Így tették lejtőre Magyarországot II. - Baljós árnyak és a titkos program

2009.07.21. 8:16

Az egyre nyilvánvalóbb bajokat látva 2003 elején a legnagyobb titokban kezdett hozzá a Pénzügyminisztérium egy megszorító csomag kidolgozásához, az ország vezetői azonban továbbra is fűt-fát ígértek az embereknek. Medgyessy például egyik nap hidat avatott és olcsó nyaralást ígért, majd két nappal később arról beszélgetett bizalmasan, hogy emelni kellene az áfát. Az ősbűnnek kikiáltott "jóléti rendszerváltásról" szóló cikksorozatunk második része.

Az előző részből kiderült, hogyan születtek meg a hangzatos jóléti ígéretek, illetve hogy milyen érvek és aggályok kísérték a száznapos program elfogadását. A cikksorozatban arra keressük a választ, hogyan zajlott a kormányzati döntéshozatal 2002-2003-ban, amikor kicsúcsosodott a már korábban megkezdődött költekezés, amely közgazdász elemzők szerint egyik fő oka annak, hogy Magyarország a csőd szélére került. A döntéshozatalban közvetlenül vagy közvetve részt vevők közül többen csak úgy vállalták a beszélgetést, ha nem közöljük a nevüket, mert így szabadabban beszélhettek bizalmas részletekről, illetve azért, mert munkahelyükön nem néznék jó szemmel, hogy politikai ügyekben megnyilvánulnak.

"Három napja nem alszom, mert látom, hogy mi jön ezután" - sóhajtott fel László Csaba 2002 kora őszén egy pénzügyminisztériumi értekezleten az egyik résztvevő emlékei szerint. A kormány ekkor már túl volt az első száznapos programon, és javában zajlott a második száznapos program végrehajtása. Ez nem rakott akkora terhet a költségvetésre, mint az első, de ebben is szerepelt jó néhány költséges intézkedés: például a lakásépítési kedvezmény (az úgynevezett szocpol) felemelése, agrártermelők adósságának rendezése, utazási kedvezmény bevezetése a múzeumlátogató diákoknak.

A PM-ben tartottak ennek az osztogatássorozatnak a következményeitől. "Kiszámoltuk már akkor, hogy mi jön, és arra jutottunk, hogy tragédia. Az államadósság elszáll, a költségvetés finanszírozhatatlanná válik. Már akkor benne volt a pakliban, hogy akár évek múlva gondok lehetnek" - idézi fel egy korábbi pénzügyminisztériumi középvezető, egy másik egykori PM-munkatárs pedig úgy jellemezte a patinás József nádor téri épületben 2002 őszén uralkodó légkört, hogy "húbazdmeg-hangulat" volt.

Csillogó szemek a PM-ben

Pedig a pénzügyminisztériumi dolgozók körében pozitív várakozás előzte meg a májusi miniszterváltást. Többségük jól ismerte László Csabát, aki 1986-tól 1999-ig már dolgozott a PM-ben, és egészen a közigazgatási államtitkári posztig vitte. Az underground zenéket hallgató, rendszeresen futó és kollégáival kosárlabdázó miniszter lazaságban és közvetlenségben is nagy változást jelentett elődjéhez, a távolságtartó és merev Varga Mihályhoz képest. "A bemutatkozáskor mindenkinek csillogott a szeme a minisztériumban" - idézi fel László érkezését egy minisztériumi középvezető, aki szerint az idősebbek arra számítottak, hogy "jó lesz újra PM-esnek lenni", egy szakmabeli miniszterrel ugyanis megnő majd a tárca befolyása.

A fiatalabbak pedig abban bíztak, hogy László érkezésével modernebb szemléletű lesz a munka a minisztériumban. "Ő már ahhoz a generációhoz tartozott, amely az új közgazdasági iskolát tanulta. Megvolt minden elméleti felkészültsége ahhoz, hogy kvázi nyugati típusú pénzügyminiszter legyen" - mondja róla egy korábbi PM-es vezető. Lászlóról azt tartották, hogy a költségvetéshez, az államháztartáshoz nagyon ért, a témáról Tépett vitorlák címmel egy szakkönyvet is írt, amely 1994-ben jelent meg, 1995-ben pedig helyettes államtitkárként csinálta végig a Bokros-csomagot.

