Üres papírokat kaptunk a Miniszterelnöki Hivataltól, amikor a 2006-os zavargások idején tartott kormányülések összefoglalóit kértük ki. Bár jogerős bírósági ítélet mondja ki, hogy a dokumentumot nem lehet teljesen titkosítani, a hivatal úgy érzi, teljesítette, amit a törvény előír, még úgy is, hogy minden szót kitörölt a szövegből. Az illetékes államtitkár a megváltoztathatatlan, sötét múltra és nehezen meghatározható fogalmakra hivatkozik.

Minden érdemi adatot törölt a Miniszterelnöki Hivatal a 2006 őszi kormányülések összefoglalóiból, amelyeket az [origo] egy januári bírósági ítéletre hivatkozva kért ki.

Az [origo] a 2006. szeptember 1-től november 15-ig terjedő időszak (az őszödi beszéd nyilvánosságra hozatalának ideje) és a 2008. szeptember 1-től 2009. január 20-ig terjedő időszak (a globális hitelválság és a többször újratervezett költségvetés ideje) alatt megtartott kormányülések összefoglalóit és mellékleteit kérte ki a MeH-től. Azt reméltük, ezekből a dokumentumokból többet tudhatunk meg arról, hogy az adott időszakokban hogyan reagált a kormány, milyen módon értékelte a kialakult helyzetet, milyen javaslatok merültek fel a miniszterek heti rendszerességgel tartott munkamegbeszélésein.

A MeH üres papírokkal, teljesen kitakart, fehér lapokkal tudta le az adatkérést, pedig jogerős bírósági ítélet mondja ki, hogy az általunk kért dokumentumokat nem lehet teljes egészében visszatartani. Kiderült azonban, hogy a MeH egységesen államtitokként kezeli a 2008 előtti kormányüléseken történteket.

A kabinet döntéseit előkészítő, a kormány által követett politikai, gazdasági irányvonalat meghatározó ülésekről szóló dokumentumokat a MeH korábban egységesen titkosnak tekintette arra hivatkozva, hogy azok döntés-előkészítő adatokat tartalmaznak (erről lásd keretes anyagunkat). A kormányülések összefoglalóinak megszerzése azért vált mégis lehetővé, mert a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezet januárban megnyerte 2008 februárjában indított próbaperét: a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen kimondta, hogy a dokumentumok önmagukban nem lehetnek teljesen titkosak. Csak az iratok egyes, államtitoknak vagy döntés-előkészítő adatnak számító részei titkolhatók, a bíróság döntése szerint a dokumentumokat a meg nem ismerhető adatok kitakarásával ki kell adni.

A bírósági döntés után kikértük a két említett időszak kormányüléseiről szóló összefoglalókat, amelyeket a MeH a törvényes határidőn belül el is juttatott hozzánk. Az adatok, információk kitakarásában ugyanakkor váratlanul szorgalmas munkát végeztek: a 2008-as összefoglalók esetén a dokumentumokat sűrű fekete csíkok tarkítják, a 2006-os összefoglalók esetén pedig a dokumentumok összes oldalát fehér lappal letakarva, válogatás nélkül üresen küldték el.

Kétféle titkolózás

A hiányzó adatok visszatartásának alapvetően kétféle oka van - tudtuk meg Tordai Csabától, a MeH jogi és közigazgatási államtitkárától. Az összefoglalók írásáért és kezeléséért felelős Tordai szerint a 2008-as anyagot főleg a benne lévő döntés-előkészítő adatok miatt nyirbálták meg, a 2006-ost pedig azért, mert a bírósági döntés ellenére még mindig államtitoknak számítanak a MeH szerint. 2006-ban ugyanis még minden ilyen anyagot egységesen államtitoknak minősítettek, így azok most is titkosak. 2008 februárja óta viszont nem minősítik (titkosítják) az ülések összefoglalóit, ezért ezekből már csak a döntés-előkészítőnek tartott adatokat vehetik ki.

