Ma is elloptak öntől néhány milliárdot

Miközben a legtöbb ember az idén 400 milliárd forintosra tervezett megszorítástól szenved, addig politikusok és állami vezetők a sleppjükkel együtt hasonló összeggel károsítják meg az országot évről évre. Hívják ezt sok mindennek - például pártfinanszírozásnak -, pedig egyszerű lopásról van szó, és ugyan sokan szónokolnak a felszámolásáról, de semmit nem tesznek ellene. Sőt, a lenyúlásokat egyre profibban, egyre kifinomultabb módszerekkel hajtják végre. Bennfentesekkel beszéltünk az ország kirablásáról.

A befolyásos önkormányzati politikus egy szálloda halljában találkozott a cég képviselőivel. A beszélgetés nagyjából 20-30 percig tartott, és szinte végig csak általánosságok kerültek szóba, például az, hogy milyen a gazdaság helyzete, illetve, hogy mik a város vezetésének tervei. Azt, amiért a találkozót egyáltalán összehozták, elintézték néhány mondattal. A politikus közölte az üzletemberekkel, hogy mely vállalkozásokon keresztül fizessék ki azt a százmillió forintot, amelyért cserébe ő elintézi, hogy a képviselőtestület az érdekeiknek megfelelő döntést hozzon.

A történtekről egy olyan névtelenséget kérő forrás számolt be az [origo]-nak, aki állítása szerint jelen volt a találkozón, amelyhez hasonlók minden bizonnyal nap, mint nap zajlanak Magyarországon. A korrupció általános, az állam működését egyre jobban meghatározó jelenség - erre hívják fel a figyelmet tudományos kutatások és ez derült ki azokból a beszélgetésekből is, amelyeket olyan emberekkel folytattunk, akik közelről látják, hogy politikusok, állami vezetők és a környezetükbe tartozó emberek hogyan lopják el az adófizetők pénzét, illetve hogyan hoznak meg fontos döntéseket szívességi alapon.

Márciusban és áprilisban készítettünk tizenhárom, egyenként egy-két órás interjút vállalati vezetőkkel, valamint az állam és a gazdasági szféra kapcsolatát jól ismerő üzleti tanácsadókkal és jogászokkal. A téma érzékenysége miatt csak azzal a feltétellel vállalták a beszélgetést, ha névtelenséget biztosítunk nekik, és a cikkben idézett történetekből sem lehet beazonosítani őket. Az általuk elmondottakból, valamint a Transparency International nevű nemzetközi szervezet és a Budapesti Corvinus Egyetem Korrupciókutató-központjának tanulmányaiból így is kirajzolódtak a korrupciós mechanizmusok és módszerek.

"Nagy a szemvesztés a mezőtől a hombárig"

"Megdöbbentem, hogy mindenki triviálisnak tartja: 10-20 százalék az átlagos komisszió" - fogalmazott egy pénzügyi tanácsadással foglalkozó jogász, aki állami megbízásokat végző nagyobb cégeknek szokott bedolgozni. Egy ingatlanfejlesztéseken dolgozó forrásunk pedig megjegyezte, az elmúlt öt évben nem volt egyetlen olyan projektje sem, ahol ne kellett volna megkenni valakit. "Szerteágazó, mély és mára egy kritikus pontot elért jelenség" - idéznek egy vállalati vezetőt a Corvinus kutatói, és ugyan a tanulmányokból és az általunk folytatott beszélgetésekből is az derül ki, hogy nem minden politikus, állami tisztviselő és cégvezető korrupt, de van épp elég olyan szereplő, aki életben tartja ezt a rendszert.

Ezzel együtt több jel is utal arra, hogy nem csupán a rendszer életben tartásáról van szó, de a korrupció egyre terjed, egyre jobban átsző mindent. A Transparency International által közzétett, úgynevezett korrupció-érzékelési index (amely azt mutatja, hogy elemzők és üzletemberek milyen súlyosnak látják a problémát az adott országban) szerint tavaly Magyarországon romlott a helyzet, és így az ország a 39. helyről a 47. helyre csúszott vissza a 180 államot tartalmazó listán. A Corvinus kutatói pedig egy idén márciusban közzétett elemzésükben arra mutattak rá, hogy a nyilvánosságra került visszaélések között egyre nagyobb arányban vannak "többszereplős, láncba szerveződő korrupciós esetek", ami alapján arra következtetnek, hogy "a korrupciós ügyletek egyre inkább mutatják az intézményesülés jegyeit".

A visszaélések tehát már rég nem arról szólnak, hogy egy cégvezető zsebből lefizet egy polgármestert vagy egy képviselőt, a két végpont között ugyanis egy láncolat jött lére közvetítőkkel, pénzelosztó cégekkel és magukat lobbistáknak nevező ügyeskedőkkel. Ez persze azzal jár, hogy mindenki lecsippent magának valamennyit a pénzből, és így a szereplők számának növekedésével a korrupciós összeg is egyre jobban dagad. "Nagy a szemvesztés a mezőtől a hombárig" - fogalmazta meg ezt szemléletesen egy milliárdos forgalmú cég vezetője.

