Három dolgot vár a segélyből élőktől Bajnai - interjú a miniszterelnökkel

Vágólapra másolva!
A bankok szerinte bicskanyitogató leveleket küldözgettek az ügyfeleknek, az önkormányzatoktól úgy vonna el 120 milliárdot, hogy az keveseknek fájjon, és helyes iránynak tartja, hogy csak az kapjon segélyt, aki a gyerekét iskolába járatja. Interjú Bajnai Gordon miniszterelnökkel, aki beszélt arról is, miért állt ki a kormány a vitatott sukorói kaszinóberuházás mellett.
Vágólapra másolva!

- Ön még 1993-ban Londonban volt gyakornok, később pedig hosszú éveken át nagy cégeknek volt a vezetője, és ismerősei is úgy írják le, mint egy nyugati típusú üzletember. Egyetért ezzel a jellemzéssel?
- Nem szeretem magamat minősíteni, erre vannak az ismerőseim meg az ellenfeleim. De valóban menedzsernek tartom magam, nem vállalkozónak.

- A kérdésben inkább a nyugati típusút próbáltam hangsúlyozni.
- Mondja meg, hogy mit ért ezen!

- Például, hogy Londonban tanult, nagy cégeket vezetett, nemzetközi kitekintéssel, nyugati minták alapján.
- Inkább ésszerűen próbáltam vezetni a cégeket, és azt gondolom, hogy egy vezető akkor jó, ha alkalmazkodik az adott környezethez, és abból a lehető legjobbat hozza ki. Magyarországnak ezekben az évtizedekben megadódott az a lehetőség, hogy közeledjen a nála fejlettebb Nyugathoz, és ezt megragadta rengeteg cég és magánember, köztük én is. De valószínűleg feszegetné az interjú kereteit, ha erre mélyen akarnék válaszolni, félek a címkézéstől, ezért térek ki a kérdés elől.

- Csak azért kérdeztem, mert kíváncsi lennék: ezzel a múlttal gondolta volna-e valaha, hogy 2009-ben ott áll majd egy nagy vörös háttér előtt, és az Internacionálét énekli?
- Sok minden történt velem, amit nem úgy képzeltem el korábban, de egyébként az Internacionálé a mai napig a nyugat-európai szociáldemokrata mozgalom indulója. Nincs vele tehát probléma, de én a legutóbbi MSZP-kongresszuson is elmondtam, hogy ez egy furcsa helyzet volt számomra.

- Elénekelték a legutóbbi kongresszuson is?
- Nem. Amennyire tudom, sokak számára meglepetés volt az előző kongresszuson is, hogy előkerült az a CD.

- Milyen egyébként a viszonya az MSZP-vel? Több ponton is úgy tűnik, mintha lenne valamiféle ellentmondás. Például a múlt héten a bankvezetőkkel való tárgyalás után ön is kritizálta ugyan a pénzintézeteket, de meg is dicsérte őket a stabilitásukért, és óva intett az alaptalan támadásoktól. Eközben MSZP-s politikusok minden másnap vagy tüntetnek, vagy a bankárok fejét követelik.
- Az én dolgom ebben a pozícióban az, hogy megpróbáljam ezt az országot egyben tartani és a válságból kivezetni. A bankrendszer kapcsán is azt gondolom, hogy sokkal árnyaltabban kell látnunk a bankárokat, a bankokat, mint ahogy az a nagyon leegyszerűsítő, populista vagy bulvárízű ítéletekben szerepel. Tehát válasszunk szét két problémát. A magyar bankrendszer alapvetően jól, az európai átlagnál jobban vizsgázott a válságban. Ez jó hír. Viszont konkrétan az egyoldalú szerződésmódosítások ügyében a bankok egy jelentős részének magatartását cinikusnak tartom. Az ügyfelek számára, hogy úgy mondjam, bicskanyitogató leveleket küldtek ki, amelyek alapján, ha történt volna szerződésmódosítás, akkor felmerülhetett volna az erőfölénnyel való visszaélés. Szerencsére nem történtek ilyen módosítások, és meg tudtunk állapodni, hogy a következő két hónapban nem is lesznek ilyenek. Addig pedig létrehozunk egy az ügyfeleket védő magatartáskódexet, amelyet aztán a megerősített pénzügyi felügyelet be is fog tartatni a bankokkal.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

- Van még egy olyan ellentmondás, hogy ön következetesen azt mondja ugyan, hogy takarékoskodni kell, de közben vannak olyan vezető MSZP-s politikusok, akik baloldali fordulatot sürgetnek. Például alighogy önök bejelentették a 13. havi nyugdíj eltörlését, már volt is olyan szocialista képviselő, aki arról beszélt, hogy ha lesz rá pénz, akkor újra bevezetik.
- Nem érzem olyan nagynak ezt az eltérést. Azt gondolom, hogy a baloldaliság és a jobboldaliság mindig egy konkrét helyzethez mérve értelmezhető. Most válsághelyzet van, és nem lehet úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Az ellenzék beszél úgy néha, mintha csak a kormány rossz politikája lenne az oka a bajoknak, és közben a világon mindenhol máshol sütne a nap. Igaz azonban a baloldalra is, hogy nem lehet olyan doktrínákat mondani, amelyek más helyzetekre alkalmasak, de erre nem. A példájánál maradva, a 13. havi nyugdíjat Magyarország nem tudja megtartani, de az új szabályozás kimondja azt is, ha a gazdaság több mint 3,5 százalékkal nő, akkor lehet még kifizetni további részleteket. E mögött baloldali filozófia van, a szolidaritás filozófiája, amely szerint egy ország vagyunk, együtt sírunk, nevetünk.

