Nem létező házban él Limpek Sándor, a Városliget királya

2009.05.25. 11:45

Az ötvenes években tévedésből kiadott lakhatási engedély miatt húzódik évek óta a vita a Városliget egykori fürdőházának lakója és a zuglói önkormányzat között. A nyugdíjas bérlő 15 évvel ezelőtt gödi családi házát cserélte el a város egyik legjobb parkjában álló bérleményre, ezért addig nem mozdul, amíg számára megfelelő cserével vagy pénzzel nem kárpótolja az önkormányzat. A főváros már bontaná az épületet, az önkormányzat nem tudott válaszolni kérdéseinkre.

Első, de még második ránézésre sem tűnik fel, hogy bárki is lakna a Városliget közepén. Pedig egy több mint százéves épület áll a Széchenyi fürdőtől pár száz méterre, közel a mesterséges tóhoz. A házat zöld folyondárral benőtt kerítés szigeteli és zárja el a park többi zöldjétől. A sűrű növényzet egy helyen megtörik, ott egy elfuserált graffitivel díszített kapun egy helyrajzi szám és egy név olvasható: Limpek Sándor.

A csengetésre középkorú férfi nyit ajtót, és kedvesen betessékel minket. A toldozott-foltozott házat körbejárva elmeséli, hogyan került abba, az elsőre kiváltságosnak tűnő helyzetbe, hogy ő és családja egyedül lakja Budapest egyik legjobb parkját.

"Tudtam, hogy bérlemény, de fütyültem rá"

Limpek a ház körüljárása közben csaknem 140 év történetét meséli el: előttük két városligeti kertész, Maurer Gyula és Móricz Zsigmond  bérelték a házat a második világháborútól kezdve. Maurer a főkertész fia volt, és maga is városligeti kertész lett, Móricz anyagbeszerzőként és virágkiültetőként tevékenykedett.

A ház 1870-ben eredetileg fürdőháznak épült, a 20. század elején csendőrőrssé alakították át, innen lovagoltak ki nap mint nap a Városliget rendjére ügyelő csendőrök. Utána lett a kertészek otthona. A ház előéletéről már csak az üvegház alapkövei és az istállóba vezető kövek árulkodnak, körülötte most már csak a közelmúlt nyomait lehet látni, például egy jégkrémhűtőt.

"Mi 1994-ben találkoztunk velük. Egy közös ismerősünk mondta, hogy leköltöznének Gödre, ahol egy tehermentes, kertes családi házban éltünk a feleségemmel és három gyerekünkkel. Erről tudtam, hogy bérlemény, de fütyültem rá: megtetszett a hely, úgyhogy magántulajdont adtam érte cserébe. 1994. október 1-jén költöztünk ide, de alig telt el az első hónap, kiderült, hogy a korábbi bérlők perben állnak a zuglói önkormányzattal. Pedig amikor aláírtuk a szerződést, senki sem szólt erről, úgy tűnt, minden rendben van" - kezd bele az irigyelt helyzetet némiképp árnyaló történetébe a lambériás étkezőben Limpek Sándor. Arról a mostani lakók érdekeire hivatkozva nem akart beszélni, hogy gödi háza mennyit ért, azaz mit adott a városligeti házért.

A ház miatt - kisebb-nagyobb szünetekkel - évek óta vitázik a bérlő és az önkormányzat: az önkormányzat időről időre cserelakásokkal bírná költözésre Limpekéket, a családfő azonban kijelentette, addig nem mozdul az egykori fürdőházból, amíg annak értékével megegyező csereingatlant nem ajánlanak neki. Márpedig az ügyben indított eddigi egyetlen, 1996-os per során egy ügyvéd azt mondta, az épület értéke egy rózsadombi ingatlanéval vetekszik, néggyel megszorozva - állította Limpek.

Cserevita

Mint mondta, költözése után nem sokkal, 1994-ben, november végén két óbudai panellakást és egy - Limpek szerint - szanálás alatt lévő családi házat ajánlottak fel neki, amit visszautasított, mert mint mondta, "nem érezte teljesen tisztának a dolgot". Erről a zuglói önkormányzatot nem tudtuk megkérdezni, a sajtóirodán és a vagyonkezelőnél többszöri megkeresésünkre sem tudtak válaszolni kérdéseinkre és nem tudtak olyan embert ajánlani, aki tudott volna reagálni Limpek történetére.

Fotó: Ancsin Gábor [origo]
Limpek Sándor nem szívesen hagyná el városligeti otthonát

"Olyan lakást fogadnék el cserébe, mint ez, nem kell, hogy a belvárosban vagy Budán legyen, szívesen elköltöznék például Törökbálintra vagy Budaörsre. Még az sem lenne baj, ha az is bérlemény lenne. Egy jogszabály szerint az 1994-es csere nem évült el, és én akkor egy családi házat adtam ezért cserébe" - mutat körbe a kívülről omladozó, belül rendezett házon. Mint mondta, akkor is elköltözne, ha pénzzel kompenzálnák: "Ha nem egy ehhez hasonló lakást kínálnak föl, akkor a ház értékét kérném a napi árfolyamnak megfelelően."

2x32 négyzetméteren hivatalosan és önkényesen

Sztancsik Ferenc jól ismeri a városligeti ház történetét: idén március 31-ig megbízási szerződésben állt az önkormányzattal, ahol gazdasági tanácsadó volt, előtte képviselőként dolgozott a kerületben, idén többször is foglalkozott a Limpek-üggyel, amely szerinte azért került ismét terítékre, mert a főváros le akarja bontani a romos épületet, és ezért megbízta Zuglót, járjon el az ügyben. Mivel már nem dolgozik az önkormányzatnak, ezért az [origo]-nak kiemelte, kizárólag magánemberként nyilatkozik az ügyről.

Nincsenek jogi keretek arra, hogy az önkormányzat teljesítse a bérlő cserekérését - állítja, azt pedig nem is érti, hogyan követelheti valaki egy önkormányzati bérlemény értékét, hiszen az nem a saját tulajdona. Limpekék hivatalosan mindössze 32 négyzetméteren laknak: papíron ugyanis egyenként ekkorák az ikerház lakásai. Míg Limpek Sándor hivatalos bérlője az ikerház rá eső részének - és ezért nem lehet kilakoltatni -, addig fiát, aki az idős kertész halála után költözött be, önkényes jogcím nélküli lakóként tartják nyilván - állította Sztancsik. Hozzátette azonban, hogy ifjabb Limpek Sándor költözése pillanatától rendben fizeti a lakbért. 

Az egyik budapesti kerület lakásosztályán megkeresésünkre azt mondták, az ilyen esetekben - ha egy épületet lebontásra ítélnek - az önkormányzatnak mindenképpen el kell helyeznie a bérlőt: az előző lakással megegyező paraméterű cserelakást kell felkínálnia, ha pedig a bérlő a felkínált lakást vagy lakásokat nem kéri, lehet pénzzel kompenzálni, és van jogszabály a kiköltöztetésre is, amennyiben a bérlő sokáig elhúzza a döntést.

"Ha új postás van, nem talál ide"

Idősebb Limpek nem is érti, miért hozzák fel újra és újra a lakbér ügyét, amikor az elmúlt 15 évben mindig minden számlát kiegyenlített, és csak olyankor késett a befizetéssel, amikor a Városliget új postása napokig nem bukkant föl. "Ha új postás van, nem talál ide. Az épület címe Városligeti körút. De a Városligeti körút vége innen 700 méterre van. Ésszerűbb lenne az Olof Palme sétányra vagy a Kós Károly sétányra bejegyezni" - mondta Limpek az Állatkerttel azonos helyrajzi számon lévő otthonáról.

Sztancsik azért lobbizott, hogy az önkormányzat méltányossági alapon apának és fiának is utaljon ki egy-egy bérlakást: "Kiderült viszont, hogy a cserénél az önkormányzat jogi képviselői nem találtak erre jogalapot. Ha Limpek fiát kilakoltatnák, nem kapna másik lakást, mivel semmilyen jogcíme nem volt arra, hogy beköltözzön" - állította.

Fotó: Ancsin Gábor [origo]
Csak akkor késett a lakbérrel, amikor az új postás napokig nem találta a házat

Limpek szabályosan, fia saját döntése alapján egyaránt 32-32 négyzetméter után fizet lakbért, noha az idősebb Limpek valójában nagyobb területen lakik: az elmúlt évek során az épülethez önkényesen csatolt kisebb helyiségeket, például a lánya szobáját. Az önkormányzat tud az engedély nélkül hozzátoldott szobákról és átalakításokról, de - egy-két szóbeli vitától eltekintve - eddig szemet hunyt fölöttük - mondta Sztancsik. Ugyanakkor joggal kérdezheti, hogy miért csak 32 négyzetméter után fizet Limpek, ha nagyobb területen él.

Limpek szerint a helyzet nem ilyen egyszerű. Mit tehetett volna - tárta szét a karját -, ha az önkormányzat semmire nem adott engedélyt, még arra sem, hogy helyrehozza a kéményt, amikor az tavasszal vészesen dőlni kezdett? "Azt sem engedték, de aztán megcsináltam saját szakállamra" - magyarázta Limpek a tetőteraszon, közvetlenül a padlásba fúródott 1956-os golyónyomok mellett. "Amióta itt lakunk, nem volt engedélyezett felújítás. Ha a hivatal nem segít, legalább ne is gáncsoskodjon" - mondta. Sztancsik szerint az önkormányzat kivár. Mint mondta, ha akarna, sem adhatna engedélyt Zugló az átalakításokra, mert hivatalosan nem is lakhatnának emberek a házban. Az önkormányzat szerinte ugyanis egy hatvan évvel ezelőtti tévedés következményeit örökölte meg.

Egy ötvenes évekbeli tévedés mindennek az oka

Sztancsik szerint az ötvenes években a tanács tévedésből adott ki lakhatási engedélyt a két szobakonyhás lakásból álló ikerházra. A rendszerváltáskor ez nem derült ki, az akkori lakók új bérleti szerződést kötöttek. A kérdés a főváros bontási tervei miatt idén újra aktuális lett. Limpek Sándor többször említette beszélgetésünk során, hogy "voltak nála a polgármesteri hivatalból, akik Demszkyre hivatkoztak". Szerinte a téma azért került idén tavasszal újra terítékre, mert márciusban az RTL Klub készített egy riportot az épületről: "Megint ránk szálltak, azt kérdezték, hogy minek nyilatkoztam a tévének, a hivatal nem engedte meg. Mondtam, hogy ahhoz, hogy kinek nyilatkozom, nincs köze a hivatalnak. Ezután felkínáltak egy lakást, ha szóban megegyezünk. Én azt kértem, hogy írjunk jegyzőkönyvet. Ez eddig nem történt meg" - mondta májusi látogatásunkkor.

Fotó: Ancsin Gábor [origo]
Múlt és jelen nyomai keverednek az egykori fürdőház körül

Délutáni beszélgetésünket két-három perces ritmusokban halk morajlás törte meg, a föld alatt, a háztól mintegy 40 méterrel elhúzó földalatti vasút hangja. "Engem nem zavar, a gyerekeim mondogatják is, hogy könnyű nekem, mert munkahelyi ártalomként kicsit megsüketültem." A korábban fegyvermesterként dolgozó egy éve özvegy nyugdíjas férfi a huzavonák ellenére nagyon jól érzi magát a Városliget közepén: "Nagyon jó a levegő, madárcsicsergésre ébredünk, kivéve, amikor rendezvény van a Hősök terén. Olyankor nem kapcsolunk tévét vagy rádiót, mert minek."

Sztancsik szerint a főváros csak akkor tudja elkezdeni a bontást, ha a lakók kiköltöznek a házból. Mint mondta, a műemlék-felügyelet vizsgálata szerint az épület - patinás múltja ellenére - nem műemlék és nem is védett. Limpek Sándor viszont csak akkor megy el, ha teljesülnek követelései: "Nem értem, miért nem mondja Zugló, hogy ha nem tudják megoldani, akkor a fővárosnak utalják az ügyet."

Az önkormányzat tanácsára megkerestük a Zuglói Vagyonkezelő Zrt.-t is, ahol Bokor István vezérigazgató azt mondta, nincs döntési jogkörük az épületre, mert bár igaz, hogy a vagyonkezelő ad bérbe, illetve értékesít lakásokat, üzlethelyiségeket, ez az épület kivételes helyzetben van, sorsáról az önkormányzatot kell kérdezni.

KAPCSOLÓDÓ CIKK