A hízott libáról, azaz a magyar baromfiipar egyik legjövedelmezőbb exporttermékéről mondott le szeptembertől a szentesi Hungerit Zrt., miután a Négy Mancs állatvédő szervezet fekete listájára került a cég. Az állatvédők kampányát követően német áruházláncok függesztették fel a hízott liba forgalmazást. A libamájháború résztvevői egymásra licitálnak vadabbnál vadabb összeesküvés elméleteikkel. A hízlalt liba mája pedig nem tűnt el teljesen: a bejáratott ügyfélkörrel rendelkező kisebb cégeket nem érinti a bojkott.

A szentesi Hungerit Zrt. augusztus 27-én levágta az utolsó hízott libát, szeptember elsejével pedig végleg beszűntette a hízott baromfi vágást. A cég döntésének hátterében az áll, hogy a bécsi székhelyű, három éve Magyarországon is működő Négy Mancs alapítvány 2006 novemberétől nemzetközi kampányt folytat a kényszertömött libákból származó hús ellen, feketelistát készített, melyen tizennégy magyar és húsz francia cég neve szerepel. A Négy Mancs arra kérte az áruházláncokat, hogy ne vásároljanak hízott májat és hízott libát olyan üzemtől, amely a listán szerepel, azaz garantáltan részt vesz kényszertömésből származó áru előállításában, feldolgozásban. Ennek következtében több osztrák és német élelmiszerlánc (Kaufland, REWE csoport) bojkottálja a felvásárlást és levette polcairól a problémás magyar és francia termékeket.

Az alapítvány azt akarja elérni, hogy Magyarországon jogszabály mondja ki, hogy ne lehessen géppel libát és kacsát tömni, de - mondta Gergely Zsófia, a Négy Mancs alapítvány magyarországi képviselője - az érintett cégek és az agrártárca nem reagált megkeresésükre. A kényszertömés ellen nincs kötelező uniós szabályozás, csupán egy ajánlás létezik. A jelenleg hatályos magyar állatvédelmi törvény szerint tilos állatot kényszertakarmányozásra fogni, ez azonban nem terjed ki a házilagos vagy engedélyezett technológia szerinti liba -és kacsatömésre.

A Hungerit a piac szűkülése miatt 200 munkahelyet szüntet meg, bár Gergely Zsófia azt állítja, az alapítványnak nem érdeke a dolgozók ellehetetlenítése, épp a munkahelyek megóvása érdekében javasolták, hogy a teljes tiltást tíz év alatt vezessék be.

A német áruházak nem árulnak hízott libát

A Négy Mancs 2007 őszén hozta nyilvánosságra, hogy DNS tesztjeik szerint a magyar kacsa -és libahús származása nem a valóságnak megfelelően van feltűntetve a csomagolásokon, a szöveg ugyanis eltitkolja, hogy az áru tömőhízlalásból származik. A Kaufland nevű német áruházlánc - az alapítvány adataiból kiindulva - maga is bevizsgálta az árut és a termék bizonytalan eredetére hivatkozva 2008 tavaszától kezdve nem forgalmaz magyar hízott libát.

A Kaufland sajtószóvivője, Christine Axtmann az [origo]-nak azt válaszolta, noha a német törvények nem tiltják a hízott máj eladását, csupán az előállítást, ők sem árulnak kényszertömésből származó húst. "Az intézkedés egyik oka, hogy Németországban nagyon csekély a nagy zsírtartalmú hús iránti kereslet, a másik ok, hogy az általunk vásárolt áru tartalma nem felelt meg annak, ami a leíráson szerepelt" - írta válaszlevlében a sajtószóvivő, arra viszont nem válaszolt, mely magyar cégekről van szó. Ugyanakkor leszögezte, nem kényszerhízlalásból származó magyar liba jelenleg is fellelhető az áruház polcain.

