Nem segítenek a tájékozódásban azok a vakok számára készített Braille-írásos utcanévtáblák, amelyeket szeptembertől helyeznek el a főváros utcáin - állítja a vakok és gyengénlátók szövetségének szakértője. A művészi kezdeményezésből megvalósuló táblák akadálymentesítésre nem jók, az ötletgazda művész szerint viszont a táblák figyelemfelkeltő hatása sem utolsó szempont.

"Megint kaptunk piros ruhát, mikor fekete cipőre lett volna szükségünk" - summázta vélményét a vakok számára készített utcatáblákról Kroll Zsuzsanna, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének (MVGYOSZ) érdekvédelmi vezetője. Egy fiatal szobrászművész ötlete alapján szeptember végétől, mintegy 1000 Braille-írással készült tábla kerül ki a főváros utcáira művészi, figyelemfelkeltő és segítő céllal. Az MVGYOSZ akadálymentesítéssel foglalkozó szakértője szerint azonban bármilyen jószándékú a kezdeményezés, nem segít a közlekedő vakokon.

Kroll szerint korábban már a Braille-írásos metrótérképek kihelyezésénél is felvetődött, hogy ki fogja takarítani a domború jelekre rakódott szennyeződést, pedig ott még beltéri táblákról volt szó. A hatalmas utcatáblákat nyilván azonnal ellepi majd a kosz, a vakok pedig inkább továbbra is megkérdezik a járókelőket, hogy hol vannak, mint hogy kezükkel töröljék fényesre a kormos-koszos falakat és a táblákat minden utcasarkon - állította.

A másik probléma, hogy a látványosság érdekében a táblákra nagyított feliratok készülnek, noha a Braille-írás csak egy bizonyos szabványméretben olvasható megfelelően - tette hozzá Kroll Zsuzsanna. "Én abszolút értem, hogy a művész jót akart, de ez a tipikus esete annak, hogy a pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövezve" - mondta, utalva arra, hogy a táblákra fordított pénzt sokkal hasznosabban, például akadálymentesített, kihangosított gyalogátkelőkre is el lehetett volna költeni.

Ez persze nem várható el a projektet finanszírozó Summa Artium Kht.-től, amely nem akadálymentesítéssel, hanem a kultúra és művészet támogatásával foglalkozik. A táblák ötletgazdája, a 21 éves Abonyi Alma szobrászhallgató is azt mondta az [origo]-nak, hogy a projektben valamivel nagyobb súlyt kapott a művészi cél, noha a segítségnyújtás is nagyon fontos szempont volt. A fiatal művész szerint az elképzelés akkor lenne igazán sikeres, ha minden sarkon lenne ilyen tábla, mert akkor a vakoknak nem kellene keresgélni ezeket, biztosan számíthatnának az információra.

Abonyi előzetesen többször konzultált a Vakok Állami Intézetével: eredetileg még látványosabb, 1,5 cm átmérőjű félgömbökből álló írást tervezett, de ebből a vakok javaslatára végül 0,5 cm lett. Ez ugyan ujjbeggyel még mindig nem olvasható, de a művész szerint a vakok megtalálták a módját, hogy értelmezzék a jeleket, és - mint elmondta - nagyon örültek a kezdeményezésnek. A méret azért számít, mert a táblák a látó emberek figyelmét is szeretnék ráirányítani a vakok nehézségeire.

A projektet egy kisebb összeggel támogatta a Fővárosi Önkormányzat kulturális osztlya is, és megvan minden engedély, hogy a táblák kikerüljenek - mondta a szobrászművész. Az első Braille-írásos tábla szeptember 23-án, kedden kerül föl a hagyományos utcanévtábla alá a Vakok Állami Intézete utcájában, a Hermina úton a továbbiak nagy részét pedig szintén a környéken, a 14. kerületben helyezik el. Néhány tábla jut a város forgalmasabb csomópontjaiba is, ahol kifejezetten a figyelemfelkeltést szolgálják majd.