Áldiszlexiásokat szül az iskolai rohanás

2009.08.10. 13:53

Pár hónap alatt meg lehetne tanítani olvasni a diszlexiásnak nyilvánított gyerekek számottevő részét - állítja egy logopédus, aki szerint a kapkodó olvasástanítás miatt produkál rengeteg diák a diszlexiához hasonló olvasászavart. A diszlexiásnak nyilvánított gyerekeket mentesíthetik egyes tárgyakból az osztályozás alól, de a jó szándékú könnyítés visszaüthet.

"Azt mondta róla, hogy figyelmetlen, pontatlan, felületes" - idézte fel egy anya az általános iskolai magyartanár véleményét ma már 19 éves fiáról, akiről másodikos korábban megállapították, hogy diszlexiás. A diszlexia veleszületett zavar, vagy pedig balesetek, betegségek után jelenik meg, és az ezzel küzdő ember olvasási képessége szinte egyáltalán nem javítható. A fiú mégis "jó erős közepessel" végezte el az erős iskolaként számon tartott általánost, idén pedig ötösre teljesítette az előre hozott biológiaérettségit.

A fiú valójában nem volt diszlexiás, hanem egy olyan könnyen kezelhető tanulási zavarral küzdött, melynek a tünetei megegyeznek a diszlexiáéival: ez az áldiszlexia - mondta az [origo]-nak Jenei Ferencné logopédus, az Ábécé Egyesület a Gyermekekért elnöke, aki maga foglalkozott a diákkal. Jeneiné szerint az áldiszlexia kialakulásának egyik oka a siettetett olvasástanítás. A logopédusnak ősszel jelezte egy szülő, hogy gyereke osztályában szeptember 25-én már a kilencedik betűnél tartottak. Amikor az elsősöknek "karácsonyig megtanítják az összes betűt", nem jut idő a folyamatos gyakorlásra, a betűk kapcsolására, a rövid-hosszú magánhangzók megkülönböztetésére. A diákok így elkezdik keverni egymással a rosszul rögzült hangokat, például az azonos helyen képzett k-t és g-t vagy a tükörképszerűen hasonlító b-t és d-t.

Ha a gyerek téveszti a betűket, nem érti meg az olvasott szöveget. Ismételgeti a szókezdő szótagot, reménykedik benne, hogy kitalálja a szó végét, próbálja megtippelni az addig hallottakból, mi lehet leírva, és ha ez sem jön be, egész szavakat és mondatokat talál ki, amelyek kilógnak a szövegkörnyezetből - ismertette a logopédus a folyamatot, amely szerinte egyébként tehetséges gyerekek életét is megkeseríti. A tanulót ezek után vizsgálatokra küldik, ahol a tünetek alapján megállapítják, hogy diszlexiások. Jeneiné szerint stigmát kapnak.

"Csúfoltak, és kiközösítettek"

"Hétéves koromban vizsgáltak először hasonló okok miatt, ott akkor a mai terminológiának megfelelő beilleszkedési, tanulási és magatartási zavarokkal rendelkezőnek nyilvánítottak. Az általános iskola első évfolyamát egyéves halasztással kezdtem el" - írta az [origo]-nak küldött levelében egy névtelenséget kérő, harmincas évei elején járó fiatal, akit szintén hasonló problémával kezeltek. "Emlékszem, ezért az osztály sokszor kinevetett, csúfoltak, és kiközösítettek. Tisztán emlékszem arra is, hogy tanárom nyilvánosan elemezte helyesírási hibákkal teli dolgozatomat" - mesélt rossz élményeiről.

A probléma akkor vált kilátástalanná, amikor olvasási zavara miatt nem tudott nyelvvizsgát és diplomát szerezni. A diszlexiát 29 éves korában diagnosztizálták. "Már nem tudtam, mitévő legyek... a nyelvi csoportokból 'kiutáltak', volt olyan, hogy inkább visszaadták a befizetett pénzt, hogy ne járjak a nyelviskolába... A nyelvtanárom nem értette, hogy ha tudom a szavakat, tudom a nyelvtan, akkor a mondatokat miért nem tudom összerakni." Végül az interneten bukkant rá az áldiszlexia-problémára, és kemény munkával, de megszerezte a nyelvvizsgát, és lediplomázott.

