Csak papíron lett egyenlő a női munka értéke

Hiába írja elő a törvény, hogy ugyanazért a munkáért ugyanannyi fizetés jár mindenkinek, a jogszabályt szinte lehetetlen betartatni a magánszférában dolgozó nők jogait védő alapítvány vezetője szerint. A munkaügyi ellenőrök nem kérik számon, ha egy cég tízszer annyit fizet egy férfinak, mint egy nőnek, és az Egyenlő Bánásmód Hatóság is csak egyetlen céget marasztalt el ilyen ügyben. Kiskapukra gyanakszik az Európai Bizottság is, ezért a tagállamok esélyegyenlőségi szabályainak felülvizsgálatát tervezi.

Az irodákat takarító nőket takarítónőnek nevezik, míg a férfiakat - akik egy gépet maguk előtt tolva tisztítják az üzleteket - felületettechnikusnak, és így máris nagyobb fizetést lehet adni nekik - mondott példát Francoise Goffinet, a belga női-férfi esélyegyenlőségi intézet igazgatója arra, hogyan játsszák ki az egyenlő bérezésről szóló jogszabályokat egyes cégek Belgiumban. Goffiner az Európai Bizottság honlapján közzétett esélyegyenlőségi kampányfilmben beszélt a még mindig meglévő kiskapukról.

Az Európai Bizottság azt tervezi, hogy felülvizsgálja az összes tagország esélyegyenlőségi törvényeit. Belinda Pyke, a Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatóság igazgatója elmondta: a tagországokkal közösen megvizsgálják, a jogi szabályozás megfelel-e a célnak és naprakész-e.

Magyarországon is előfordul, hogy ha a többségében nők által végzett munkát férfi végzi, neki már több bért ad a főnöke - mondta az [origo]-nak Szabó Zsóka, a verseny-és magánszférában dolgozó nők jogvédelmével foglalkozó Nők a Holnapért Alapítvány vezetője. Példáként említette, hogy bár nagyon hasonló feladatokat látnak el a betegek körül a betegszállítók és az ápolónók, a döntően férfi betegszállítók mégis magasabb fizetést kapnak.

A legsúlyosabb probléma a Nők a Holnapért Alapítvány vezetője szerint az, hogy az uniós kötelezettségnek eleget téve hiába került bele a munka törvénykönyvébe az egyenlő bérre vonatkozó előírás, a törvény hiányossága miatt a szabályt nem lehet betartatni. "Kipipáljuk, hogy van nekünk ilyen jogszabályunk, csak a gyakorlatban nem éri el a célt" - mondta Szabó.

Mivel a munkáltatót nem kényszeríti semmi arra, hogy a munkája alapján sorolja be a munkavállalót, szinte lehetetlen megmondani, mi alapján állapították meg az egyes emberek bérét. Szabó szerint a kötelező besorolás nélkül nem lehet összehasonlítani a női és a férfi dolgozók fizetését, nem derül ki, hogy valaki a neme miatt keres-e kevesebbet, vagy pedig azért, mert más típusú munkát végez.

A dolgozó nők jogait védő szervezet vezetője szerint "a nők sokszor sejtik és tudják", ha kevesebbet keresnek, de nem tudják bizonyítani az igazukat. Részben ez az oka annak, hogy az alapítvány tapasztalatai alapján nagyon kevesen élnek a jogorvoslati lehetőségekkel. Szabó nem tud egyetlen, egyenlőtlen bérezés miatt indított, megnyert munkaügyi perről sem. Szerinte a nyilvánosságtól való félelem is közrejátszhat abban, hogy az alulfizetett nők nem kezdenek pereskedni. A nők sokszor attól tartanak, hogy ha ügyükről beszámol a sajtó, nem találnak majd új munkahelyet.

Az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál (EBH) is mindössze két, női-férfi bérkülönbséggel kapcsolatos eljárás indult, és csak az egyik ügyben bizonyosodott be, hogy a panaszost neme miatt tényleg alulfizették. A Zollner Elektronik Gyártó és Szolgáltató Kft-t 2006-ban egymillió forintra bírságolták meg az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének megsértése maitt. A váci cégnél átlagosan 150 forinttal kevesebb órabért kapott egy betanított, fizikai munkát végző nő, mint férfi kollégái. Az [origo] szerette volna megkérdezni a cég vezetőjét arról, hogy az EBH elmarasztaló határozata után felülvizsgálták-e a cégnél a többi női és férfi dolgozó egyenlő bérezését, de az ügyvezető igazgató keddi írásos megkeresésünkre egyelőre nem reagált.

A munkaügyi ellenőrök csak külön kérelemre vizsgálnák meg, betartják-e a cégek az egyenlő bérezést. Gedeon András, az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség szóvivője szerint hivatalból csak azt ellenőrzik, hogy a szerződésben foglaltakat betartja-e a cég, a szerződés tartalmát már nem. "Ha egy cég azt mondja: hogy egy hónapra egy nőnek száz forintot, egy férfinak pedig egymilliót fizet ugyanazért a munkáért, akkor a hatóság csak azt nézi meg, hogy a nő megkapja-e a százat, a férfi meg az egymilliót" - mondta Gedeon.