Női panaszokra inkább legyintenek az orvosok

A női betegek szívpanaszait hajlamosak pusztán a stressznek betudni az orvosok, míg a férfiakat ugyanazokkal tünetekkel már kivizsgálásra küldik - derült ki egy friss amerikai kutatásból. Magyarországon nem vizsgálták még a férfiak és nők egészségügyi ellátásának különbségeit, de azt már kimutatták, hogy a szegényeket, a cigányokat olcsóbb kezelésre küldik az orvosok. Ráadásul az egészségügyi diszkriminációt nehéz leleplezni, az ombudsmanok például nem is férhetnek hozzá a betegek adataihoz.

Mellkasi fájdalom, légszomj, szabálytalan szívverés - hiába észleli valaki ezeket a tüneteket, nincs rá garancia, hogy az orvosa elküldi kivizsgálásra, főképp akkor nem, ha a beteg nő - derült ki egy amerikai kutatásból. A 230 családorvos és belgyógyász bevonásával végzett kutatás eredményeit a múlt hónapban ismertették egy szívgyógyászati konferencián az Egyesült Államokban.

A kutatás során az orvosok egyszerű feladatot kaptak: 47 éves férfiak és 56 éves nők esetleírásait kellett elolvasniuk, majd diagnózist állítottak fel és kezelést javasoltak. A példákban az életkort úgy választották ki a kutatók, hogy egyforma legyen a szívbetegség kockázata az elképzelt pácienseknél, minden feljegyzett tünet is egyezett, csak a betegek neme különbözött.

Amikor az esetleírásokban csak a szívbetegség hagyományos tünetei szerepeltek, a tesztelt orvosok hasonló döntéseket hoztak, függetlenül attól, hogy férfi vagy nő betegről volt szó. Ha viszont az esetleírásokban már az is szerepelt, hogy a beteg nyugtalan, és nemrég stresszes időszakot élt át, akkor - nemüktől függően - másként kezelték volna a pácienseket. Vagyis a stressz említése megváltoztatta, hogyan értékelték a doktorok a nők tüneteit, a férfiak megítélését azonban ez nem befolyásolta: a tesztelt orvosok 15 százaléka diagnosztizált szívbetegséget a nőknél, míg a férfiaknál 56 százalék. A nőket csupán 30 százalékuk utalta volna be kardiológiai vizsgálatra, a férfi betegeket viszont 62 százalékuk kivizsgáltatta volna.

Magyarországon még nem készült ilyen kutatás, de itt nyilván még szomorúbb a helyzet, mert még nagyobbak a szociális különbségek, és az amerikai nők öntudatosabbak is, mint a magyarok - mondta az [origo]-nak Babusik Ferenc pszichológus. Babusik a Delphoi Consulting társadalomtudományi kutatóintézet vezetőjeként 2003-ban végzett egy kutatást Orvosi attitűdök és esélyegyenlőség címmel az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium megbízására. 376 háziorvos megkérdezésével arra keresték a választ, befolyásolja-e az orvosok döntéseit, milyen társadalmi státuszú a betegük.

Olcsóbb vizsgálat a szegényeknek

Ez a korábbi kutatás hasonló eredményre jutott a szegény, főként cigány betegekre vonatkozóan, mint a nők és férfiak kezelését összehasonlító amerikai kutatás. A magyar háziorvosok egy része a szociálisan nehéz helyzetű, szegény, munkanélküli vagy cigány betegeknek kisebb költségű vizsgálati palettát nyújt, mint másoknak - derült ki a hazai vizsgálatból. Babusik szerint ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha szívpanaszokkal felkeresi a háziorvost egy szegény, vidéki, munkanélküli ember, az orvos kisebb eséllyel fogja elküldeni szívkatéterre, amely drágább, mint egy egyszerű EKG. Pedig lehet, hogy a szívkatéterezés növelné a túlélési esélyét - mondta a kutató, hozzátéve, hogy az olcsóbb technológia azért nem feltétlenül befolyásolja a gyógyulási esélyt.

A Delphoi Consulting 2003-ban végzett a témában egy másik kutatást is, nem háziorvosok, hanem 1200 cigány család megkérdezésével. A cigányok ötöde számolt be arról, hogy orvosuk nem volt hajlandó kivonulni hozzájuk ügyeleti időben. Még nagyobb - 40 százalékos - ez az arány azok körében, akik zsúfoltan, gettóban élnek. A kivonulás megtagadása beteg gyerekek esetében sem volt ritka - a kutatás szerint az esetek 10-16 százalékában fordult elő.

A megkérdezett romák 44,5 százaléka számolt be arról, hogy a háziorvosi ellátás során tapasztalt már valamilyen formában cigányellenességet. Pedig a kutatás során kiderült, hogy a cigányellenesség befolyásolja, elmennek-e az emberek a szűrővizsgálatokra: akik nem tapasztaltak diszkriminációt, nagyobb arányban jelentek meg a szűréseken.