Forrás: MTI
Sportos alkat - László Csaba érkezését sokan várták a PM-ben

A pozitív várakozásokat tovább fokozta, hogy a kormány két másik kulcspozícióját is egykori pénzügyesek foglalták el. Medgyessy Péter miniszterelnök 1987-ben és 1996-1998 között volt pénzügyminiszter, kabinetfőnöke, Draskovics Tibor pedig szintén fontos posztokat töltött be a PM-ben a rendszerváltás előtt és közvetlenül utána, majd a Horn-kormány idején is. "Nem volt még olyan a Pénzügyminisztérium történetében, hogy ennyire erős pénzügyes vonal lett volna az ország vezetésében" - mondja egy minisztériumi középvezető, aki szerint ezért sokan azt várták, hogy a kormányzati intézkedésekben döntő szava lesz majd a PM-nek, az egymás után következő száznapos programokkal és további osztogatásokkal szembesülve azonban rá kellett jönniük, hogy "nem csak hogy nem diktálhatnak, de még a szakmai ellensúlyt sem tudják képezni".

Öröm, népszerűség és siker

Míg a pénzügyi tárcánál többen már a fejüket fogták, a miniszterelnök és a koalíciós pártok vezetői fürödtek a népszerűségben. 2002 szeptember elején Budapesten a Városligetben Kormány a tettek mezején címmel tartottak egy rendezvényt, ahol Medgyessy Péter büszkén sorolta a száznapos programban bevezetett intézkedéseket, majd ígéretet tett arra, hogy "megteremtik a jólétet, elkezdik az életminőség javítását", Kovács László MSZP-elnök pedig közölte, hogy "nem elbizakodottan, de bizakodva" készülnek az október 20-i önkormányzati választásra.

Tényleg nem volt sok félnivalójuk, a Szonda Ipsos szeptember közepi felmérése szerint a biztos pártválasztók körében a szocialisták támogatottsága 54 százalék volt, míg a Fideszé csak 38. Ennek megfelelően alakult az októberi választás eredménye is: a szocialisták elsöprő győzelmet arattak, a 19 megyei közgyűlés közül 16-ban egyedül sikerült többségbe kerülniük, a fővárosi önkormányzatban pedig az SZDSZ-szel együtt a 66 képviselői helyből 40-et megszereztek.

Forrás: MTI
Öröm a ligetben - A Kormány tettek mezején nevű rendezvényen

A választást követő győzelemittas kormánypárti nyilatkozatokban még csak utalás sem volt arra, hogy a számok egyre rosszabbul alakulnak. Pedig az államháztartási hiány már október végén több mint másfélszerese volt az egész évre tervezettnek, amit a kormány akkor a nyilvánosság előtt a Fidesz-kormány súlyos örökségével magyarázott. "A Magyar Fejlesztési Bankon keresztül indult el az expanzív költségvetési politika: ezek főként fejlesztési jellegű pénzek voltak, amelyek azonban nem jelentek meg a költségvetésben, de előbb-utóbb a költségvetést terhelték volna. Ilyen volt például az autópálya-építés. A választás után úgy döntöttem, hogy tiszta helyzetet teremtünk" - magyarázza László, hogy a száznapos program extra kiadásai mellett miért úsztak el a 2002-es költségvetés számai.

A hiányt annak ellenére toldották meg az év utolsó hónapjaiban bevezetett jóléti intézkedések, hogy a PM eredetileg azt ígérte, annak fedezetét elő fogják teremteni máshonnan. "Végül tételesen kiszámolható volt, hogy nemcsak a Fidesz-örökség miatt szállt el a költségvetés" - mondja egy korábbi PM-dolgozó, aki szerint ez frusztrálta a minisztérium szakmai vezetését is. A tárca kommunikációs osztályának egyik korábbi munkatársa szerint az államháztartás alakulásáról tartott havi sajtótájékoztatók előtt a területért felelős helyettes államtitkár, Várfalvi István többször fel is vetette: "Vajon mikor fogja már megkérdezni valaki: nem rosszak ezek a számok?" (Megkerestük Várfalvit, de ő nem kívánt interjút adni ehhez a cikkhez.)