A sajtóban megjelent hírek szerint a REWE csoport (ide tartozik pl. a Penny Market vagy a Metro) is hasonlóan járt el Németországban. A Penny Market Kft. beszerzésvezetője, Matthias Bunger elmondta, a magyarországi üzletben jelenleg nem árulnak kényszertömésből származó libát és kacsát, tartanak azonban magyar libapástétomot és libazsírt. A csirke és pulykatermékek terén továbbra is szorosan együttműködnek a Hungerittel, és ezen nem is akarnak változtatni - tette hozzá.

Piacszerzés

A Hungeritnél a kövéráru-termelés leállításában nagy szerepe volt annak, hogy bizonytalanná vált a németországi export. Az utolsó levágott hízott libákat lefényképezték, fotójuk a cég portáján látható. Noha az üzemben ottjártunkkor, szeptember közepén szemlátomást pezsgett a munka, az intézkedéssel legalább kétszáz ember állása került veszélybe. Júniustól körülbelül száz ember önkéntesen távozott az akkor 1500 fős cégtől, főleg nyári idénymunkákra, miután értesültek róla, hogy veszélyben a májüzem. A szakszervezet október közepétől további körülbelül 200 ember elbocsátására készül négy hónap alatt.

 

"Letargiába nem eshetünk, azzal senki nem jár jól" - mondta az üzemhez közeli kocsmában a virsliüzem egyik dolgozója, akinek részlege csak közvetve érintett, ismer azonban olyat, aki a hírek hallatán a májüzemből átment más üzemrészbe vagy új munka után nézett. Ő is osztja az általános véleményt, miszerint valakinek az útjában állhatott a Hungerit és így vélekedik egy másik szentesi férfi is: "Gazdasági erőnek vagy valamilyen érdekcsoportnak áll az útjában a cég, az állatbarát szempontok szerintem jórészt kreáltak".

Korda János gazdasági igazgató óvatosabban fogalmazott. "Az ügy mögött biztosan van egy eszmeiség, és az is lehet, hogy valaki nagyon ügyesen meglovagolja ezt az egészet" - mondta.

A szakszervezet ellenben nem rejtette véka alá a véleményét. "A tavalyi évünk nagyon-nagyon jól sikerült és úgy gondolom, hogy ez valakinek szemet szúrhatott. Nem látunk be a kártyák mögé, de a beszélgetések alapján arra gondolunk, hogy valakinek a piacunk kell, meg a cégünk" - állította Krausz Jánosné, a Baromfiipari Dolgozók Szakszervezetének szakszervezeti bizottsági titkára, a cég dolgozóinak egyik képviselője.

Az osztrák vagy német cég(ek) piacszerzési törekvéseit emlegetők rendszerint a Négy Mancsot is összefüggésbe hozzák a láthatatlan külföldi konkurensekkel. Az alapítvány ezt rágalomnak tartja, Gergely szerint pedig a Délmagyar című lap július 2-i cikkében több olyan információ található, amely más színben tünteti fel a problémát.

A cikk szerint 2008 elején, amikor a Hungerit az export-szerződések zömét kötötte, nem számolt a forint megerősödésével. Időközben azonban erősödött a forint, ami jelentős veszteségeket okozott a cégnek. Noha a Hungerit teljes termelésének csak húsz százalékát teszi ki a hízott árú, annak 90 százaléka exportra megy, és ebből az exportból származik a cég bevételének több mint fele, nagyjából 55 százaléka. A lap Magyar Józsefet, a Hungerit vezérigazgatóját idézte: a forint megerősödésének következtében a Hungerit minden eurómillión húszmillió forintot bukik, így a veszteség havonta 80-100 millió forint. A cikkben arról is szó esik, hogy a veszteségek miatt július elején a cég ötven-hetven ember elbocsátását tervezte.

