"A Lajos egyáltalán nem hibátlan" - politikai portré Bokros Lajosról

Szent őrült, profi megoldóember, állhatatos technokrata, önhitt primadonna - korábbi minisztertársai, politikai szövetségesei szerint ilyen tulajdonságok keverednek Bokros Lajos egykori pénzügyminiszter személyiségében. Bokros bő évtizedes kihagyás után tért vissza újra a pártpolitikába. Az [origo] arra volt kíváncsi, milyen politikus volt Bokros Lajos, hogyan kezelte a konfliktusokat és hogyan égette meg magát.

Közel másfél évtizede robbant be megszorító csomagjával a magyar köztudatba Bokros Lajos, aki most az MDF európai parlamenti választási listájának vezetőjeként tér vissza a pártpolitikába. Egyéves miniszteri pályafutása óta volt egyetemi tanár, nemzetközileg elismert pénzügyi szakértő, tanácsadóként dolgozott több ország kormánya mellett. Minisztersége idején sokan tartották szociálisan érzéketlen, népnyúzó reformdiktátornak. Most újra válságot kezelne.

A jelenlegi helyzet sok szempontból hasonlít a Bokros-csomag megszületésének időszakához: a szakértők akkor is azonnali pénzügyi és szerkezeti reformokat sürgettek, és a teljes csőd rémét festették a hezitálók elé. Most az izlandi, akkor a mexikói pénzügyi rendszer összeomlása kapcsán vetődött fel, hogy vajon Magyarország lesz-e a következő. Bokros az elmúlt években többször jelentkezett a sajtóban a gazdasági átalakítás mikéntjét bemutató tervekkel, de politikai szerepet ennek megvalósításához csak most vállal.

Az [origo] arra volt kíváncsi, milyen volt politikusként a közvéleményt teljesen megosztó Bokros. Egykori minisztertársait, a Bokros-csomag idején befolyásos politikusokat kérdeztünk arról, hogyan működött a válságkezelés, hogyan születtek a nehéz döntések és hogyan viselkedett politikusként Bokros csomagjának megszületése idején.

Aki nem köt kompromisszumot

Bokros határozott elképzeléseivel sok politikusnak az volt a problémája, hogy nehezen hajlik kompromisszumokra. Ez a helyzet nem sokat változott, március közepén maga Bokros mondta azt a Magyar Televíziónak: "Nem kivagyiságból nem engedek az elképzeléseimből, hanem azért, mert csak így van esély a sikerre."

Bokros egy 1996-os interjúban családi hagyománnyal, "nyakas kálvinista attitűddel" magyarázta "önfejűségét, makacsságát, kemény kiállását". A Bokros-csomag idején a népjóléti tárcát vezető Szabó György az [origo]-nak azt mondta, kérlelhetetlen, hajthatatlan ember benyomását kelti: "Mindig rendkívül céltudatos és eltökélt volt, valószínűleg 100 százalékig meg van győződve a saját igazáról."

Ez az eltökéltség Bokros döntéshozó módszerein is meglátszott. A Bokros-csomag első intézkedéseit például szándékosan "puccsszerűen", minél kevesebb ember bevonásával próbálta meghozni, előkészíteni - olvasható a korszak politikai döntéshozásáról szóló Felelősök című könyvben. E szerint csak közgazdászokkal egyeztetett, és a politikusokat megpróbálta teljesen kizárni a csomag előkészítéséből.

Aki nem tűr ellentmondást

Ha valaki komolyan szembeszállt az elképzeléseivel minisztersége idején, akkor Bokros előhúzta egyik nagy fegyverét, és azzal fenyegetőzött, hogy lemond. Ez egy idő után már viccek tárgyát képezte: "Bokros a tárgyalások közben háromszor lemondott" - olvasható a Felelősök-ben. Régi barátja, a szocialista Baja Ferenc szerint ebben Bokros határozott elvei mellett sértődékenysége is megmutatkozhatott. "A Lajos egyáltalán nem hibátlan, sőt, ilyen tekintetben sokszor kiállhatatlan" - fogalmazott -, "nem egy egyszerű vezető, nem véletlen, hogy válságban merül fel a neve."

