Sértődékenyek, zárkózottak, pénzközpontúak és ügyeskedők a magyar munkavállalók, de ötletességük és kreativitásuk elismerésre méltó a Magyarországon működő multinacionális cégek vezetői szerint - derül ki egy nagyszabású kutatásból. A magyarok nem ezt gondolják: szerintük a multicégek kizsákmányolják őket, nem törődnek a helyi kulturális sajátosságokkal, és azt képzelik, mindent megtehetnek. Magukat viszont áldozatkésznek és lojálisnak látják.

"Minden kritikát azonnal személyes sértésnek vesznek"; "túl hamar feladják"; "nem értékelik a döntés szabadságát, inkább utasításra vagy szabályozásra várnak", "a magyarok nem tanulták meg kézbe venni a saját sorsukat" - néhány példa arra, mit gondolnak a magyar dolgozókról a Magyarországon megtelepedett multinacionális vállalatok vezetői. Az anonim idézetek egy, a magyar munkakultúrát vizsgáló kutatás eredményeit összegző, megjelenés előtt álló kötetben olvashatók (a kutatásról részletesen keretes írásunkban olvashat).

Mit gondolnak a multicégek vezetői a magyar dolgozókról?

Nem túl kedvező a menedzserek véleménye a magyar munkaerőről a kutatás szerint. A vezetők többsége úgy látja, hogy a magyar dolgozó a könnyebbik utat választja, ügyeskedik, kiskapukat keres. Gyengének tartják a magyarok motiváltságát, szerintük a magyar dolgozók nem azonosulnak igazán a munkájukkal, az egyetlen motiváló erő számukra a pénz.

Általános vélemény a multik menedzserei körében, hogy a magyarok nehezen vagy sehogy sem vállalnak felelősséget munkájukért, a hibákért másokat okolnak, és konfliktuskerülők, ami hosszú távon az ellentétek elmérgesedéséhez vezet. Hiányzik itthon az egész munkafolyamatot átlátó, komplex szemlélet, a magyarok pedig nem jó csapatjátékosok: a vezetőket inkább elszigetelik, mintsem együttműködnének velük a közös célok érdekében.

Bár a magyar főnökök szeretik azt gondolni, hogy alkalmazottaikkal ellentétben ők már felzárkóztak a nemzetközi elvárásokhoz, a külföldi vezetők nem éreznek nagy különbséget a magyar vezetők és dolgozók között. Főként a külföldi vezetők beszéltek a magyar munkavállalók passzivitásáról, szerintük a magyarok még akkor sem lépnek, ha saját érdekeik kerülnek veszélybe. A legtöbb külföldi menedzser szerint kommunikációs problémái is vannak a magyar dolgozóknak: nem szeretik az egyenes beszédet, nincs vitakultúrájuk. Sokan elismerően szóltak viszont a magyarok kreativitásáról, innovatív képességéről.

A húszas-harmincas korosztálynál már jobb a helyzet, de a mobilitás hiánya általánosságban jellemzi a magyarokat - mondta több cégvezető a kutatóknak. Sokan említették az interjúk során azt is, hogy a magyar dolgozók eltúlozzák vagy felülértékelik saját teljesítményüket, ami mögött valójában kisebbrendűségi érzés húzódik meg, és mindez egyfajta sajátosan magyar befelé forduláshoz, a külvilág figyelmen kívül hagyásához vezet. Emiatt jellemző szerintük a tagadás kultúrája, az elszigeteltség, a kölcsönös függések figyelmen kívül hagyása. A cégvezetőknek feltűnt, hogy a magyarok hajlamosak az állandó panaszkodásra, és rugalmatlanok. Szerintük nem jellemző a magyarokra az életút megtervezése, a hosszú távú gondolkodás, lojalitásuk a céghez pedig jövedelemfüggő: hiába tartják fontosnak a cég jó hírét, a munkahelyi és a magánérdeket erősen szétválasztják.

A megkérdezett menedzserek egybehangzóan óriási problémának tartják a dolgozók nyelvi hiányosságait: szerintük még azok sem szívesen szólalnak meg idegen nyelven, akiknek van nyelvvizsgájuk. A képzés hibája az is, hogy hiányzó vagy elégtelen szakmai gyakorlattal kerülnek a magyarok a munkaerőpiacra a vezetők szerint. Gyakran említett probléma volt a stabil értékrend hiánya is, ami a külföldi vezetők szerint a magyar közép-és felsővezetőket is érinti, és legkirívóbb példája a termelési mutatók kozmetikázása.

És mit mondanak a magyar dolgozók a multikról?

Amerikai, német, angol és francia cégvezetők egyaránt felrótták azt is a magyaroknak, hogy nem is törekednek megérteni a munkakultúrát, amelyben dolgoznak. A cégvezetők szerint ráadásul sok magyar még mindig betolakodónak, kizsákmányolónak tekinti a külföldi cégek vezetőit, saját munkájára pedig szükséges rosszként tekint, aminél jobbat érdemelne. "A magyarok nagy része nem érti meg, hogy a munka nem feltétlenül kizsákmányolás, partnerség is lehet" - mondta az [origo]-nak Miszlivetz Ferenc, a kutatás vezetője, a kutatást végző alapítvány, az ISES igazgatója. "A munkához való viszonyunk megrekedt a feudalizmusnak azon a szintjén, ahol a jobbágyok röghöz kötöttek voltak, és úgy voltak vele, hogy minek többet termelni, ha úgyis elviszi a földesúr."