Az ellopott pénz összegét nyilván csak megbecsülni lehet, de az így kapott adatokból még az alacsonyabbak is riasztóak. A cégvezetőkkel folytatott interjúkból az derült ki, hogy az állami megbízásoknál 10-20 százalék körül mozog a korrupciós díj, a Transparency szerint pedig a visszaélések akár 20-25 százalékkal is drágíthatják a beszerzéseket. A magyarországi közbeszerzések összegéről a legfrissebb adat 2007-es, akkor mintegy 1750 milliárd forintot költött el az állam ilyen módon. Ha a legalacsonyabb, 10 százalékos korrupciós arányt vesszük, akkor 175 milliárd, ha a Transparency becslésének felső, 25 százalékos határát nézzük, akkor 437 milliárd folyt el az adófizetők pénzéből.

A képet árnyalja, hogy több forrásunk is megjegyezte, a 10-20 milliós beszerzéseknél nem feltétlenül kell kenőpénzt fizetni, bár volt, aki hozzátette, hogy ilyenkor is szükség lehet kisebb szívességekre. "A döntéshozók kapnak egy saját használatú laptopot, ami véletlenül náluk marad" - példálózott pénzügyi tanácsadó forrásunk, míg egy cégvezető megjegyezte, velük előfordult, hogy vállalkozásán keresztül fizettették ki egy önkormányzati vállalat vezetőjének prémiumát.

"Ahogy haladsz felfelé, úgy nőnek az összegek"

A közbeszerzéseken történő visszaélések azonban csak egy szeletét jelentik az adófizetők megrövidítésének. A Zuschlag-ügy egyértelművé tette, hogy az állami támogatásokból is tűnnek el pénzek, és hasonló gyanú merül fel a nagy állami cégek esetében is. A Magyar Villamos Művek jogi képviselője például épp április elején tett feljelentést a rendőrségen "a társaság korábbi vezetése által kötött kétes ügyletek miatt". (Az Index az MVM-nél lefolytatott belső vizsgálatra hivatkozva azt írta, hogy több milliárd forint aggályos pénzmozgást tártak fel a cégnél.) A tavaly megszüntetett Magyar Vasúti Hivatal korábbi elnöke, Antal Dániel pedig szintén áprilisban nyilatkozott arról a Magyar Nemzetben - konkrét esetek említése nélkül, becslésre alapozva -, hogy a MÁV-tól évente 11 milliárd forint közpénz folyik ki korrupciós csatornákon. A vasúttársaság visszautasította ezt, és közölte, hogy jogi lépéseket tesz Antal ellen.

Más kategóriába tartozik, amikor hatósági engedélyért vagy valamilyen testületi döntés elfogadtatásáért fizetnek kenőpénzt. Ennek vannak egészen pitiáner formái, például, amikor egy építési engedély ügyintézőjét korrumpálják. "Ő magától nem kér semmit, de ha adsz neki, akkor gyorsabb lesz. Adsz neki eurót, mert tudod, hogy mennek nyaralni, vagy adsz neki egy vásárlási utalványt" - mondta ingatlanfejlesztéssel foglalkozó forrásunk, hozzátéve, "ahogy haladsz felfelé, úgy nőnek az összegek."

Az egyszerű lopások, vesztegetések, a valódi verseny nélkül osztogatott és ezért az indokoltnál drágább állami megbízások által okozott kár tehát még a legszemérmesebb becslések szerint is több százmilliárd forintra rúg, ami már nemzetgazdasági szempontból is jelentős tétel. Elég csak belegondolni, hogy a Bajnai-kormány által tervezett, a lakosság túlnyomó részét fájdalmasan érintő válságkezelő csomag megszorító intézkedései idén 400 milliárd forintot tesznek ki. Igaz, a válságban elvileg a lenyúlható állami pénzek összege is csökken, de a mohóságot ez nem szünteti meg. Egy informatikai vállalat felsővezetője szerint "mivel nincs munka, így a cégek srófolják fel az árat", vagyis van, aki a szokásos 10 százalékos kenőpénz helyett "megadna mondjuk 12,5 százalékot is".

A százmilliárdos nagyságrendet figyelembe véve nem állja meg a helyét az a feltételezés sem, hogy az eltűnő pénz pusztán a pártok működésének és kampányainak finanszírozására folyik el. A TNS Media Intelligence nevű ügynökség szerint még a meglehetősen intenzív 2006-os parlamenti választási kampányban is összesen 5,5 milliárd forintot költött hirdetésekre az MSZP, a Fidesz, az SZDSZ és az MDF. Ez is jóval több annál, amennyit a törvény megengedne számukra, de közelébe se ér a becsült korrupciós összegnek, ami azt jelenti, hogy a lenyúlt pénzeknek csak egy része jut el a pártkasszákig. Erre a megállapításra jutott a Transparency tavalyi kutatása, és hasonlóan vélekedtek forrásaink is, akik szerint a pénz többsége minden bizonnyal magánzsebekben köt ki.