Az államtitoknak nyilvánított, üresen kiadott 2006-os dokumentumok szigorúan titkos mivoltát a címlapon és minden egyes oldal tetején-alján nagy nyomtatott betűkkel jelzik a készítők. A baj csak az, hogy 2006 júliusában már alkotmánybírósági (AB) határozat is kimondta, amit most az ítélőtábla a gyakorlatban alkalmazott: titkosítani az egész összefoglalót nem, csakis az egyes adatokat lehetett volna, a titoktörvény szigorú előírásainak megfelelően (a feltételekről lásd második keretes anyagunkat!).

A MeH a 2006. őszi zavargásoktól egészen 2008 februárjáig tehát úgy titkosította az anyagokat, hogy közben gyakorlatilag folyamatosan megsértette az alkotmánybírák 32/2006-os határozatában megjelenő elvet. Ezt a módszert csak akkor függesztették fel, amikor 2008-ban a TASZ megindította a próbapert. Tordai Csaba az [origo]-nak megerősítette, hogy attól a hónaptól kezdve nincsenek államtitokká nyilvánítva a dokumentumok.

Tordai Csaba védelmébe vette a MeH által követett gyakorlatot: szerinte azok nem sértik az Ab határozatát, mert nem "egészében titkosított dokumentumok". Az irat "államtitok" feliratú címlapján fel van tüntetve, hogy "I. rész": ez jelenti a 10-18 oldalas iratok majd teljes terjedelmét, üres lapjait, amelyek a kormányülésen történtekről szólnának. A dokumentum végéhez azonban 1-2 lapon - egyedüli információként - hozzá van csapva kitakarás nélkül az adott ülésen részt vevők névsora, és ez egyes példányokon római II. szám alatt szerepel, ami érthető második részként. Ezért - Tordai szerint - úgy kell értelmezni az iratot, hogy csak az összefoglaló "első részére" vonatkozik az államtitok minősítés, míg a másodikra nem, tehát a MeH szerint az sem igaz, hogy az egész anyagot egy az egyben titkosították volna.

 

 

A MeH nem is hajlandó a korábbi titkosítás megváltoztatására, hiába születtek azok az Ab tiltása után. Tordai indoklása szerint hivatalosan senki nem kérte fel a hivatalt az államtikok felülvizsgálatára. A TASZ perében a bíróság sem tudott állást foglalni az adatok titkosításának jogszerűségéről, mert a bírák - a titkok mivolta miatt - nem ismerhették meg a törölt adatokat. "A bírósági ítélet azt mondta ki, hogy a dokumentumok másolatát a meg nem ismerhető adatok kitakarásával ki kell adni; ez alapján az államtitok államtitok marad, és nem kerül a fénymásolatra" - mondta Tordai. A per végén a TASZ is azt kifogásolta, hogy ma Magyarországon még a bíróság sem tudja felülvizsgálni egy államtitokká minősítés jogosságát.

(Tordai Csaba cikkünk megjelenése után ezt annyival egészítette ki, hogy az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvény pontosan meghatározza, az államtitokká minősítést miként kell felülvizsgálni: erre a minősítő háromévenként köteles. "Ennek a kötelezettségnek a MeH eleget fog tenni, ezen túlmutató kötelezettsége azonban nincsen" - fogalmazott.)

Titkolózás lelkiismeret szerint

Hasonlóan összetett probléma bújik meg a másik fajta titkosítás, a döntés-előkészítő anyagok kérdése mögött. "A kormány testületként működő szerv, amelynek kifelé egységes álláspontot kell mutatnia" - utalt arra Tordai, hogy a közös álláspont természetesen viták, egyeztetések, kompromisszumok során jön létre. "Ha ezek a belső viták a nyilvánosság elé kerülnének, azzal hatalmas nyomás nehezedne a kormány tagjaira."

