"Nem tűnik alkalmasnak a cigányság integrálására" - kormányzati romaprogramok

2009.02.22. 18:34

Egyre több ötlet, egyre szélesebb programok és egyre több pénz szolgálta a cigányság felemelését az elmúlt két évtizedben. De hiába költöttek 150 milliárd forintnál is többet a kormányok, kudarcot vallottak, ma ugyanolyan kilátástalanul rossz helyzetben vannak a romák, mint a rendszerváltáskor. Összegyűjtöttük, hogy kik mit próbáltak tenni a cigányokért, és hogyan látják ma munkájukat.

Egy százaléknál is kevesebb roma tanul ma a hazai egyetemeken és főiskolákon a legfrissebb adatok szerint. A legfeljebb érettségizett cigányok aránya is mindössze csak 3,2 százalék a népcsoporton belül, szakmunkás-bizonyítványig 16,6 százalékuk jut el. A roma népesség 80,2 százaléka legfeljebb 8 általánossal, vagy azzal sem rendelkezik. A foglalkoztatási adataik ennek megfelelőek: miközben 1987-ben még 62 százalékuknak volt állandó munkája, addig 1994-ben már csak 22,6 százaléknak, és ez még tovább csökkent 2003-ra, amikor a munkaképes korú cigányoknak már csak 21 százaléka rendelkezett munkahellyel.

A rosszul iskolázott és zömében munkanélküli cigányok rövid életet élnek, a 60 évnél idősebbek aránya csupán 3,9 százalék. Eközben a 19 évnél fiatalabb romák aránya saját népességükön belül 47,2 százalék. Mivel adatvédelmi okokból 1993-tól a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) nem tarthatja nyilván a romákra vonatkozó adatokat, ezért a fenti számok a KSH által is használt, 2004-ben megjelent szociológiai kutatásból származnak. (Kemény István-Jánky Béla-Lengyel Gabriella: Férfiak és nők, Magvető)

Beletört a bicska

Azok a romák, akik az 1990-es évek elején voltak kisgyerekek, ma már egyetemre járhatnának, vagy éppen adófizető munkavállalók lehetnének. A rendszerváltás óta azonban egy kormány sem tudta a többségi társadalomba integrálni őket, kivétel nélkül mindnek beletört a bicskája a feladatba. Több tucat különböző programon számos hivatal és tucatnyi miniszter dolgozott az elmúlt két évtizedben, miközben több mint 150 milliárd forintot elköltöttek, érzékelhető eredmény nélkül. (A rendszerváltás óta elköltött támogatások összegzéséről olvassa el keretes írásunkat.)

Az alábbiakban összegyűjtöttük, hogy 1990 óta a különféle kormányok milyen nagyobb tervekkel vágtak neki a cigányság felemelésének, milyen jelentősebb programokat indítottak, és ahol ezt lehetett számszerűsíteni, ott megnéztük, hogy mennyi közpénzt költöttek minderre. Végül megkérdeztük az egykori illetékeseket, hogyan látják ma munkájukat. Amikor a telefonban elsőre azt kérdeztük a politikusoktól, emeljék ki a legfontosabb programokat, amiket elindítottak a romák felzárkóztatása érdekében, többen azt felelték, ennek utána kell nézniük. A különféle szociológiai kutatások, és az Állami Számvevőszék (ÁSZ) 2008. májusi tanulmánya szerint két évtized alatt sem javult érdemben a romák helyzete.

1990-1994 - MDF-FKGP-KDNP-KORMÁNY

Mi volt az elképzelés?
A rendszerváltás utáni sajátos történelmi helyzetben veszítette el a legtöbb cigány az állását, ekkor kezdtek bezárni az önkormányzatok rengeteg kisiskolát. Andrásfalvy Bertalan akkori közoktatási miniszter szerint ezért ők még nem speciálisan a cigányság integrálása mellett, hanem a szegénység ellen, a kisiskolák megtartása érdekében politizáltak. Az eddigi összes kormány közül ez indította a legkevesebb programot kifejezetten a romák integrálása érdekében, az ÁSZ tanulmánya - amely az eddigi összes kabinet romapolitikáját vizsgálta - mégsem marasztalta el az Antall-, és a Boross-kormányt, nem úgy, mint a többit.