"Később válnak alkalmassá"

A diszlexia egy gyűjtőfogalom, lényegében azt jelenti, hogy az olvasási készség fejlődése elmarad a gyermek életkorának és értelmi képességének megfelelőtől, és valamilyen neurológiai eltérés okozza ezt az elmaradást, amely egész életében előnyökkel és hátrányokkal jár - írta az [origo]-nak küldött levelében Gyarmathy Éva, a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa. Lehet szerzett a diszlexia, ami korai enyhe agyi trauma által alakul ki, és lehet fejlődési diszlexia, amely örökletes. Ennek alapján azt nevezhetjük áldiszlexiásnak, akinél az olvasászavar hátterében nincs neurológiai eltérés.

A probléma az, hogy nem mindenkinek alakul ki olvasási zavara, akinek erre hajlamosító neurológiai eltérése van. Vagyis a környezetnek nagy szerepe van a diszlexia kialakulásában. A diszlexia kultúrafüggő rendellenesség. A globális olvasástanítási módszerrel például tízszeresére nőtt a diszlexiások aránya. Másrészt attól, hogy a gyerekek fejlődése egészen más környezetben történik (digitális világ, sok vizuális információ, kevés mozgás, manipuláció, szenzomotoros tapasztalat), a természetes fejlesztés elmarad.

Gyarmathy szerint az olvasástanítás egyrészt túl korai, másrészt túl késői, de a módszertan sem jó. A olvasástanítást a szavakkal való játékkal kellene kezdeni óvodáskorban - írta levelében -, "nyolcéves korig nem kellene elvárni, hogy a gyerek olvasson. Ekkorra érik be ugyanis az összes olyan részképesség, amely szükséges az olvasási készség elsajátításához. Nyolcévesen, ha megfelelő volt az ellátás, a gyerek magától megtanul olvasni... A gyerekek neurológiai fejlődése a korábbitól eltérő, később válnak alkalmassá az olvasásra."

A megalázottság a fő probléma

Az Ábécé Egyesület a Gyermekekért nem a logopédia, hanem az olvasás oldaláról közelíti meg az áldiszlexiás gyerekek rehabilitálását, amely átlagosan három hónapig tart. "Nekünk nem a betűtévesztés kijavítása a nehéz, az négy óra alatt megvan. A megalázottságból nagyon nehéz kirázni a gyereket." A 19 éves, áldiszlexiás fiú anyja is beszélt arról, mennyi kudarcélmény érte a gyerekét az általános iskolában, mielőtt bekerült volna a gyerekközpontúságáért dicsért szakközépbe.

Jeneiné azt állítja: az elmúlt három évben több száz gyereket szabadítottak meg az olvasási nehézségektől. Van olyan 138-as IQ-jú érettségiző diákja, akit korábban megbuktattak, most pedig osztályelső. "Ha a gyermek valóban diszlexiás lenne, én nem vagyok egy mágus, a gyermek sem képes csodákra, ez a javulás nem következhetne be."

"A felmentés bumeráng"

A közoktatási törvény szerint szakértői és rehabilitációs bizottság dönti el, hogy egy gyerek diszlexiás-e, vagy sem. A bizottság kérheti, hogy az iskola igazgatója mentesítse egyes tárgyakból vagy tantárgyrészekből a diákot az értékelés és a minősítés alól, és egyéni fejlesztő foglalkozást szervezzen neki.

