Makacs hallgatás volt az [origo] által megkérdezett tucatnyi budapesti közrendőr válasza arra a kérdésünkre, hogy mit gondolnak a cigányokról, és hiába kértük a BRFK-t is, hogy adjon engedélyt a rendőrök kérdezgetésére. Bár Draskovics Tibor rendészeti miniszter szerint az állomány számára nem létezik cigány és nem cigány, egy az ORFK által is támogatott tanulmány épp ennek az ellenkezőjét mutatta ki.

A civil ruhás, szolgálaton kívüli rendőr zavartan matatni kezd a rendőrségi bolt polcán az igazolványtokok között. Beássa magát a "Rendőrség" feliratú sapkák és mellények közé, válasz helyett szabadkozik: "Inkább nem". Azt kérdeztük, mit gondol a cigányokról.

"Rendőr nem cigányozhat"; a rendőr, aki az állam nevében közhatalmat gyakorol, "nem tehet a polgárok között ilyen különbséget" - fektette le a témával kapcsolatos alapelvet Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter még február elején. A miniszter véleményének azonban nincs sok köze a valósághoz, inkább a rendőri vezetés hivatalos álláspontját tükrözi, mint az állomány érzelmeit. Az utóbbi években több kutatás is kimutatta, hogy a rendőrségen belül létezik a rejtett rasszizmus.

Az általunk megkérdezett rendőr nem válaszolt kérdésünkre, és nem is köteles válaszolni. Zavara pedig jelenthet bármit: hogy nem akar beszélgetni, hogy nem tud olyat mondani, ami ne lenne megbotránkoztató, vagy egyszerűen csak azt, hogy könnyen zavarba jön. A feltűnő az volt, hogy az [origo] riportere által megkérdezett egy tucat rendőr egytől egyig konokul hallgatott a fenti kérdésre.

"Mért kellene nyilatkoznom erről? Nincs személyes véleményem" - hárította el a kérdést két intézkedő rendőr Erzsébetvárosban. Egy rendőrosztag tagja a Nyugati pályaudvarnál a hivatali felelősségre hivatkozva azt mondta, hogy a BRFK sajtóosztály engedélye nélkül még a személyes véleményét sem mondhatja el. Aztán a belvárosban néhány posztoló megmondta egyenesen: attól tartanak, hogy ha beszélnek erről, a feletteseik beazonosítják őket, és végül rajtuk csattan az egész.

Ezután írásos engedélyt kértünk a Budapesti Rendőr-főkapitányságtól, hogy beszélhessünk a budapesti közrendőrökkel a cigányokról alkotott személyes véleményükről. A BRFK sajtóosztálya nem adta meg az engedélyt. Indoklásuk szerint a rendőrök nyilvános szereplését a rendőrség szolgálati szabályzata korlátozza, a személyes véleménynyilvánításhoz azonban mindenkinek joga van. Így a BRFK tájékoztatása szerint - ha nem konkrét bűnügyről van szó - az állomány tagjai szabadon nyilatkozhatnak. Ezt azonban a budapesti rendőrök tapasztalatunk szerint vagy nem tudják, vagy nem hiszik, és mivel a BRFK nem adta írásba, mi sem tudtuk nekik bebizonyítani.

Rendőrök helyett így csak a pesti rendőrségi bolt eladójától kaphattunk áttételesen bepillantást abba, hogy mit gondolnak a cigányokról a rendőrök. A boltos - akinek saját bevallása szerint "körülbelül 300 rendőr haverja van" - azt állította: "mind utálják a cigányokat, és csak kényszerből bánnak velük egyenlően, mert a szabályok megkövetelik". "A rendőrök inkább kerülik is a cigányokat, mert ha velük kerülnek összetűzésbe, azok csak felnyomják őket az ombudsmannál, aztán végül a rendőrnek lesz baja" - mondta a lány, miközben viperákkal és igazolványtokokkal szolgált ki néhány vevőt. A vevők - szintén rendőrök - nem kommentálták az elhangzottakat.

Kimutatható rasszizmus

Nem csupán városi pletykák szólnak azonban arról, hogy nem reális a Draskovics által a mindenkivel egyenlően bánó rendőrökről festett kép. A Magyar Helsinki Bizottság friss kutatása szerint a rendőri gyakorlatban egy cigány nemzetiségű állampolgárnak háromszor akkora esélye van arra, hogy rendőr igazoltassa, mint egy nem cigánynak.

A jogvédő szervezet 6 hónapon keresztül vizsgálta 3 magyar rendőrkapitányság igazoltatási gyakorlatát; a rendőröknek minden igazoltatás után kérdőívet kellett kitölteniük az eljárás körülményeiről és arról is, hogy a rendőr szerint az igazoltatott személy milyen etnikai hovatartozású - ismertette a kutatást az [origo]-val Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság társelnöke, a tanulmány egyik készítője. "Ahhoz, hogy egy rendőr odamenjen egy romához igazoltatni, sokkal kevesebb kell, mint egy magyar esetében" - összegezte a tanulságot. A lakosságon belül 6-8 százalékot kitevő romákat érinti a rendőri igazoltatások 22, a konkrét indok nélkül végzett igazoltatások 28 százaléka - állapították meg a Budapest VI. kerületében, Kaposváron és Szegeden végzett kutatások.

"Ez valóban azt mutatja, hogy a gyakorlatban egyelőre nem működnek a rendőri vezetés által megfogalmazott elvek" - mondta Kádár. A jogvédő szerint ráadásul van az elmúlt hetek ügyeiben egy nagy adag képmutatás is: "Azt nem mondhatjuk, hogy ha a rendőr ránéz valakire, nem alakul ki benne egy impresszió arról, hogy milyen kisebbségbe tartozik. Ha a rendőr kihallgat valakit, nyilván van véleménye arról, hogy az roma vagy nem roma. A valódi kérdés az, hogy mindez megjelenik-e az ügy aktájában, vagy befolyással van-e bármilyen módon az eljárásra" - magyarázta.

A Magyar Helsinki Bizottság társelnöke szerint a probléma nagyon régóta benne gyökerezik a rendőrség szervezeti kultúrájában, hisz a nyolcvanas években a cigánybűnözés bevett fogalom volt. Azóta azonban csak néhány tanulmány, így Csepeli György szociológus 1997-es felmérése vagy a Tárki 2005-ös vizsgálata foglalkozott a kérdéssel: ezek mind azt mutatták ki, hogy a rendőri állomány egy részében erősek az etnikai előítéletek. A tanulmányok szerint a rendőrök többször igazoltatják a cigányokat, és sokan azt gondolják, hogy "a vérükben van" a bűnözési hajlam.

Kádár András szerint ugyanakkor a mostani vizsgálat engedélyezése mutatja, hogy a rendőri vezetésben megvan a szándék a kérdés rendezésére. A Helsinki Bizottság felmérése ugyanis rengeteg rendőrnek rengeteg pluszmunkát jelentett, az ORFK mégis szükségesnek tartotta és támogatta. "Nyilván ez egy lépés lesz abba az irányba, hogy az állomány háttérbe szorítsa az előítéleteit, amikor rendőrként intézkedik, még akkor is, ha magánemberként ott vannak bennük" - fogalmazott Kádár.

Annál is inkább igaz lehet ez, mert a Helsinki Bizottság jelentése szerint a cigányok gyakoribb igazoltatását ösztönző előítélet általában nem helytálló. A találati arány, az igazoltatás eredményessége a cigány állampolgárok esetében nem magasabb, sőt, bűncselekmény gyanúja esetén alacsonyabb, mint a nem cigányok körében.