"A politikusok magasabb tarifával dolgoznak"

A politika ettől függetlenül főszerepet játszik a korrupcióban. Több, az informatikai ágazatban dolgozó forrásunk egybehangzóan azt állította, hogy az értékesebb - több százmilliós, illetve milliárdos - beszerzéseket például csak úgy lehet megkapni, ha ahhoz valamelyik befolyásos, magas pozícióban lévő politikus is támogatását adja. A korrupció által szintén fertőzöttnek tartott építőipar kartellező nagyvállalatairól a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) elnöke, Nagy Zoltán mondta azt egy februári interjúban, hogy ezek a cégek "biztosak abban, hogy a politika részéről védettséget élveznek" és amikor a GVH keresztbe tesz nekik, akkor politikusok is próbálnak nyomást gyakorolni a hivatalra. (Szerettünk volna részleteket is megtudni a nyomásgyakorlásról, de a GVH részéről senki nem akart nyilatkozni az [origo]-nak.)

A főként önkormányzatokkal dolgozó ingatlanfejlesztő forrásunk pedig arról beszélt: előfordul ugyan, hogy hivatalnokokat is lefizetnek, de "összegszerűen a pénz 95 százaléka politikusokhoz megy". Forrásunk hozzátette azt is, sokkal olcsóbb, ha valamit hatósági szinten kell megoldani vesztegetéssel, a politikusok ugyanis magasabb tarifával dolgoznak.

Az egymást követő kormányok ugyan sorra jelentettek be korrupcióellenes csomagokat, de ezek hatástalannak bizonyultak, akárcsak a közbeszerzési szabályozás újabb és újabb verziói. Forrásaink egybehangzóan azt mondták, a közbeszerzés a melegágyát jelenti a visszaéléseknek. "Iszonyatosan bürokratikus, túlzottan körül van bástyázva jogszabályokkal, ami kiskapuk ezreit szüli meg. Ebben a közegben aztán könnyű manipulálni az eljárásokat" - magyarázta egy milliárdos forgalmú cég korábbi vezetője. A forrásainkkal folytatott beszélgetésekből az derül ki, hogy a közbeszerzéseknél épp az eredeti cél - vagyis a tiszta és átlátható verseny - nem érvényesül. "Ha egy munkáról akkor értesülsz először, amikor megláttad a kiírást, akkor esélyed sincs arra, hogy megnyerd" - mondta egy tanácsadó cég vezetője, és ezt szinte ugyanezekkel a szavakkal megerősítette többi forrásunk is.

Egy közbeszerzések lebonyolítására szakosodott ügyvédi iroda korábbi munkatársa szerint a nagyobb értékű pályázatok kiírását meg sem kezdik addig, amíg nincs politikai döntés arról, hogy ki lesz a győztes, és ezt megerősítette több cégvezető is. "A nagy állami beruházásoknál van egy 10 százalékos beugró, anélkül labdába sem lehet rúgni" - mondta egy informatikai vállalat felsővezetője, aki a megbízásszerzésnek ezt az első szakaszát "előminősítés"-nek hívja. Ez még jóval az előtt történik, hogy egyáltalán kiírnák a pályázatot, itt legfeljebb még csak a fejlesztés ötlete fogalmazódott meg a minisztérium vagy más állami szerv részéről. Amikor ugyanis egy cég értesül ezekről a tervekről, akkor először megérdeklődi valamelyik befolyásos politikusnál, hogy egyáltalán érdemes-e rárepülnie erre a munkára - mondták az informatikai ágazatban dolgozó, egymástól független forrásaink.

Ha a politikus igent is mond, az nem jelenti azt, hogy az adott cég sínen van. Egyszerre ugyanis akár három jelentkezőnek is meg szokták ígérni, hogy bizonyos összegért támogatják a pályázatukat. "Nekik mindegy, hogy ki nyer, az a lényeg, hogy a pénz a rendelkezésükre álljon" - magyarázta egy korábbi cégvezető.

Az informatikai felsővezető által emlegetett "előminősítés" után ezért jön az "érdemi sales munka", amikor a cégnek már a pályázatot kiíró és menedzselő embereket és hivatalokat kell meggyőzni, hogy az ő ajánlatukat válasszák. Itt már nemcsak az számít, hogy kinek vannak jobb kapcsolatai, illetve ki tud nagyobb kenőpénzt fizetni, hanem az is, hogy ki tesz le szakmailag jobb pályázatot az asztalra, mert ugyan a hivatalnokok között is akadnak olyanok, akik - egyik forrásunk megfogalmazása szerint - "pénz nélkül meg sem hajlandók mozdulni", de sokan vannak, akik nem megvesztegethetők.

Ennek az emberi tisztesség mellett részben az is az oka, hogy van köztük egy általános félelem, hogy ha fény derül valamilyen visszaélésre, akkor őket veszik elő. "Ők tartják a seggüket" - mondta egy korábbi cégvezető, aki szerint az apparátus ezért legtöbbször odafigyel arra, hogy egy pályázaton a nyertes cég szakmailag és az ár szempontjából is rendben legyen. A lopást azonban ezzel nem tudják megakadályozni, mert bárki is nyeri a munkát, az "előminősítés" során megígért 10 százalékot mindenképp ki fogja fizetni a cég az őt támogató politikusnak.