Egy 1996-os interjúban - amely Bossányi Katalin Kísérlet című kötetében jelent meg - Bokros arról beszélt, hogy amikor le akart mondani, az mindig azért volt, mert "eljutott a vállalható kompromisszumok határáig". A mozgásteret azonban igen szűkre szabta: "én minden egyes alkalommal úgy mentem el a kormányülésekre, hogy lélekben össze voltam csomagolva. Ez az első alkalomtól kezdve így volt." Kósáné Kovács Magda, a Horn-kormány munkaügyi minisztere szerint "Lajos a vitákban érzelmileg túlfűtött ember volt, ez benne volt a viták, a kormányülések hangulatában is".

Bokros mindig kategorikusan tagadta, hogy lemondásait bármilyen indulat, felfokozott érzelem vezérelné, végső, meglehetősen teátrális lemondása azonban árnyalja ezt az állítását. Mikor 1996 februárjában végleg felállt a pénzügyminiszteri székből, a kormányülésen egyik kollégájától kért papírra helyben írta meg lemondó nyilatkozatát, majd egy napra a telefonját is kikapcsolta.

Aki magával is szembe megy

"Bokros nagyon erősen programelvű ember, mindig is az volt" - mondta Baja, aki Bokros pénzügyminisztersége idején a környezetvédelmi tárcát vezette. Szerinte kompromisszumot is azért nem kötött soha, mert elvi alapon politizál, egy kompromisszum pedig csökkentené az általa képviselt elvek erejét. Bokros lemondása után egy interjúban maga is elismerte, hogy sokszor elvei miatt ment szembe a saját érdekeivel.

Állítólag elvből veszett össze a médiával is, amikor úgy döntött, hogy közteherviseléses alapon az értelmiségi munkák honoráriumából is levonja a tb-járulékot. "Ebben az időszakban nagyon szükség lett volna a sajtó jóindulatára, de ő azt mondta: Nem tehetek kivételt velük. Milyen alapon engedjem el ott, és ne máshol? Ha ezt megteszem, belül is elgyengülök" - idézte fel Bokros szavait Baja.

Bokros kompromisszummentessége miatt politikailag kényes ügyekben is tett olyan lépéseket, amelyekkel maga ellen dolgozott. Amikor 16 millió forintos végkielégítést kapott a Budapest Banktól, nem volt hajlandó magyarázkodni, mert úgy gondolta, hogy azért a pénzért megdolgozott. Ezt nyersen a világ tudomására is hozta. Horn Gyula miniszterelnök azon zsörtölődött, hogy "hogy lehet Bokros politikailag ilyen analfabéta", Csiha Judit államtitkár pedig azt mondta: "valaki mondja meg Bokrosnak, hogy ne nyilatkozzon összevissza" - olvasható a Felelősök című könyvben. "A politikai érzékenysége e tekintetben kevésbé van meg" - mondta az [origo]-nak Szabó György.

Aki mindenkit meggyőz

Bár a médián keresztül a fenti okok miatt nehezen kommunikált, élőszóban, lakossági fórumokon és gyűléseken Bokros mindenkit levett a lábáról. "Én láttam őt sokat beszélni: kikezdhetetlen elvrendszere van, és ebben ő teljesen koherens minden közönség előtt. Nem szoktak vele vitatkozni, úgy néznek rá, mint egy szent őrültre" - mesélte Baja. Egyetértett ezzel Szabó György is, aki szerint Bokros titka abban rejlik, hogy amit mond, az mind roppant ésszerű és racionális.

Minisztersége idején Bokros állítólag azzal építette az önbizalmát, hogy vidéki fórumokon próbálta elmagyarázni programja lényegét. "Azt tapasztaltam, hogy az emberek a taktikázó politikus fellépése helyett jobban tolerálják a szókimondó, olykor nyers vagy humoros megfogalmazásokat" - állította egy interjúban.

Aki vállalta, hogy szitokszó legyen a neve

Bokrost sokszor érte az a vád, hogy megszorító csomagjával a kisemberek életét nehezítette meg, és - ahogy 1996-ban fogalmazott - "hagymázas őrült, akinek az a mániája, hogy sanyargassa a népet". Volt kollégái ugyanakkor még ma is védelmükbe veszik. "Bokrosban komoly szociális elkötelezettség is van, de a szociális kérdésekre nem populista módon, hanem a gazdasági tényekből kiindulva keres megoldást" - mondta az [origo]-nak Pető Iván, aki Bokros minisztersége idején a koalíciós partner, az SZDSZ frakcióvezetője volt.