A háziorvosok kérdőíves vizsgálata is megerősítette a cigányellenességet: a megkérdezett doktorok 14,1 százaléka erősen cigányellenes volt, 30 százalékuk pedig hajlamos a cigányellenességre. Az eredmények azt mutatták, hogy a cigányellenességet elutasító háziorvosok az átlaghoz képest kétszer gyakrabban küldik roma betegeiket egyből magasabb ellátási szintre. Az alacsonyabb költségű ellátás választása főként mégsem a beteg származásán - cigány mivoltán - múlik, hanem a társadalmi státuszán, a szegénységén.

"Az egyik szervezet így gyógyul, a másik úgy"

Babusik Ferenc pszichológus szerint ez arra vezethető vissza, hogy az orvosok e betegek "rizikófaktor csökkentő potenciálját" alacsonynak értékelik, vagyis nem hiszik, hogy a páciensek maguk is tennének az egészségük érdekében. Ez az orvosok, kórházi dolgozók benyomása Simon Zsuzsa budapesti betegjogi képviselő szerint is, akit arról kérdeztünk, milyen ügyekkel szokták roma betegek megkeresni.

Simon tíz év dolgozik betegjogi képviselőként, többszáz cigány panaszossal találkozott már. "Azt mondják, hogy ez csak azért történt velük, mert ők cigányok, de kivizsgálva az ügyet az esetek 70-80 százalékában kiderül, hogy ez nem így van" - mondta az [origo]-nak Simon. "Nem találkoztam olyan esettel, amikor valaki azért nem kapott ellátást, mert roma" - tette hozzá a budapesti betegjogi képviselő. Szerinte előfordul, hogy cigány betegek panaszt tesznek, amiért úgy érzik: hasonló kórban szenvedő betegtársuk gyorsabban gyógyul náluk. Azt feltételezik, hogy ennek oka az, hogy más gyógyszert kapnak, míg az ilyen esetek valódi magyarázata Simon szerint az, hogy "az egyik szervezet így gyógyul, a másik úgy", a szegénység, az alultápláltság rontja a szervezet ellenállóképességét.

A betegjogi képviselő szerint így a legtöbb konfliktus a cigányok "egészségügyhöz való hozzáállásából" adódik. "Azt várják el, hogy úgy következzen be a gyógyulás, hogy azért ne kelljen semmit tenni" - tette hozzá a betegjogi képviselő, aki példaként azt említette: előfordult, hogy súlyos asztmás beteg nem volt hajlandó letenni a cigarettát. Ezzel szemben a Delphoi Consulting romakutatása arra az eredményre jutott, hogy "ha a betegségből való kigyógyulás iránti elkötelezettséget azon mérjük, hogy valaki részt vesz-e kezelésen, akkor azt mondhatjuk, hogy a romák elkötelezettek".

Rejtve marad a megkülönböztetés

Országos statisztika nincs arról, a betegjogi panaszok hány százalékát teszik ki a kisebbségek hátrányos megkülönböztetésével összefüggő ügyek - közölte Felmérai István, a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány betegjogi alkuratóriumának elnöke. Babusik Ferenc pszichológus szerint egyébként is ritka, hogy a cigány betegek jogorvoslatot keresnének, mivel a hátrányos helyzetű emberek többsége bízik az orvosában, és nincs összehasonlítási alapjuk, nem tudják, milyen más ellátást, vizsgálatot kaphattak volna.

Tovább nehezíti a cigányokat érő egészségügyi diszkrimináció feltárását az is, hogy az ombudsmanoknak nincs joga kérni a betegek adatait a kórházaktól. 2003-ban az akkori kisebbségi ombudsman, Kaltenbach Jenő az egri Markhot Ferenc kórházban vizsgálódott amiatt, hogy elkülönítve kezelték a szülészeten a roma kismamákat. A vizsgálat végül azzal zárult, hogy az ombudsman megállapította: tényleg külön kórtermekben helyezték el a roma anyákat, de nem sikerült bizonyítani sem a jogellenes elkülönítés szándékát, sem a közvetlen hátrányos megkülönböztetést. Kaltenbach beszámolójában felhívta a figyelmet arra, hogy az érintett betegek adatait nem adta ki a kórház.

"Az egészségügyi adatok védelmére vonatkozó hatályos szabályozás megakadályozza azt, hogy az országgyűlési biztosok az egészségügy területén feltárják az alkotmányos visszásságokat" - állapította meg az ombudsman, és 2003-as beszámolójában törvénymódosítást javasolt az egészségügyi tárcának. Ez azonban azóta sem történt meg.