A kizsákmányolásra vonatkozó vélemény a kutatás során is megjelent a magyar vezetőkkel készített interjúkban. "Azt gondolják, hogy itt mindent meg lehet csinálni", "azért jöttek, mert itt olcsó a munkaerő" - mondták a kérdezőknek magyar főnökök. A magyarok úgy érzik, hogy a külföldi vezetők lenézik őket, rájuk erőltetik a saját sémáikat, és nem veszik figyelembe a nemzeti sajátosságokat, általánosságban keveset tudnak a magyarokról. Sőt, a multik nem használják ki a magyarok találékonyságát és kreativitását, azt sokszor okoskodásnak vagy okvetetlenkedésnek veszik.

Magukról már nem gondolnak ilyen rosszat a magyarok

Saját magukat a magyarok - mind a vezetők, mind az alkalmazottak - sokkal pozitívabban ítélik meg, mint a külföldi főnökök. A dolgozók körében végzett kérdőíves felmérés szerint nagy a hajlandóság csoportmunkára és kooperációra, aktívabbaknak, rugalmasabbnak és nyíltabbnak vallják magukat, mint amilyennek főnökeik látják őket.

A közhiedelemmel ellentétben a megbecsülést fontosabb motiváló erőnek nevezték, mint a bért és juttatásokat. A válaszadók 54,6 százaléka viszont nem tartja méltányosnak azt a bért, amit kap, és arra a kérdésre, hogy milyen okból változtatna munkahelyet, 88,3 százalék rávágta, hogy magasabb fizetésért. Igaz, a válaszokból úgy tűnik, hogy a magyar dolgozók nem kapnak elég megbecsülést a multiknál. Az alkalmazottak kétharmada azt állította: csak néha kap elismerő szót a munkahelyén, és 68,9 százalékukat csak régen vagy soha nem léptették elő. A dolgozók 61,2 százaléka úgy érzi, hogy ő többet ad a társadalomnak és ezen belül a munkáltatójának, mint amit ő kap tőlük. A kutatást összegző kötetben az áll: a multiknak is sokat kellene tenniük azért, hogy javuljon a róluk kialakult kép.

A felmérésből kiderült, hogy míg a dolgozók önmagukat kedvezően értékelik, társaikról már ők is kedvezőtlen képet festenek. A németekkel való összehasonlításban csak két tulajdonságban tartják jobbnak a magyarokat: találékonyságban és sokoldalúságban. Ezzel szemben szerintük a németek jobb szakemberek, tisztábbak, rendesebbek, önállóbbak, fegyelmezettebbek, jobb kedvűek. A magyar válaszadók a magyarokat irigyebbnek, rosszindulatúbbnak, költekezőbbnek, izgágábbnak és lustábbnak ítélik meg, mint a németeket.

"Csodákra vagyunk képesek"

A németeknél az a problémamegoldási kultúra a jellemző, hogy minden érintett összeül, és elmondja a saját meglátást, míg Magyarországon a megbeszélések mellett fontos a folyosói, négyszemközti egyeztetés is - mondta az [origo]-nak a kutatásban részt vevő egyik vállalat, a Siemens HR-igazgatója, Tóth Gábor. További különbség szerinte, hogy Németországban sokkal szigorúbban szétválasztják a dolgozók a magánéletüket és a munkájukat, a németek nem keverik a szakmai és személyes konfliktusokat, például szakmai vita után gyakori az esti közös sörözés.

Az időfelfogás is más a németeknél: ők lineárisan dolgoznak, ha kapnak egy határidőt, folyamatosan haladnak, tartják magukat a kitűzött részhatáridőkhöz - mondta Tóth. A magyarok ezzel szemben exponenciálisan dolgoznak, a határidő végéhez közeledve húznak bele, ebből olykor adódnak is viták a német anyacéggel, amely már a határidő lejárta előtt várna eredményeket.

A munkavállalói passzivitás is okoz néha problémát. Nemrég egy mérnöki vezető járt Magyarországon, aki munkavállalói fórumot szervezett 50-60 mérnökének, és annak ellenére alig érkezett hozzá kérdés, hogy a programot előre megszervezték.

Tóth szerint kifejezetten a magyarokra jellemző pozitívum ugyanakkor, hogy nagyon jól dolgoznak határidőnyomás alatt. "Ha szűk a határidő, akkor csodákra vagyunk képesek." A magyarokra jellemző a Siemens HR-igazgatója szerint az is, hogy egyszerre több problémával is tudnak foglalkozni, leleményességben, kreativitásban pedig megelőzzük a németeket.

Oktatási reformot javasolnak a kutatók

A kutatás vezetője, Miszlivetz Ferenc szerint a felmérésből kiderült: vannak arra mutató jelek, hogy a magyar dolgozók tisztában vannak a problémák létével, és hajlandóak lennének változtatni. Sőt, a kutatás eredménye azt mutatta, hogy a magyar munkavállalók értékrendje és beállítottsága pozitív irányban változik. 69,3 százalékuk számára fontos vagy nagyon fontos a karrier, és több mint 90 százalékuk mondta, hogy szívesen részt venne továbbképzésen. A legnagyobb igény a nyelvtanulásra van.

Az ISES a kutatási eredmények összegzése után kidolgozott egy javaslatcsomagot a magyar munkakultúra állapotának javítására. A javaslatok - melyeket a tanulmány részletesen ismertet - az oktatási rendszer átalakítására vonatkoznak. A kutatók szerint újszerű együttműködésre volna szükség a társadalom, az oktatás és a vállalatok között, a cégeknek intenzíven be kellene kapcsolódniuk az oktatásba, már az általános iskolától kezdve. Miszlivetz szerint "radikális átalakítás és szemléletváltás nélkül nem tud kilábalni Magyarország ebből a helyzetből".