"Vállalta hogy őt pofozza egy ország, a neve szitokszónak számított, amit szerintem soha nem érdemelt meg" - tette hozzá Bokrost méltatva Kósáné Kovács Magda, aki 1995 őszén a Bokrossal való konfliktusa miatt mondott le munkaügyi miniszteri posztjáról. Baja Ferenc "tömegpolgárnak" nevezte a volt minisztert, aki szerinte folyamatosan foglalkozott az esélyteremtéssel és az aktív, magáért tenni hajlandó kisember problémáival.

Mindezt a Bokros-csomagból számszerűen nehéz kimutatni, hiszen bevezetése után csökkent az életszínvonal Magyarországon, Bokros más tettei azonban jeleznek némi szociális érzékenységet. A kilencvenes évek elején például azért kardoskodott, hogy a privatizációból az állami vállalatok dolgozói is kivegyék a részüket, állampolgári jogon részvényeket kapjanak. Bokros később saját alapítványt is létrehozott, amely külföldi fiatalok magyarországi tanulmányait támogatja.

Akit csak a legjobb válasz érdekel

Bokros az 1990-es választásokon az MSZP képviselője lett, és bár szinte azonnal lemondott, párttagságát 1991-ig megtartotta, majd 1996-ban újra belépett az MSZP-be. "Sosem tagadtam, hogy baloldali vagyok" - mondta ekkor. A volt pénzügyminiszter ugyanakkor nem áll távol a keresztény-konzervatív világnézettől sem. Bár ateistának mondja magát, református családban nevelkedett, ahol állítása szerint beléivódott a protestáns etika és a hívő emberek megbecsülése, feltétlen tisztelete.

Hogy szocialista miniszterből 2009-re MDF-listavezető lett, azt sokan mégis értetlenül fogadták. Ismerői és támogatói szerint azonban ez is csak azt mutatja, hogy Bokros nem igazán foglalkozik politikai ideológiával: márciusban ő maga is azt mondta, hogy mindegy neki, melyik pártszövetség élére áll, ha programját megvalósíthatja. "Bokros ízig-vérig technokrata, csak azzal foglalkozik, hogy az adott problémára mi a legjobb válasz" - mondta az [origo]-nak Szabó.

Aki talán inkább miniszterelnök lenne

Bokros 2009-ben úgy lépett színre az MDF színeiben, hogy vállalná a miniszterelnökséget a válság kezelésének érdekében, egyelőre azonban legjobb esetben is csak európai parlamenti képviselő lehet belőle. Jelölése után az MDF konstruktív bizalmatlansági indítványt kezdeményezett a kormány ellen, és a kormányfői posztra Bokrost jelölték. A javaslat támogatásához szükséges 74 képviselői aláírást azonban egy hét alatt nem sikerült összeszedni, így az indítvány most kallódik. Bokros az elbukott próbálkozás után elismerte, hogy az EP-képviselői posztot jobb híján pályázza meg, mivel jelenleg ez a számára elérhető legbefolyásosabb tisztség.

Bár szakmai kvalitásairól volt kollégái mind pozitívan nyilatkoztak, képviselői és miniszterelnöki alkalmasságát már sokan kétségbe vonják. 1996-os interjújában Bokros is arról beszélt, hogy ő nem akart teljes állású képviselő lenni: 1990-ben azért is mondott le megszerzett országgyűlési képviselői posztjáról, mert az olyan sok elfoglaltsággal járt, hogy "nem lehetett mellette szakmai munkát végezni". Kósáné Kovács Magda szerint az is fejtörést okozhat Bokrosnak, hogy volt szocialista miniszterként mit kezdene az európai parlament néppárti frakciójában, ahová az MDF listájáról kerülne és ahol a Fidesz EP-képviselőivel kellene majd együttműködnie.

Miniszterelnöki ambícióiról még kétkedőbben nyilatkoztak egykori kollégái. Baja Ferenc azt mondta, szituációtól függ, hogy ki mikor alkalmas miniszterelnöknek, Bokros akár lehetne is válság-miniszterelnök. Szabó György szerint viszont hiába lehetett jó pénzügyminiszter, pont azok a készségek nincsenek meg benne, amelyek a jó miniszterelnökséghez kellenek: "Lajos kiválóan alkalmas arra, hogy kemény csatákat nyerjen, de a miniszterelnöki szerep inkább arról szól, hogy kiket nyer meg magának és hogyan tudja integrálni az érdekeket. Ez a két szerep teljesen más." Szabó hozzátette: Medgyessy Péter is jó pénzügyminiszter volt sokak szerint, de senki nem mondja, hogy kiemelkedő miniszterelnök lett volna.