Egyáltalán nem tisztázott azonban, hogy meddig tart a döntés-előkészítő adat fogalma a gyakorlatban: azt maga az adatkezelő határozza meg, szinte ellenőrizhetetlenül. "Az államtitoknál fekete-fehéren eldönthető, hogy mi nem adható ki, ebben az esetben azonban ennyire egyértelmű válaszok nincsenek" - mondta az államtitkár, aki az [origo]-hoz eljuttatott dokumentumokat személyesen cenzúrázta. "Én a legjobb szakmai lelkiismeretem szerint csinálom, de persze nem léphetek fel azzal az igénnyel, hogy az én döntéseim jelentik az egyetlen helyes utat" - fogalmazott.

A 2008-as összefoglalókban például ott merült fel bennünk kétely, ahol az előterjesztések utáni "szóbeli különfélék" - hozzászólások, felhatalmazások stb. - lejegyzésénél rengeteg miniszter hozzászólása elejétől a végéig törölve volt. Nem csak a viták informatív részét, de azt sem hagyták a dokumentumban, hogy ki szólalt fel. Pedig a gazdasági válság idején már abból is következtetést lehetne levonni a kormány munkájára nézve, ha kiderül, hogy a tucatnyi törölt passzusból hány köthető a pénzügyminiszter nevéhez, mennyi rendkívüli közlendője volt a pénzügyminiszternek az ülésen. A MeH által elküldött anyagokból azonban úgy tűnik, hogy egy szövegközi név is döntés-előkészítő anyag.

Tordai szerint ez valóban érzékeny terület, és bíróságon lehetne felülvizsgáltatni. "Nem volt azonban eddig arra bírósági precedens, hogy ilyen esetben a bíró meghatározza, pontosan hol vannak a nyilvánosság határai" - mondta, hozzátéve, hogy szerinte nem is vállalkozna rá egy bíró sem, hogy megmondja, hány szónak kellene a nyilvánosságra hozott, részben törölt szövegben maradnia. "Én próbáltam elvszerű lenni, és minden olyan helyen, ahol a kormány az előterjesztést az eredetitől eltérő tartalommal fogadta el végül, ott az adatvédelmi törvény alapján azt kitakartam" - mondta az államtitkár. Az ülés végi hozzászólásoknál szintén kivett mindent, ami folyamatban lévő ügyeket érintett, így aztán tényleg semmilyen belső vita vagy nézeteltérés nem maradt a kiadott anyagokban..

Lehetséges jogorvoslatok

A leírt problémák mind azt mutatják, hogy a kormányzati titkolózás jelenleg teljesen ellenőrizhetetlen - mondta Hüttl Tivadar, a TASZ adatvédelmi és információszabadság programvezetője. A szakértő szerint ilyen helyzetekben valóban nem lehet rámondani a MeH-re, hogy jogsértő, csupán sejteni lehet, hogy nincs minden rendben. Hüttl a megoldást abban látná, ha a kikért, részben titkos dokumentumokon nem a titoktartó, hanem egy független ember, például egy bíró végezné a kitakarást. "A bíró átnézné a dokumentumot, és a titoktartó elmagyarázná neki, hogy mi miért titok; a bíró pedig vagy elfogadná az érvelést, vagy nem" - vázolta a szerinte ideális helyzetet.

Ennek a megvalósítására ugyanakkor eddig semmilyen lépés nem történt, ezért jelenleg az egyetlen jogorvoslati lehetőség az adatvédelmi biztoshoz benyújtott panasz. A biztos az egyetlen, aki az államtitkokba is belenézhet, és ha panasszal fordulunk hozzá, ellenőrizheti, hogy a kitakart információkat jogszerűen titkolja-e az adatgazda. Az adatvédelmi biztos hivatalában az [origo] megkeresésére azt mondták, hogy egy ilyen vizsgálat mindenképpen hónapokat vesz igénybe.