A mentesítés Jeneiné szerint a hétköznapokban gyakorlatilag azt jelenti, hogy a gyereknek nem kell tanulnia, felelnie, és csak elvétve tartják be az iskolákban azt a törvényi előírást, hogy a diszlexiás diáknak részt kell vennie az órai munkában. "Van olyan tanár, aki a papír kiadása után rögtön hátraülteti a teremben a gyereket." Előfordul, hogy külön diszlexiásosztályokat indítanak iskolák. Jeneiné szerint ez szegregáció, bár nem hivatalosan történik, hanem vagy a pedagógus szelíd ajánlása nyomán kerül át a tanuló egy másik csoportba, vagy a szülő maga menekíti ki a gyereket abból a helyzetből, ahol "nap nap után szenved". "A felmentés egy bumeráng, visszaüt" - mondta a logopédus, aki egyesületével a felmentések eltörlését vagy szigorítását szeretné elérni, mert szerintük ezek az átlagos vagy azon felüli képességű gyerekek megfelelő segítséggel megtaníthatók mindenre, amire társaik.

Gyarmathy szerint "csak az igazán súlyos esetekben lenne szükség felmentésre, de ott is inkább több idő és egyéb könnyítések kellenének... A gyerekeket jól kell tanítani, és nem felmenteni."

Az [origo] szerette volna megtudni, hogy érkezett-e már az oktatási jogok biztosához panasz tévesen diszlexiásnak diagnosztizált gyerek miatt, esetleg amiatt, hogy az így kapott mentesítés a későbbiekben hátráltatta a diák tanulmányait. Csütörtöki megkeresésünkre egyelőre nem kaptunk választ. Az ombudsman 2007-es beszámolója megemlíti, hogy számos beadványt kapnak sajátos nevelési igényű tanulók szüleitől, és ezek a gyerekek könnyen kerülnek kiszolgáltatott helyzetbe. Sok volt a panasz a beszámoló szerint az értékelés alóli mentesítések miatt, de az összefoglaló csupán olyan konkrét példákat hoz, amikor épp az volt a gond, hogy a szakvélemény ellenére az igazgató nem mentesítette az értékelés alól a diákot.

Nem tudni, hány gyerek lehet érintett

Jeneiné úgy tudja, nincs statisztika arról, hány gyereket mentesítettek diszlexiáról szóló szakvélemény alapján. Egyesületével azt tervezik, hogy az új tanévben vizsgálatot kérnek erről az Oktatási Hivataltól. A diszlexia előfordulása a nemzetközi adatok szerint 3-5 százalék közé esik, maximum 10 százalék a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Kutatóintézetének honlapja szerint. Jeneiné szerint 10 százaléknál is jóval magasabb lehet Magyarországon a diszlexiásnak nyilvánított gyerekek aránya, de úgy tudja, hivatalos statisztika erről sincs. Az [origo] megpróbált az oktatási minisztériumtól adatokat kérni, de a nyári szabadságolásokra hivatkozva a sajtóosztály csak későbbre ígért tájékoztatást.

"A valódi erősen diszlexiásokat 4-5 százalékra becsülöm. Ehhez jön még kb. 10 százalék enyhe diszlexiás, akiknek megfelelő ellátás mellett nem kellene, hogy olvasászavara alakuljon ki, de neurológiailag hajlamosak a diszlexiára. Ez Európában hasonlóan van" - állítja Gyarmathy. Szerinte "régebben valószínűleg elég nagy arányban voltak áldiszlexiások is" a diszlexiásnak nyilvánított gyerekek között, mostanában viszont inkább az a baj, hogy sokszor még a valódi diszlexiásoknál sem állapítják meg a diszlexiát.

A diszlexiás gyerekek után emelt normatívát kapnak a helyi önkormányzatokon keresztül az iskolák. Az idei költségvetési törvény szerint minden tanuló után alapból 2,54 millió forint jár a 2009-2010-es tanévre, a sajátos nevelési igényű gyerekek után pedig további 322 ezer forint kiegészítő hozzájárulást lehet igényelni fejlesztő felkészítésre. Az [origo]-nak nyilatkozó anyának csökkentenie kellett a munkaidejét, hogy el tudja vinni rendszeresen a fiát fejlesztő foglalkozásokra. Szerinte nagy szükség lenne rá, hogy az iskolák tényleg kezdjenek valamit helyben a problémával és ne csak "a fejkvótákra menjenek rá".

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK