Az egyetemek és főiskolák torkán három éve nyomták le a poroszos beidegződésektől teljesen idegen új típusú oktatást, az Európában kigondolt Bologna-rendszert. Több tízezer diák játszotta el a kísérleti nyúl szerepét - nekik nemsokára kiadják az első diplomákat. A rendszer jelenlegi állapotában a tanárokat és a hallgatókat is megviseli. A régi magyar elitképzés a múlté, az egységes európai felsőoktatás pedig - bár megoldhatná a hazai rendszer problémáit is - még csak álom.

"Három év után egy teljesen értéktelen papírt fogunk kapni" - foglalta össze a történelem alapszak értelmét egy elsőéves hallgató az ELTE főépületének folyosóján. A jegybeírásra váró, folyosókon ácsorgó diákok - történelem és magyar szakosok - többsége arra panaszkodott, hogy a hároméves tananyagot rosszul állították össze, és túlságosan zsúfolt az órarend. Az utolsó félévben sokuknak még tucatnyi órára kell járnia, miközben diplomamunkát is kell írnia, és készülnie kell a mesterszakos felvételire. "Mesterszakra csak akkor kerülsz be, ha magadtól készülsz fel rá" - mondta egyikük.

Az alapszak és a mesterszak kifejezések csupán három éve jelentek meg a magyar felsőoktatásban - ekkor vezették be az Európában kidolgozott új felsőoktatást, a Bologna-rendszert. Az új típusú képzés egy csapásra eltörölte az egyetemi és főiskolai papírok közötti eddigi különbségeket, felforgatta az évtizedek alatt bejáratott tanmenetet. Szinte minden magyar egyetemen és főiskolán elindult a kétszintű oktatás, vagyis a három év után papírt adó alapszakos képzés, amelyet a kétéves mesterképzés követ. A cél, hogy a jövőben használható, gyakorlati képzést adó és mindenütt elfogadott diplomát adjanak a hallgatók tízezreinek a kezébe. (A rendszerről bővebben lásd A Bologna-vízió című keretes írásunkat.)

Az új rendszer kísérleti alanyai az idén diplomázó első alapszakos hallgatók, akik a bevezetés körüli problémák összes következményét viselik majd. Az egyik ELTE-s hallgató úgy érzi, sok tanár "eleve úgy állt hozzá, hogy meg fog bukni ez a rendszer". Az oktatók néha utaltak rá, hogy tiltakoztak a meggyökeresedett egyetemi rendszer átalakítása ellen, és emiatt sokszor érződött, hogy "dacból tanítanak" - mondta a végzős történelem szakos fiú.

"Beteg dolognak tűnt, hogy hároméves lesz a bölcsész képzés, hiszen ez nem jogosít semmire, de senki nem hallgatott ránk" - mondta a bölcsészkar egyik, névtelenséget kérő munkatársa. "Sokkal képzetlenebb emberek kerülnek majd ki az egyetemről, ez a rendszer szakbarbárrá teszi őket." És mivel - részben az évek óta alacsony ponthatárok miatt - a hallgatók tudása is egyre gyengébb, az alapszakos diákoknak számára az elvárások szerinte sokkal kisebbek, "a tanárok is úgy érzik, hogy nincs értelme szivatni őket".

"Ez egy olyan történelem diploma lesz, amivel nem lehet tanítani. Nincs olyan szakma, amihez kifejezetten ilyen papírra lenne szükség. Ez a végzettség nagyjából egy emelt szintű érettségivel ér fel" - jelentette ki Németh György, az ELTE ókor tanszékének vezetője, aki részt vett az új tanterv kidolgozásában, amelyet az indulás előtt el kellett ismertetni a Magyar Akreditációs Bizottsággal (MAB). Akkoriban állandóan változtak a minisztérium elvárásai, ezért sokszor újra kellett csinálni az egészet - emlékezett vissza. A munkát nehezítette, hogy a tanároknak fogalmuk sem volt, hogy miről fog szólni az alapképzés három évét követő mesterképzés. "Ennek egyenes következménye volt, hogy az öt év anyagát belenyomtuk az első három évbe, ezt nyomjuk le a diákok torkán" - mondta a tanszékvezető.

Rossz szájízzel

Miközben az ország legnépszerűbb karának számító ELTE bölcsészkarán alapvetően a minőségi oktatás jövőjét féltik, egészen más problémákkal kell megküzdenie a vidéki főiskoláknak, amelyek az új rendszerben - ahogy egy bajai fakultásvezető fogalmazott - "abszolút hátrányba kerültek". Ezeknek az iskoláknak elvileg éppen ugyan olyan követelmények alapján kellett átállniuk az új rendszerre, mint a nagy egyetemeknek, a konkurenciaharcokban pedig sokszor alulmaradtak. A hallgatókat sok vidéki főiskolai szakra szinte vadászni kell - a MAB szerint ezzel a problémával kell szembenéznie a tanárképző főiskolákon kívül Szombathely, Eger, Baja, Gyöngyös, Nyíregyháza iskoláinak. Több intézmény a fennmaradásért küzd.

A Nyíregyházi Főiskolán (NYF) - amelynek a közelség miatt például a Miskolci Egyetemmel is fel kell vennie a versenyt - több szakon attól tartottak, hogy az egyetemek versenye miatt nem kapnak meg minden szakindítási engedélyt a MAB-tól - mondta az [origo]-nak Szabó Antal, a NYF Tanárképző Intézetének igazgatója. Néhány tanári szakon - melyet az új rendszerben a mesterképzés szintjére emeltek - valóban nem sikerült az akkreditáció, például a testnevelésen vagy az informatikán. "A földrajznál egy évig húzódott az elbírálás, de végül elvetették. Ez rossz szájízt adott" - mondta Szabó.

"Régen biztosan tudtuk, hogy az elsős főiskolások négy évig itt lesznek, most viszont izgulni kell, hogy az alapszakokon lesz-e elég gyerek, és tovább jön-e mesterszakra" - fogalmazott. A tanároknak azzal kell szembenézniük, hogy egyes szakokra alig akad hallgató, márpedig "nincs szükség nyolc tanárra ahhoz, hogy tíznél kevesebb hallgatót oktassunk három évfolyamon". Az állásukat féltő tanárok Szabó szerint változóan tudtak alkalmazkodni az új rendszerhez, de a kezdeti tiltakozás mára "csendes morgolódássá" alakult.

Nem sokra tartják az újat

Az egyetemeken és főiskolákon kedvetlenül vagy épp hangosan tiltakozva vágtak neki a tanárok a bizonytalan új oktatásnak, az ellenséges hangulat három év elteltével apátiává változott - ez derült ki azokból a beszélgetésekből, amelyet számos főiskola és egyetem vezetőivel és tanáraival folytattunk. Az új típusú képzés - amely vállaltan tömegoktatás - nem igazán tanárbarát, a nagyobb óraszámok és a hallgatók nagy száma mellett (erről lásd "Istenverte fejpénz" című keretesünket) szemléletváltást is megkövetelne.

A változásokat könnyebben viselik azok, akik feladatként élik meg, és van bennük energia - mondta Laczik Mária, az NYF orosz tanszékének nyugdíj előtt álló tanára. "Teljesen más megközelítés kell, és máshogyan kell tanítani a hallgatókat is" - jelentette ki. Ő maga szeret tanítani, ezért azt mondta, nem okozott neki traumát a változás.

Az idős tanárok közül azonban sokaknak nehéz a váltás - akár az új szemléletű képzésre, akár a régi elitképzésről a tömegképzésre. Németh György, az ELTE tanszékvezetője szerint az idősebbek közül sokan azt várják, hogy nyugdíjba mehessenek, mert már nem tudnak vagy nem akarnak beletanulni az új feladatokba. "Sokan nem tudják beírni a jegyet az ETR-be [a számítógépes rendszerbe] sem" - mondott egy példát.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

"A fiatalabb tanároknak ez könnyebb, mert ők már a tömeghez szoktak hozzá, de az ilyen magamfajta régimódi figuráknak ezt külön meg kell tanulni" - mondta Fojtik János, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) marketing tanszékének tanára a hallgatók számának megugrására utalva. Bár a diákok még a kilencvenes években kezdték elárasztani az azelőtt családias hangulatú egyetemi szakokat (lásd keretesünket), Fojtik János szerint a kétszintű képzés elindítása óta még nagyobb létszámúak az évfolyamaik. Ma már háromszáznál is több hallgató jár egy-egy évfolyamra - mondta a tanár, aki 1976 óta oktat a PTE-n.

Néha érezhető az is, hogy az alapképzést nem sokra tartják az egyetemi tanárok  - mondta Fojtik, aki egyébként hisz a Bologna-rendszerben. Van olyan professzor, aki kijelentette, hogy alapszakosokat nem tanít, és "vannak olyan kollégáim, akik a mai napig főiskolai szaknak hívják az alapszakot. És ilyenkor mindig ki kell javítani őket: nem főiskolai szak, hanem alapképzés."