékéről. A KvVM korábbi elképzeléseiben jelentős termékdíj emelkedés szerepelt, és 2016-ig meghatározta a díjakat és a célokat. A többletbevételből létrehoztak volna egy 2-3 milliárd forintos alapot, amelyből a gyártók infrastruktúra-fejlesztéseit támogatták volna. Ezt a gazdasági érdekképviseletek annak ellenére utasították el, hogy a legtöbbször emlegetett kifogásuk épp az, hogy a visszaváltható üvegek újbóli bevezetése százmilliós költséget jelentene a számukra.

Végül az a döntés született, hogy a legfontosabb cél az EU-s eljárás lezárása. A tervezet ezért csak kisebb és rövidebb távú korrekciókat tartalmaz. Dióssy azt állítja, ez az utolsó halasztás, ha a módosítás nem éri el a célját, vagyis nem növekszik évente legalább 5 százalékkal a visszaváltható csomagolások aránya, akkor meg kell fontolni - az iparági szereplőkkel és a zöld szervezetekkel egyeztetve - a kötelező betétdíj bevezetését. Szilágyi László szerint ezzel az elhatározással csak az a baj, hogy semmilyen jogi garancia nincs rá.

A tervezetnél még a jelenlegi rendszer fennmaradása is jobb lenne - mondta a Humusz elnöke -, hiszen a KvVM anyaga csak 2011-ig lát előre, azontúl nincs célkitűzése. Szilágyi szerint a hulladék mennyiségének érezhető csökkenését csak a betétdíjas rendszer lehetne garancia. Ezt pedig két úton lehet bevezetni: törvénnyel kötelezővé tenni, vagy addig emelni a termékdíjat és szigorítani a mentességi szabályokat, míg a gyártók és kereskedők rá nem kényszerülnek a bevezetésére.

Az iparnak ez is sok

Az italgyártók és ásványvíz-palackozók azért ellenérdekeltek az újratölthető csomagolások újbóli elterjedésében, mert az új gépsorok vásárlása mellett újra ki kellene építeni az üres üvegek visszavételének rendszerét. A tervezetet véleményező Magyarországi Üdítőital-, Gyümölcslé- és Ásványvízgyártók Szövetsége szerint az egyik legnagyobb tagvállalatnál, a többek közt az Apenta és Topjoy márkákat birtokló Maspex Olympos Kft.-nél 1,5 milliárd forintba kerülne az új gépsorok beszerzése.

Az italcsomagolások kötelező betétdíja ellen a kereskedelmi láncok is tiltakoznak, mert jelentős beruházásokat kellene végrehajtaniuk, hogy fogadni tudják a visszaáramló PET-palack-hegyeket. A legnagyobb érvágás mégis a csomagolóanyag-ipart érné, hiszen ha minden sör visszaváltható üvegbe kerülne, akkor évi 600 millió alumíniumdoboz helyett ideális esetben elég lenne 15 millió sörösüveget gyártani, mivel egy üveg 40-szer is megfordulhat a rendszerben. Egyebek mellett ezt kifogásolja az üdítőitalos szövetség is, amely szerint "fejlődő gazdaságban nem lehet cél a kibocsátott csomagolási anyagok abszolút mennyiségének csökkentése, mert ez az érintett ágazatok tudatos gazdasági ellehetetlenítését jelenti".

Bár a KvVM összességében nem számol többletbevétellel, a gyártók szerint a másfél literes vagy kisebb PET-palackokra kivetett, 2009-ben darabonként hat-, 2011-ben már nyolcforintos betétdíj (ennek a felét a gyártó, a felét az első forgalomba hozó fizetné) is sok: az üdítőitalos szövetség szerint 2009-ben 15 százalékkal drágulnának az alkoholmentes italok, hiszen az emelkedő díjakat és a szerintük növekvő adminisztrációs költségeket a gyártók a vevőkre hárítanák.

Elégedetlenek a sörgyártók is, pedig a tárca szerint ők nyertesei lennének az új szabályozásnak. Sívó Imre azt mondta, az alapelvvel egyetértenek, hiszen végre elismerik, hogy a hazai sörgyárak a termékeik 59 százalékát visszaváltható csomagolásban forgalmazzák. Úgy vélik azonban, nem kivitelezhető az, hogy minden hónapban pontos elszámolást adjanak arról, hol vannak a palackjaik. Sívó szerint komoly probléma, hogy a törvénytervezet mellett nem lehet látni a végrehajtási rendeleteket, vagyis nem lehet tudni, hogyan ellenőriznék az újratöltést és a hasznosítást.