- Vannak ilyen beszélgetései az MSZP-vel is? Ad nekik ilyen tanácsokat?
- Nem adhatok tanácsokat az engem támogató pártoknak. Ha megkérdeznek, el fogom mondani a véleményemet. Az én nézetrendszerem a kormányozhatóságból és a válságkezelésből indul ki, de egyébként nem csak rövid távú, pár hónapos horizontja van annak, amit csinálunk. Felsejlik mögötte egy modern, gyarapodó Magyarország.

- Tudom, hogy nagyon általános kérdés, de kérem, próbáljon meg rá tömören válaszolni. Most, hogy a válságkezelő intézkedések nagy részét meghozták, ön szerint mire van szüksége Magyarországnak?
- Ez nehezen értelmezhető kérdés. Mire gondol, miben mire van szüksége az országnak?

- Mondjuk, szükség van-e olyan nagyszabású reformokra, amelyekről ön is írt tavaly a Figyelőben megjelent cikkében?
- Egy részét meg is csináltuk. Igen, Magyarországnak változásra van szüksége, ahogy a világ minden országának, a válság után ugyanis semmi sem lesz olyan, mint előtte. Darwint idézve már sokszor elmondtam, hogy nem azok maradnak fenn, akik a legokosabbak vagy a legerősebbek, hanem akik a legjobban tudnak alkalmazkodni a változásokhoz. Magyarország pontosan ezt csinálja most. A válságból az tud sikeresen kijönni, aki gyorsan, határozottan és elég nagyokat lép ahhoz, hogy kikeveredjen belőle.

- Azt mondja, hogy nagyokat kell lépni, és erről beszél már mindenki évek óta, de a kérdés az, hogy ön ezt meg tudja-e tenni.
- Az eddigi tapasztalatok alapján azt gondolom, hogy igen. A kormányalakítás után három héttel egy tíz éve halogatott nyugdíjreformot vittünk át a parlamenten. A szociális intézkedések között van jó néhány, amely tabukhoz nyúl hozzá, és hosszú távra teszi rendbe a munkaerőpiacot. Az adórendszer átalakítása szintén alapvető változást hoz a munkára ösztönzésben. Tehát nagy rendszerekhez nyúltunk hozzá, de igaza van abban, hogy van néhány olyan, több év alatt végigvihető átalakítás - egészségügyben, oktatásban, az önkormányzati rendszerben -, amelyekhez hozzákezdeni is csak egy új választás után, egy arra vonatkozó világos felhatalmazással lehet. De nagyon fontos, hogy pontosan arra szóljon a felhatalmazás. 2006-nak az a tanulsága, és tartok tőle, hogy esetleg 2010-nek is ez lesz, hogy másra kérik a felhatalmazást, mint amit csinálni kell.

- De ha marad a most valószínűnek tűnő menetrend, akkor leghamarabb szűk egy éven belül lesz új kormány, és megint eltelik úgy egy év az ország életében, hogy ezekhez a rendszerekhez nem nyúl hozzá senki.
- Most válságkezelés van, ez az év rá fog menni erre. Ezeket a reformokat akkor jó megcsinálni, amikor túljutott a holtponton az ország, és elindult felfelé. Ezeket elő is kell készíteni és meg kell beszélni a társadalommal. Legkorábban szerintem jövőre lehet ezekkel foglalkozni, mert a magyar társadalmat így is rettentően megterheli az, amit a válságkezelés miatt csinálunk.

- A kormány által az EU-nak és az IMF-nek tett vállalások között szerepel, hogy az önkormányzatok 2010-ben 120 milliárddal kevesebbet fognak kapni. Lehet tudni konkrétan, hogyan akarják ezt megoldani?
- A válságkezelő kormány megalakulásakor világosan elmondtam, hogy fájni fog, és mindenkinek meg kell húzni a nadrágszíjat. Az eddigi eredmények megkérdőjelezhetetlenek, elég csak ránézni a forint árfolyamára. A válságkezelésnek azonban nincs vége, és az nem lehet, hogy a nyugdíjasoktól és a köztisztviselőktől elveszünk, de az önkormányzati képviselők tiszteletdíja és az önkormányzati cégek vezetőinek bére nem csökken.

- És ebből összejön a 120 milliárd?
- Nem, ez csak egy kis részét adja ki. De igyekszünk úgy takarékoskodni, hogy ebből a lehető legkevesebb érintse érdemben az önkormányzati szolgáltatásokat, az iskolákat és a kórházakat. Az a dolgunk, hogy megnézzük, lehet-e csökkenteni az önkormányzati feladatok számát és nagyobb önállóságot adni a nekik jutó pénzek elosztásában.

- Azt mondta, hogy azt szeretné, ha a megvonás az iskolákat, kórházakat érintené a legkevésbé. Elképzelhető azért így is, hogy lesznek olyan önkormányzatok, amelyek arra fognak kényszerülni, hogy iskolákat zárjanak be?
- Nem közvetlenül a mi intézkedéseink miatt lesz így. Sok iskolát zártak már be Magyarországon azokon a helyeken, ahol túl kevés a tanuló és emiatt alacsony a színvonal is. Azt szeretném, ha annak következtében egy iskolát sem zárnának be, amit most csinálunk, de azt egy helyes folyamatnak tartom, hogy komolyabb integráció menjen végbe.