Mit tettek?
Amint az ÁSZ-tanulmány is megjegyzi, 1995-ig a cigányság helyzetének javítására az egyedi programok voltak a jellemzők. Egy ilyenből fejlődött ki 1994 februárjára a Gandhi Gimnázium is, amelyet Andrásfalvy egyetlen konkrétum eredményként említett az [origo]-nak saját minisztersége idejéből. Programok helyett azonban rendkívül fontos jogszabályokat fogadtatott el a parlamenttel a kabinet, és létrehoztak meghatározó intézményeket is. Egy 1993-as törvény szerint később létrejöhetett a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának intézménye, megszavazta az Országgyűlés a kisebbségi törvényt, és létrejött a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal (NEKH).  

Mennyit költöttek?
A rendszerváltás utáni első kormány egyedi programjai a későbbi összegekhez képest jelentéktelenek, mindössze pár tízmilliós tételek voltak. Ezeket az ÁSZ-jelentés nem is számszerűsíti, és Andrásfalvy sem tudott konkrét összegeket mondani. Ennek egyszerű oka van: nem speciálisan a romákat megcélzó programok indultak, de részesültek belőle ők is. Ekkor mozdultak meg a civil támogatások is, a Gandhi Gimnázium például az állami pénz mellett az akkoriban aktív Soros Alapítványtól is kapott 21,5 millió forintot.

Mivel magyarázzák a bizonyítványt?
Andrásfalvy szerint (aki azt mondta, több cigány barátja is van és érti a beás nyelvet) az oktatás kulcsfontosságú a cigányság felemelkedése szempontjából. Csakhogy az első kormány energiáit felemésztette, hogy a tanulók és tanáraik megjegyezzék: a világnézete miatt nem érhet hátrányt senkit. "Ezt hirdettem, ezzel jártam az országot" - fogalmazott a volt miniszter. A legfontosabb feladatnak Andrásfalvy a falusi kisiskolák megmentését tartotta, szerinte ez a diszkrimináció szempontjából cigánynak, nem cigánynak egyaránt fontos, még akkor is, ha az adott iskolában egy tanár, egy adott órán eltérő életkorú gyerekeket oktat, mert annyira kevesen vannak. "Ez a felzárkóztatás és a tehetség kibontakozása miatt is nagyon jó. Hiszen ha valaki harmadikosként elmaradt a többiektől, akkor ott ül mellette az elsős és a másodikos is, lehet ismételni. Viszont ha valaki tehetséges elsősként, már tanulhat gyorsabban is, mert ott van mellette a másodikos diák" - fogalmazott.

1994-1998 - MSZP-SZDSZ KORMÁNY

Mi volt az elképzelés?
Az 1994-ben hivatalba lépett Horn Gyula vezette kormány már kifejezetten céljának tartotta a romák megsegítését. "A cigány népcsoport válsághelyzete égetően szükségessé tette, hogy a kormány válságkezelő intézkedéseket hozzon. A cigányság sajátos, összetett problémáinak kezelése ugyanis nem valósulhat meg az általános kisebbségpolitikán belül" - fogalmaztak programjukban. Mégis évekbe tellett, amíg leírták egyáltalán, hogy mit kellene tenni. 1995-ben megszületett egy rövidtávú kormányprogram, de ennek konkrét intézkedési csomagja csak 1997. júliusára készült el. Ez volt az első ilyen a rendszerváltás után.

Mit tettek?
Az összes elemzés kiemeli, hogy az 1994-1995-ben kiépült kisebbségi önkormányzati rendszer hazai és nemzetközi fogadtatása is egyértelműen pozitív volt. Azóta a települések önkormányzatainak a munkájában kisebbségi képviselők is részt vehetnek. Ahol élnek cigányok, ott cigány képviselők dolgoznak. A romák óvodai és iskolai nevelése szempontjából alapdokumentum az 1997-es kormányhatározat, amely meghatározta a kisebbségi oktatás tartalmát. Emellett szabályozta az anyanyelvű és kétnyelvű oktatásra, a cigány kisebbségi oktatásra vonatkozó feladatokat. A rendszerváltás óta először parlamenti romanapot tartottak, de - amint azt az ÁSZ tavalyi tanulmánya állítja - a Horn-kormány idején több volt a papírmunka roma-ügyben, mint a támogatásra költött pénz.

Hosszú előkészítő munka után az 1997-es határozat lett volna hivatott arra, hogy az addigra kidolgozott részprogramok végrehajtásáról döntsön, és azokhoz hozzárendelje a pénzügyi forrásokat. Az ÁSZ szerint a kormányhatározat erre alkalmatlan volt. A feladatok jellemző intézkedései döntően így szerepeltek: "meg kell vizsgálni", "fel kell tárni", "átfogó program, finanszírozási terv készítése szükséges".  A határozat egyetlen konkrét célkitűzése a cigánytelepek kezelésére kiírt közmunka pályázat volt, de a jogosult önkormányzatok végül nem éltek ezzel a lehetőséggel.

Mennyi pénzt költöttek el?
Az ÁSZ-tanulmány szerint figyelemre méltó, hogy az intézkedési terv elkészültéig "a kormány jelentősebb forrásokat nem használt fel" kifejezetten a cigányság helyzetének javítását szolgáló programok finanszírozására. Létrehozta azonban "a cigányság esélyegyenlőtlenségét csökkentő intézkedések támogatására" a Magyarországi Cigányokért Közalapítványt (MCKA) 1995-ben 150 millió forint induló tőkével. Emellett támogatta az Országos Cigány Önkormányzatot is, a ciklus utolsó teljes évében például 96 millióval. Az oktatási minisztérium nem kifejezetten roma, hanem hátrányos helyzetű gyerekek étkeztetését támogatta 1997-től milliárdos nagyságrendű összeggel, és szintén milliárdokat fizettek azoknak az iskoláknak, amelyek kiemelten foglalkoztak a hátrányos helyzetű gyerekekkel. Ezekből, ha nem is lehet számszerűsíteni, sok cigány gyerek is részesült.

Mivel magyarázzák a bizonyítványt?
Magyar Bálint három MSZP-SZDSZ-kormányban volt oktatási miniszterként (1996-1998, 2002-2006) egyik felelőse a romaügynek. Szerinte három fő probléma nehezítette az elmúlt két évtizedben a kormányok eredményes munkáját. Egyrészt az ötlettelenség és a kreativitás hiánya abban, hogy miként lehet segíteni a cigányokon. Súlyos problémának nevezte Magyar - csakúgy, mint az ÁSZ-tanulmány - azt, hogy a különféle minisztériumok között "szinte lehetetlen volt megszervezni az együttműködést". Ezek mellett a volt miniszter szerint a politikusok félelme is közrejátszott, mert a romaügy valódi felvállalása "szavazaterodáló" tényező.

1998-2002 - FIDESZ-FKGP-MDF KORMÁNY

Mi volt az elképzelés?
Az évek múlásával egyre konkrétabb és átfogóbb tervek születtek és egyre nagyobb összegeket fordítottak a kormányok romaprogramokra. Az ÁSZ szerint azonban súlyos probléma volt, hogy minden kabinet nekiállt új terveket kidolgozni, amivel mindig elment rengeteg idő, és megszakadt a folytonosság. Orbán Viktor kabinetje 1999 májusára készítette el a saját kormányhatározatát. Ebben szerepelt az oktatásban ösztöndíjjal tanulók és a továbbtanulók számának bővítése, a foglalkoztatásban a munkavállalási lehetőségek megteremtése és az átképzés, a kultúrában a roma kulturális hagyományok ápolása és a roma közművelődési intézmények létrehozása. Elindult egy hosszú távú stratégia kidolgozása is, de azt már nem fogadták el.

Mit tettek?
A jobboldali koalíció idején a kultúra volt az egyik olyan terület, ahol a kormány célzottan roma programokat támogatott, az ÁSZ szerint több százmilliós összeggel. Szociális földprogramot indítottak: vetőmagot és földet adtak az önkormányzatokkal együttműködve romáknak, akik így ingyen művelhettek földet. Harrach Péter volt szociális és családügyi miniszter szerint "ezres nagyságrendben" segítettek így a romákon. 2000-től az MCKA költségvetésében elkülönített ösztöndíj-keret segítette a roma fiatalokat a tanulásban az általános iskola 5. osztályától, a diploma megszerzéséig. A 2000-2001-es tanévben 11 500-an kaptak ösztöndíjat, de Harrach szerint ez később valamelyest visszaesett.

Forrás: MTI
Nem sikerült felszámolni a romatelepeket - Képünk illusztráció

Az Orbán-kormány közmunka programokat is indított, de ezek kevés cigányon segítettek. Harrach Péter példája szerint az M3-as autópálya építésénél szerződést kötöttek a közlekedési tárcával, hogy a munkában résztvevők 50 százaléka roma legyen. A kabinetnek volt elképzelése a romatelepek felszámolásra is, de "épphogy csak elkezdtük a telepek felszámolását. Nagy eredménye nem volt" - közölte az [origo]-val a volt miniszter.