Korda János az [origo]-nak ennek kapcsán azt mondta: "A munkaügyi statisztikában látszik, hogy valóban küldtünk illetve engedtünk el embereket júniustól. Valóban halmozódott fel veszteség az év első szakában. Ám ekkor még sehol sem volt a hízott liba körüli botrány, így nem érdemes a kettőt összefüggésbe hozni". Korda szerint már csak azért sem jöhetett nekik kapóra a botrány, mert a hízott liba a legjövedelmezőbb üzletág, időközben a forint is visszagyengült és augusztusban a cég veszteségének növekedése is megállt.

Miért csak a Hungerit?  

A feketelistán szereplő cégek közül csak a szentesiek állították le a hízott áru vágást. Korda szerint azzal, hogy beáldozták a hízott libát, a többi ágazatot mentették: "Mi vagyunk az egyetlen olyan vágóüzem, amely nem csak kövérárút vág. A többi üzemnek nincs más áruja, mint a saját maga által előállított és vágott hízó. A kövérárú döntő része nem a hagyományos nagykereskedelmi láncokon keresztül értékesül, hanem étteremláncok, szállodaláncok, légitársaságok és speciális kis szakkereskedések révén. Így ezeket a cégeket a kampány akkor érintené, ha a végső fogyasztót, az étterembe látogató vendéget akarná meggyőzni, hogy ne rendeljen ilyen terméket. Erről azonban nincs szó, így addig nekik nincs mitől tartaniuk, amíg francia, belga, amerikai, távol-keleti fogyasztók változatlanul fogyasztják a májat. Mi most ezt a húsz százalékot, igaz, nagy hasznot hozó részt vettük ki a nagy egészből. Ha a nyolcvan százalékot adó egyéb termékeket állítanánk le, és mostantól csak a hízott áru maradna, nem tudnánk rövid idő alatt specializált hízott üzemet csinálni." 

Az alapítványt ugyanakkor azzal vádolja a Baromfi Terméktanács és a Hungerit, hogy a magyar helyett más országok víziszárnyasait ajánlja a nagy üzletláncoknak: "Már csak állatvédelmi szempontból sem érdekünk, hogy kamionnyi liba vagy kacsa érkezzen Németországból, tekintettel arra, hogy az állatvédelem egyik fő célja, hogy elkerülje a felesleges élővágóállat-szállítást" - mondta Gergely Zsófia. Ezzel a törekvéssel magyarázzák azt is, hogy Németországban az alapítvány német kampányfőnöke a címkén téves adatokat közlő magyar és francia áru helyett a helyi szabadtartásból származó víziszárnyasok illetve bioáru fogyasztását javasolta a vásárlóknak.

Pontos termékmegjelölés szüntetheti meg a fekete listát

Bárány László, a Baromfi Terméktanács elnöke múlt hétfőn bejelentette, hogy október elsejétől hajlandóak a tömésből származó hústermékeket a csomagoláson jól látható módon megkülönböztetni. Cserébe azt kérik, hogy a Négy Mancs vegye le őket a feketelistáról. Gergely Zsófia az [origo]-nak erre azt mondta, amennyiben valóban lesz címkézési kötelezettség, megszűnik a fekete lista: "Ebben az esetben nem lesz már szükség arra, hogy külön tájékoztassuk a fogyasztókat" - jelentette ki.

Pénteken a Hungerit dolgozói átadták a Négy Mancsnak petíciójukat, melyben a cég szakszervezeti képviselője azt követeli, hogy haladéktalanul vegyék le a vállalatot a német és osztrák áruházláncoknak küldött feketelistáról, miután a Hungerit megszüntette a hízott libamáj előállítását. Gergely Zsófia a petíció átvétele után tárgyalásra hívta a Hungerit dolgozóinak képviselőit.

A magyar libamáj megmentéséért szeptember elsején megalakult a Hungarikum Szövetség, melynek célja, hogy törvényi védelmet szerezzenek a magyar libamájnak. A szentesiek elmondták, a csodán kívül ők is a tárcától remélik, hogy befejeződjön a libamáj körüli cirkusz.