A félelme megalapozatlan volt, legalábbis egy akkori PM-dolgozó szerint "nem volt nagy hangjuk a vészharangot kongatóknak", ebből a szempontból "megúsztuk a száznapos programokat". A szaksajtóban voltak ugyan józanságra intő cikkek - például a HVG pénzügy rovatának egykori munkatársától, Szántó Anikótól -, de általánosságban nem az osztogatás lehetséges következményeinek hangsúlyozása uralta a sajtót. Jellemző, hogy az első száznapos program júliusi parlamenti elfogadásáról a kormánypárti Népszabadság azzal a címmel számolt be, hogy "Van pénz a szociális intézkedésekre", és az ellenzéki Magyar Nemzet is csak azt kritizálta, hogy salátatörvényben (amely egyszerre több egymástól független kérdést szabályoz) döntöttek a csomagról. Nem közölt cikket a hosszú távon jelentkező kockázatokról akkor az [origo] sem.

Romlanak a számok

A kormányfő környezetében is csak 2002 őszén jelentkeztek az aggodalom első jelei - emlékszik vissza Medgyessy stábjának egyik tagja. "Az optimizmus mellett megjelent egyfajta pesszimizmus is azokon a beszélgetéseken, amelyeket a miniszterelnök és László Csaba folytatott szakértőkkel. De még ekkor sem mondta senki azt, hogy állj és ne tovább" - mondja forrásunk, aki maga is vett részt ilyen értekezleteken. A kormány ebben az időszakban volt kénytelen szembenézni azzal, hogy a növekedési adatok nem a várakozásainak megfelelően alakulnak.

Az első száznapos programról szóló 2002 júliusi törvényben még az szerepelt, hogy a nemzetközi körülmények javulásával és 4,2 százalékos hazai gazdasági növekedéssel számolnak. Ehhez képest a világgazdasági fellendülés elmaradt, a Magyar Nemzeti Bank szakértői pedig egy 2002 decemberi jelentésben figyelmeztettek arra, hogy "a Magyarország számára legfontosabb külkereskedelmi partnerek, a Gazdasági és Monetáris Unió tagországai szintén lassú növekedésre számíthatnak a következő hónapokban". A 4,2 százalékos növekedés sem akart összejönni, 2002 szeptember végéig a GDP csupán 3,2 százalékkal nőtt az előző év hasonló időszakához képest. Az év vége felé sűrűsödő negatív jelek gondolkodásra késztették a kormányt is. "Minden megbeszélés alkalmával romlottak a számok, ezért 2002 végén már gyakran felmerült az, hogy végrehajtottuk a legfontosabb ígéreteket, de 2003 már nem választási év, ott majd valamit vissza lehet venni abból, ami elment" - idézi fel Komássy Ákos, Medgyessy egykori személyi titkára.

Egy titkos megbízatás

2003 februárjában a Nemzetközi Valutaalap is jelezte, aggasztónak tartja az állami költekezés elszabadulását, és figyelmeztetett, hogy ez az ország versenyképességének romlásához fog vezetni. Ekkor azonban már zajlott a munka a Pénzügyminisztériumban egy a költségvetést egyensúlyba hozó csomag kidolgozására. Erről a miniszterelnökön és László Csabán kívül csak néhány PM-es szakértő és Medgyessy kabinetfőnöke, Draskovics Tibor tudott. (Draskovicsot megkerestük, de ő nem kívánt interjút adni ehhez a cikkhez.) "Pénzügyi kérdésekben az volt a gyakorlat, hogy a miniszterelnök, László Csaba és Draskovics megbeszélte a követendő irányokat, majd a pénzügyminiszter jött vissza a kész javaslatokkal" - magyarázza Komássy.

Forrás: MTI
Együtt döntöttek az irányokról - Medgyessy és László Csaba 2002 novemberében

László Csaba szerint 2003 tavaszán arra különösen ügyeltek, hogy ne kerüljön ki semmilyen elképzelés, mert nem akarták megzavarni az áprilisi európai uniós népszavazási kampányt, "de közben például már hónapok óta titokban dolgozott 2-3 pénzügyminisztériumi szakértő a lakáshitelezés támogatási rendszerének szigorításán". "Készültek költségvetési anyagok is, de csak papíron. Semmi e-mail nem volt, ezzel is meg akartuk akadályozni a kiszivárgást" - idézi fel László. A PM akkori szóvivője, Máté Dániel is emlékszik ebből az időszakból egy vidéki csapatépítésre, amelynek az "elején volt egy formális megbeszélés, ahova Csaba hozott egy papírt, amelyen szerepelt egy étlap, hogy milyen intézkedésekkel mennyi pénzt lehet visszahozni a jóléti csomagból". Máté azt már nem tudja, pontosan mikor volt a csapatépítés, de arra emlékszik, hogy "hó volt", tehát legkésőbb kora tavasszal lehetett.

"Fekete-fehéren kiderült, hogy hosszú távon tarthatatlan a helyzet: vagy a kiadásokkal kell kezdeni valamit, vagy iszonyúan meg kell adóztatni valamit" - mondja egy korábbi PM-tisztviselő, aki már 2003 februárjától részt vett a 2004-es költségvetés alapjait és a 2006-ig tartó gazdaságpolitika irányát megfogalmazó anyag elkészítésében. "Rossz hangulatban zajlott az előkészítés. Olyan kérdések merültek fel, hogy hány egyetemet zárjunk be, illetve hogyan vegyük vissza a még be sem vezetett 13. havi nyugdíjat" - idézi fel a korábbi minisztériumi dolgozó, hozzátéve, hogy májusban következett az a szakasz, amikor több kollégájával együtt elkezdtek járni Draskovicshoz, akivel minden tervezett intézkedést átvettek, és "konkrétan el kellett mondani, hogy miért van rá szükség". Végül egy olyan csomag kezdett kirajzolódni, amely megőrizte az előző évben meghozott jóléti intézkedéseket, és az egyensúlyt elsősorban adóemelésekkel és adókedvezmények eltörlésével próbálta elérni.

Bár nyár elején még mindig titkosak voltak a pénzügyminisztériumi tervek, László Csaba már adagolta a rossz híreket a koalíciós pártoknak. Június 10-én az SZDSZ parlamenti frakciójával és a párt megyei elnökeivel egyeztetett, és kifejezetten borús képet festett a gazdaság és egyben az ország helyzetéről - derül ki az ülés egyik résztvevőinek jegyzeteiből. Arról beszélt, hogy "a világgazdasági helyzet rosszabb a vártnál, le kell állítani a belső motorokat (vagyis a hazai fogyasztás ösztönzését - a szerk.), és a versenyképességre kell koncentrálni". Kijelentette azt is, hogy "munkahelyek fognak megszűnni". Hasonló egyeztetések folytatak vezető szocialista politikusokkal is. László úgy emlékszik, hogy Lendvai Ildikó frakcióvezetővel, Kovács László pártelnök-külügyminiszterrel és Szabó Lajossal, az MSZP-frakció költségvetési munkacsoportjának vezetőjével is tárgyalt.

Hidat avat, áfát emel

Július elején már a konkrét megszorítási lépésekkel is megismerkedtek a pártok. Július 3-án Medgyessy és László egyeztetett vezető politikusokkal, és ekkor a miniszterelnök beszélt olyan tervekről, hogy befagyasztják a béreket a közszférában, az áfát pedig megemelik - derül ki egy SZDSZ-es résztvevő jegyzetéből, és Medgyessy is megerősíti, hogy voltak ilyen egyeztetések, és elhangzottak ezek a javaslatok.

A miniszterelnök másnap épp egy nagy beszédet mondott a szekszárdi Szent László híd avatásán, de ott még csak utalást sem tett a tervezett fájdalmas intézkedésekről. Helyette meghirdetett egy vállalkozásoknak szóló hitelprogramot, és megígérte, hogy ingyen lesz a nyelvvizsga a végzős középiskolásoknak, továbbá bejelentette, hogy kidolgoznak egy olyan üdültetési rendszert, amely "minél több gyermeknek nyújt lehetőséget arra, hogy kedvezményesen nyaraljon a Balatonnál, sőt nyelvet is tanuljon a nyaralás ideje alatt". A miniszterelnök tehát újabb jól hangzó ígéreteket fogalmazott meg a nyilvánosság előtt, két nappal később, július 6-án, vasárnap azonban folytatta a hídavatás előtt félbehagyott egyeztetést a vezető kormánypárti politikusokkal, és ott egyebek mellett arra tett javaslatot, hogy a kedvezményes, 12 százalékos áfakulcsot emeljék fel 14-re - derül ki a megbeszélés egyik résztvevőjének jegyzeteiből.

Forrás: MTI
Szembesültek a meztelen valósággal - Látogatás az egerszalóki fürdőben 2003 nyarán

Egy másik titkos szándékáról többet árult el Medgyessy a nyilvánosság előtt. Július 7-én  külföldi újságírók számára tartott egy sajtóreggelit, ahol beszélt arról, hogy 2004-re a legfontosabb célok között szerepel az európai árfolyam-mechanizmushoz (az úgynevezett ERM II.) való csatlakozás, ami az előszobát jelenti az euró bevezetéséhez. A miniszterelnök így próbálta megnyugtatni a nemzetközi sajtót - és rajta keresztül a befektetőket -, hogy a gyengülő teljesítmény ellenére Magyarország célja továbbra is az, hogy bevezesse az eurót, és teljesítse az ahhoz szükséges kemény költségvetési és gazdasági feltételeket. A külföldi újságírók előtt még nem említett konkrét dátumot az euróövezethez való csatlakozásra, de ebben az időszakban már ez is téma volt a pénzügyminiszterrel folytatott egyeztetéseken.

László Csaba szerint ő erőltette a céldátum bejelentését, amelyet végül 2008. január elsejében jelöltek meg. "Azért verte át az időpontot, mert azt gondolta, hogy ez egy horgonyt jelent majd, amihez igazodni kell" - mondja Máté Dániel, utalva arra, hogy az euró bevezetésének szigorú feltételei vannak: többek között az, hogy a költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP három százalékát, az államadósság nem lépheti túl a GDP 60 százalékát, az infláció pedig nem lehet 1,5 százalékkal magasabb, mint a legnagyobb árstabilitással rendelkező tagállamok inflációs rátája.

Ez a vállalás tehát komolyan megfegyelmezte volna Magyarországot, gátat szabott volna az osztogatásnak, és takarékosabb, hatékonyabb gazdálkodásra ösztökélt volna. Ehhez a szándékhoz passzolt, hogy július elejére összeállt az a megszorító csomag, amelyen év eleje óta dolgoztak a Pénzügyminisztérium szakemberei. Az a döntés született, hogy ezt a két ügyet egyszerre viszik be a kormány elé, még a kormányfő és több miniszter szabadsága előtt. A július 16-i ülésen végül az eurócsatlakozási céldátumot és a pénzügyminisztériumi csomagot is elfogadták. Úgy tűnt tehát, hogy szabad az út egy a korábbinál józanabb és felelősségteljesebb politika előtt, ezzel az ábránddal azonban hamar, gyakorlatilag néhány nap leforgása alatt le kellett számolni.

Cikksorozatunk következő részéből kiderül, hogyan esett szét a Pénzügyminisztérium csomagja, hogyan számoltak le az euró korai bevezetésével, és azt is megtudhatja, miket vágtak László Csaba fejéhez az ingerült szocialista képviselők.

KAPCSOLÓDÓ CIKK