Mennyit költöttek?
A cigány fiatalok iskolai esélyegyenlőségének növelésére kiszélesítették az ösztöndíjrendszert az MCKA egyre nagyobb támogatásával. A pályázati keret az 1999. évi 50 millió forintról a ciklus végére, 2002-re évi 111 millióra növekedett. A cigány kultúra támogatására költött állami pénzek nagysága is fokozatosan nőtt, az 1999. évi 275 millió forintról 2003-ra 1,1 milliárdra, utóbbit már a következő kormány utalta. Saját tárcájának kifizetéseivel kapcsolatban Harrach egy adatot tudott közölni: 2000-ben a szociális minisztérium 2,3 milliárdot költött különféle roma programokra.

Mivel magyarázzák a bizonyítványt?
A munkahelyteremtés területén a volt miniszter szerint több fontos probléma volt. Egyrészt "kevésbé vonzzák a romákat a munkahelyi kötöttségek", másrészt a képzettség meghatározó, márpedig ez nagyon alacsony náluk. "Nem testhezálló nekik a kötött foglalkozás, mert évszázadokon keresztül nem ehhez szoktak hozzá. Hosszú időn át más szakmákat űztek: a vályogvetéstől kezdve a lókereskedelemig" - közölte a volt miniszter. Emellett szerinte van az össztársadalomban is előítélet, ami létezik a munkáltatóknál is, ez is közrejátszhat. Az ösztöndíjasok számának visszaesését Harrach azzal magyarázta, hogy "a családi hagyományaik szemben állnak az integrált oktatással".

2002-2008 - MSZP-SZDSZ-KORMÁNYOK

Mi volt az elképzelés?
A "jóléti rendszerváltás" programját meghirdető Medgyessy Péter kormánya kimondta, hogy kiemelten kezeli a cigányság felemelésének kérdését. "Nagyon itt volt ennek az ideje" - emlékezett az [origo]-nak most Lévai Katalin, aki 2003-től esélyegyenlőségi miniszterként lett felelőse a területnek. De Medgyessy bukása után sem lanyhultak a cigányság reményei, a szimbulikus gesztusok tekintetében a következő kormányfő, Gyurcsány Ferenc ugyanis minden korábbi elődjénél tovább ment, amikor a megválasztása utáni percekben elhangzott expozéjában lovári nyelven így fogalmazott: "Egy Magyarország van: romák és magyarok közös országa."

A ciklus legnagyobb szabású terve az országban az ÁNTSZ szerint létező 769 romatelep felszámolása volt. Emellett az óvodáktól a felsőoktatásig szerettek volna minél több cigány fiatalt bevonni a rendszerbe. A szocialista-szabad demokrata kormány azt is elhatározta, hogy a kormányzati intézményrendszeren is változtat az eredményesség érdekében, emellett roma diplomásokat akartak felvenni a minisztériumokba. Tervbe vették azt is, hogy a kormányzati propaganda-gépezet segítségével megpróbálják átformálni az emberek kisebbségekkel kapcsolatos előítéletességét.

Mit tettek?
A kormányalakítás után jelentős stratégiai és szervezeti változások következtek, például romaügyi politikai államtitkárt neveztek ki Teleki László személyében. A politikus ma már csak miniszterelnöki megbízott, kisebb hatáskörrel. 2003-ban létrejött az esélyegyenlőségért felelős tárca nélküli miniszteri poszt, Lévai Katalin feladata lett volna levezényelni a telepfelszámolási tervet. 2003-ban nagy ívű program előkészítése kezdtek, ebből nőtt ki "a Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Terv", amelyet végül csak 2007-ben fogadtak el. A terv 2015-ig fogalmazott meg intézkedéseket, feladatokat, miközben a nagy tervek bedőltek, vagy igen szerény eredményeket produkáltak. 2003-ban törvény született "az esélyegyenlőség előmozdításáról", majd 2006-ban megalakult az Egyenlő Bánásmód Hatóság, amely azóta számos, romákat hátrányosan ért ügyben pénzbírsággal sújtott munkaadókat.

Miközben szervezeti átalakításokban, és programokban erősek voltak a szociál-liberális kormányok, a 769 cigánytelepből mindössze 29-et sikerült felszámolni, tehát gyakorlatilag eredmény nélkül ért véget a nagyszabású terv. Nem sikerült a minisztériumokat sem feltölteni roma diplomásokkal, és a romák foglalkoztatása terén is "nagyon gyenge eredmények születtek" - fogalmazott Lévai. A volt miniszter másik nagy terve volt, hogy a 3-5 éves roma gyerekek közül (csak 40 százalékuk járt akkor óvodába) minél többet bevonjanak a rendszerbe. Végül 4 év alatt 5-6 százalékkal nőtt ez az arány.

Az általános- és középiskolákban több komoly programot indítottak milliárdos költségvetéssel (Útravaló, Tanoda, Utolsó Padból), de ezek nem kimondottan a romák, hanem a hátrányos helyzetű gyerekek támogatást szolgálták. Mint sok más estben, itt sem lehet számszerűsíteni, hogy mennyi cigány fiatal részesülhetett ezekből. A felsőoktatásban is sikerült valamelyest növelni az ösztöndíjasok számát, öt év alatt 34 ezren kaptak támogatást. 

Mennyit költöttek?
A telepfelszámolásra - részben hitelből - szánt 15 milliárd helyett végül csak egymilliárdot költöttek. Az oktatási ösztöndíj programokra öt év alatt 990 millió ment el, de ennek jelentős részét a Világbank és a Soros Alapítvány finanszírozta a kormányzati Roma Oktatási Alap mellett. A Gandhi Gimnázium is százmilliós nagyságrendben kapott pénzt a három kormány alatt. A legtöbb pénzt az oktatás területén a 2005-ben indult Útravaló ösztöndíjprogramra költötték, ez a tehetséges, de nemcsak cigány tanulók kiemelkedését segítette az első évben mindjárt 721 millió forinttal.

Még 1997-ben kezdődött a "Helyi kisebbségi önkormányzatok működésének általános támogatása" nevű program, amelyre azóta minden kormány évente százmilliókat költött, de ebből nem csak a romák részesültek. Az ÁSZ szerint a cigány kisebbségi önkormányzatok becsült részesedése az 1997. évi 164 millió forintról 2006-ra 660 millióra emelkedett. Eközben egyre csökkenő mértékű támogatásban részesült az MCKA, amelynek állami támogatása 2004-ben is 1,1 milliárd forint volt, a következő két évben viszont már csak 459, majd 125 millió forint.

Mivel magyarázzák a bizonyítványt?
A telepfelszámolási program Lévai Katalin szerint gyakorlatilag a jóléti rendszerváltásnak esett áldozatául, mert annak gigantikus kiadásai után (például a közszféra 50 százalékos béremelése) a pénzügyminisztérium behúzta a kéziféket. "A 15 milliárd úgy állt volna össze, hogy a nemzetközi hitelhez van négymilliárdos önerőnk. Hiába küzdöttünk a Pénzügyminisztériummal, csak egymilliárdot sikerült kiharcolni, így nem kaptuk meg a hitelt, nem lett telepfelszámolás" - fogalmazott Lévai. A romák munkába állításának kudarca viszont szerinte "világjelenség", mert a kvalifikált munkaerőre van szükség.

"Úgy néz ki, 20 év se volt elég"

Miért nem sikerült 20 év alatt egyik kormánynak sem elérni érdemi eredményeket - kérdeztük az 1990-es években még szociológusként esélyegyenlőségi kutatásokat végző Lévaitól, aki jelenleg az Európai Parlament szocialista frakciójának romaügyi szóvivője. Szerinte a többségnek nagyobb a felelőssége, ugyanis a magyar társadalom nagy része nem képes előítélet és diszkrimináció nélkül elfogadni és befogadni romák más életformáját, állítja a volt miniszter. "Erre nincs kormányzati eszköz, ezt meg kell tanulni az embereknek" - fogalmazott.

A magyar társadalom nagyon patriarchális Lévai szerint, és nem befogadó a cigányokkal, de ugyanúgy létezik szerinte diszkrimináció a fogyatékosokkal és a nőkkel szemben is. A volt miniszter közölte: "Úgy néz ki, hogy 20 év se volt elég erre, sőt ha megnézzük, hogy mi van ezekben a hetekben, akkor árokásás folyik a cigányok és a nem cigányok között, ami nagyon rosszat tesz mindenkinek. A magyar társadalom jelenleg nem tűnik alkalmasnak a cigányság integrálására" - fogalmazott Lévai Katalin.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK