Zűrös volt a barlangos közbeszerzés

Lehet-e annál kényelmesebb helyzetben egy közbeszerzésen induló cég, mint amikor ő diktálja az ajánlatot? Nem igazán, és a Közbeszerzési Döntőbizottság szerint épp ilyesmi történt egy évekkel ezelőtti több százmilliós megbízásnál, amely a budafoki szennyezett barlangok megtisztításáról szólt. Az ügyben elmarasztalt környezetvédelmi minisztérium továbbra sem érzi hibásnak magát, pedig nemrég a bíróság is a döntőbizottságnak adott igazat.

"Leginkább egy ementáli sajthoz hasonlít" - írta egy 2006-os cikkében a greenfo.hu környezetvédelmi honlap a főváros XXII. kerületében lévő tétényi fennsík alatt húzódó barlangrendszerről. Évtizedekkel korábban ezekben az üregekben emberek éltek, ezért is hívják őket barlanglakásoknak. A greenfo.hu szerint az utolsó család 1967-ben hagyta el a barlangokat, amelyeket aztán az Óbudai Gázgyárból származó gáztisztító masszából és salakból álló hulladékból töltöttek fel.

Ennek a környezetre veszélyes anyagnak az eltávolítására 2001-ben hozott határozatott az illetékes környezetvédelmi hatóság - derül ki az üggyel kapcsolatos későbbi bírósági és közbeszerzési dokumentumokból -, de a környezetvédelmi minisztérium végül csak 2003 novemberében írt ki közbeszerzési pályázatot a munka elvégzésére. A nyertes a Terszol Szövetkezet lett, amely nettó 1,635 milliárd forintért vállalta a káros anyagok elszállítását és a terület rendbetételét.

A céggel 2004 júliusában kötött szerződést a minisztérium, és a megállapodásban pontosan rögzítették, hogy mekkora területet kell megtisztítani, továbbá meghatározták az elszállítandó szennyeződés mennyiségét is. A Terszol a munkakezdést követően többször is jelezte a tárca háttérintézményének - az akkor éppen Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóság néven futó szervezetnek -, hogy az eredetileg meghatározott területen kívül is vannak káros anyagok. Ezeknek a feldolgozását ugyanakkor nem fedezte a meglévő szerződés, úgyhogy a minisztérium 2004 novemberében úgy döntött, kiír egy újabb közbeszerzési eljárást a később felfedezett szennyeződések eltávolítására.

Ez egy hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárás volt, amelyre egyedül a Terszolt hívta a meg a minisztérium, arra hivatkozva, hogy egy folyamatban lévő munka kiegészítéséről van szó, ezért nem lenne értelme nyílt versenynek. A cég nettó 266 millió forintos ajánlatot adott be az újabb feladat elvégzésére, de az eljárás megakadt, miután a Közbeszerzési Döntőbizottság szabálytalanságokra bukkant.

Problémás eljárások

A döntőbizottság többek között azt vitatta, hogy a minisztérium megalapozottan döntött-e úgy, hogy verseny helyett egyedül a Terszoltól kér be ajánlatot. A tárca a szabálytalanságokat megállapító és 2 millió forintos pénzbírságot is tartalmazó határozat ellen bírósághoz fordult, amelyet egy éveken át tartó jogvita követett. Az egyik ítélet részben problémásnak találta a döntőbizottság határozatát, ezért új eljárás lefolytatását rendelte el. A döntőbizottság 2006-ban hozott második döntésével ismét elmarasztalta a minisztériumot, amely újra bírósághoz fordult.

Az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság a döntőbizottság számára kedvező ítéletet hozott, és ezt megerősítette a Fővárosi Ítélőtábla is. Utóbbi októberben hozott ítéletet az ügyben, ezt azonban csak december elején tették közzé a Közbeszerzési Értesítőben. Az új ítélet ellen fellebbezni nem lehet, a minisztérium ugyanakkor az [origo]-val közölte, hogy rendkívüli perorvoslatot indítanak. A két bíróság által is szabályosnak ítélt döntőbizottsági határozat érthető módon szúrja a tárca szemét, ugyanis súlyos megállapításokat tartalmaz.

"Ajánlattevő diktálta"

A határozat emlékeztet arra, hogy a közbeszerzési törvény legfontosabb alapelvei a verseny tisztasága, az átláthatóság biztosítása, valamint az összeférhetetlenség elkerülése, és a döntőbizottság szerint épp ezek sérültek a környezetvédelmi minisztérium eljárása során. Kizárt, hogy "az ajánlatkérő bevonja a közbeszerzési eljárás előkészítésébe, a felhívás és a dokumentáció elkészítésébe az ajánlattevőt" - fogalmaz a határozat -, vagyis nem fordulhat elő az, hogy egy állami intézmény a későbbi lehetséges nyertes közreműködésével ír ki egy pályázatot.

A döntőbizottság szerint azonban "jelen esetben épp ez történt, az ajánlattevő diktálta az ajánlatkérő számára a beszerzési igényt". Hozzáteszi, hogy "az iratok nem tükrözik azt", hogy az állami intézmény részéről "tényleges felmérések igazolták volna", hogy valóban szükség van-e akkora mértékű beavatkozásra, mint amekkorát a Terszol jelzett.

Felmerültek pluszfeladatok

A döntőbizottság nem állapított meg károkozást, határozata nyomán pedig a minisztérium új - a tárca állítása szerint szabályszerű - eljárást folytatott le a többletmunkák elvégzésére, amelynek eredményeként az eredeti terveknek megfelelően ismét a Terszollal kötöttek szerződést.

"Nem lehet egyszemélyi felelősségről beszélni"

Az [origo] szerette volna megtudni, hogy kik voltak felelősei a döntőbizottság által kifogásolt közbeszerzésnek, a minisztérium azonban erre a kérdésre azt válaszolta, hogy az "előkészítés, a lebonyolítás és a végrehajtás összetettségét alapul véve nem lehet százalékos arányú, súlyú vagy egyszemélyi felelősségről beszélni". Kérdésünkre közölték azt is, hogy felelősségre vonás sem történt, "mivel nem merült fel, hogy az eljárásban részt vevő szervezetek részéről szándékos szabálysértés vagy a körülmények és adatok szándékos félreértelmezése történt volna". Szerettük volna megkérdezni a történtekről a Terszolt is, a cég ügyvezetője azonban nem reagált megkeresésünkre.

A minisztérium az [origo]-hoz eljuttatott írásos válaszaiban vitatta a döntőbizottságnak azt a megállapítását is, hogy a tárca saját felmérések nélkül fogadta el a Terszol által szükségesnek tartott pluszmunka mennyiségét. Azt írták, hogy a területi bejárások és a műszaki ellenőrzés alapján is "reálisnak és indokoltnak" tartották a minisztérium szakemberei a többletmunkákat. Ha ez így történt, akkor viszont nem teljesen érthető, hogy a minisztérium jogi képviselői miért nem álltak elő ezzel a több éven át tartó bírósági tárgyalásokon. A Fővárosi Ítélőtábla határozatában legalábbis az olvasható, hogy a tárca "nem hivatkozott olyan tényre, körülményre, amelyet az alperes (a Közbeszerzési Döntőbizottság - a szerk.) nem vagy iratellenesen állapított volna meg".