Miután a szegedi patológust Nagy-Britanniában végzett munkája során több esetben elmarasztalták és törölték az orvosi névjegyzékből, Magyarországon is vizsgálatot kellett indítani - mondta a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Pathológiai Intézetének vezetője, Mikó Tivadar.
Az orvostól kedden közös megegyezéssel megvált az intézet. Ennek oka, hogy munkaadóját nem tájékoztatta a Nagy-Britanniában történtekről, pedig ez elvárható lett volna.
A magyar vizsgálat kiterjed az orvos elmúlt 14 hónapban patológus szakorvosként végzett kórszövettani és citológiai véleményezésére. Az elemzés néhány hetet vesz igénybe. A vizsgálat azért is fontos, hogy megállapítható legyen, az itthoni eredmények eltérnek-e a kintiektől - közölte a vezető.
Arra a kérdésre, hogy mások-e a brit és a magyar elvárások, Mikó Tivadar elmondta: a szövettani diagnosztika célja, hogy megállapítsa a páciens testéből eltávolított szervben, szervrészletben vagy szövetben zajló folyamatokat, illetve tájékoztassa a kezelőorvost a kór természetéről, információkat adjon a betegség várható lefolyásáról, valamint a terápiás lehetőségekről. Tehát az orvosi ellátás meghatározásában működik közre a patológus szakorvos, ezért nem valószínű, hogy ezek az elvárások különböznének a két országban.
A Délmagyarország című napilap szerdai számában az érintett orvos úgy nyilatkozott, hogy tudott az ellene folyó brit vizsgálatról, amelynek az eredményét elfogadja, viszont a szankciót rendkívül súlyosnak, egyben eltúlzottnak tartja.
A szegedi orvos 2007-ben, február közepétől öt hónapon át dolgozott a walesi Prince Philip Kórházban. Munkaviszonya közös megegyezéssel szűnt meg. Távozása után indult vizsgálat ellene, amely a napokban fejeződött be. A brit orvosi regisztert vezető szervezet, a General Medical Council több esetben elmarasztalta a magyar patológust, nevét pedig törölték a brit orvosi nyilvántartásból.
A testület 4 esetben nem találta bizonyítottnak, hogy az orvos hibás diagnózist adott volna, viszont megállapította, hogy 18 esetben tévedett a diagnózis felállításában, 15 esetben rosszul értelmezte a szövetmintát, 5 esetben pedig egymásnak ellentmondó szakvéleményeket állított ki; egy esetben pedig a minta már nem volt elérhető.