Tele van hajmeresztő titkokkal a moszkvai ingatlaneladás az MNV szerint

Vágólapra másolva!
Több megmagyarázhatatlan lépés kísérte a moszkvai Magyar Kereskedelmi Képviselet 3,5 milliárd forintért eladott épületének értékesítését - állítja a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő ellenőrző bizottságának az [origo] birtokába került előzetes jelentése. A jelentés szerint például a vevő már a pályázati anyagához csatolt egy nyilatkozatot, amely szerint korábban átutalta az ingatlan árát a magyar államnak. Az ellenőrző bizottság szerint érthetetlen az is, miért készült két, egymásnak alapvetően ellentmondó jegyzőkönyv a pályázatok felbontásáról, és miért bukkan fel az adásvételi szerződésben egy hivatalosan nem is létező előszerződés.
Vágólapra másolva!

A moszkvai Magyar Kereskedelmi Képviselet eladásának szinte minden lépése zavaros volt, az erről szóló dokumentumokban több ellentmondás van - derül ki abból az [origo] birtokába került jelentéséből, amelyet a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) ellenőrző bizottsága készített. A jelentésnek egyelőre az előzetes változata készült el, e szerint megkérdőjelezhető, hogy tiszta és szabályos körülmények között adták-e el 3,5 milliárd forintért az ingatlant. A jelentés szerint a bizottság nem tudta teljeskörűen feltárni az ingatlaneladást, több dokumentumot ugyanis nem küldütt meg az eladást lebonyolító Külügyminisztérium.

Az MNV ellenőrző bizottsága (eb) még június végén kezdte vizsgálni az ingatan értékesítését. Az eb gyakorlatilag ugyanarra a következtetésre jutott, mint az ügyet először felvető ÁSZ-jelentés: az eb szerint a moszkvai ingatlant már jóval az előtt eladták, hogy az erről szóló pályázatot kiírták volna. Eszerint az ingatlant megvásárló cég, a luxemburgi bejegyzésű Diamond Air 2008 márciusában utalta át a 3,5 milliárd forintos vételárat az MNV-nek. Az ingatlan eladásáról szóló pályázatot azonban csak hónapokkal később, 2008 júliusában írták ki. A zártkörű pályázaton a Diamond Air nyert, ráadásul a vételár is megegyezett a cég által korábban átutalt összeggel.

Felbukkan a nem létező előszerződés

Az eb jelentésében megpróbálta rekonstruálni az ingatlaneladást. Az ügy azzal kezdődött, hogy a Magyar Államkincstár 2008. március 18-án közölte az MNV-vel, hogy 21 millió dollár - 3,5 milliárd forint - érkezett az MNV számlájára. Mivel az MNV nem értette, hogy honnan és miért jött a pénz, tájékoztatást kért a Magyar Nemzeti Banktól. A jegybank levelében azt írta: az összeget a Diamond Air utalta át egy 2005. december 8-án aláírt adásvételi szerződésre hivatkozva. A szerződést Székely Árpád akkori moszkvai nagykövet írta alá, ráadásul egy olyan felhatalmazásra hivatkozva, amely jóval az aláírás után, 2006. december 13-án készült el - olvasható az eb előzetes jelentésében. A 2005-ös előszerződés léte megmagyarázhatatlan, hiszen a kormány csak 2006 áprilisában hagyta jóvá az ingatlan értékesítését.

A 2005-ös szerződésről Mátrai Zsuzsanna, a Külügyminisztérium szóvivője még szeptemberben azt mondta az [origo]-nak, hogy az egy előszerződés volt. Amikor megkérdeztük, hogyan köthettek előszerződést az erről szóló kormányzati döntés előtt, Mátrai azt ígérte, megtudja a választ kérdésünkre, és visszahív. Ez egy hónap alatt sem történt meg (erről itt olvashat). Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke - miután október elején a Külügyben megnézte az ingatlan eladásáról szóló dokumentumokat - az [origo]-nak azt mondta: látott egy olyan 2005-ös szerződéstervezetet, amelyben már szerepelt a Diamond Air neve. Egy ilyen dokumentumot azonban csak a vagyonkezelő hozzájárulásával lehetett volna elkészíteni. Az MNV illetékes jogelődje 2005-ben a Kincstári Vagyon Igazgatóság (KVI) volt. A KVI utódszervezeténél, az MNV-nél az [origo]-nak mondták: a KVI hagyatékéban nem találták meg a 2005-ös szerződést.

Az eb jelentése alapján azonban a 2005-ös előszerződésnek léteznie kell. Bár a jelentésből az derül ki, hogy az előszerződést nem látták az eb tagjai sem, meglétére utal, hogy a 2008 novemberében aláírt hivatalos adásvételi szerződésben az olvasható, hogy a "felek által korábban megkötött és teljesített megállapodásnak megfelelően". Ráadásul a pályázaton nyertes Diamond Air a pályázati anyagához csatolt egy nyilatkozatot, amely arról szólt, hogy az ingatlan vételárát már átutalta a magyar kormánynak. (Az ingatlan a Krasznaja Presznya 1-7. alatt található, a Diamond Air nyilatkozatában azonban Krasznaja Presznya 3. szerepel.) Az eb előzetes jelentése végkövetkeztetésként az írja: nem világos, hogy 2005-ben hogyan születhetett adásvételi szerződés, illetve az sem, hogy ha az ingatlant már 2005-ben eladták, akkor a Külügyminisztérium miért kezdeményezte 2008-ban az ingatlan újbóli eladását.

Két jegyzőkönyv készült

A jelentés szerint homályos az is, hogyan került képbe a Diamond Air. Az ingatlant ugyanis a Külügyminisztérium javaslatára zártkörű pályázaton értékesítették. A Külügy ezt azzal indokolta, hogy az 1973-as kormányközi egyezmény szerint az ingatlant csak az orosz kormány beleegyezésével lehet eladni. Az egyezmény nem mondja ki ugyan szó szerint, hogy zártkörű pályázatot kell hirdetni, de a Külügy jogértelmezése szerint ez következik a szövegéből. Az eb szerint a zártkörű pályázat indokolatlan volt. Az ingatlan eladásáról szóló kormányhatározat felkérte a külügyminisztert, hogy tárgyaljon az oroszokkal az 1973-as egyezmény módosításáról, a Külügyminisztérium azonban az oroszokkal folytatott egyeztetés után arra jutott, hogy a zártkörű pályázatra három céget hívnak meg, ezek egyike volt a Diamond Air. Az eb jelentése megjegyzi, arról nem kaptak információt, hogy a Külügy megpróbálta-e módosítani az 1973-as egyezményt.

Szabálytalanságokat talált az eb a jelentés szerint az ingatlan értékesítésére érkezett pályázatok felbontásánál is. A jelentés szerint a pályázatok bontásáról 2008. szeptember 10-én Moszkvában készült egy hitelesített, úgynevezett "Jegyzőkönyv". E szerint 12 órakor a moszkvai magyar nagykövetségen megjelent a három meghívott cég - a Diamond Air, a Masinoimport és a Gazprombank Invest - képviselője, és átadták az ajánlatukat. A "jegyzőkönyv" szerint a Gazprombank Invest egy nyilatkozatot hozott, hogy nem akarja megvenni az épületet, a másik két cég pályázata megfelelt a formai követelményeknek. Az ajánlattevők 12 óra 18 perckor el is hagyták a követséget. Az eseményről azonban készült egy nem hitelesített "bontási jegyzőkönyv" is. Ebben a dokumentumban már az szerepel, hogy az ajánlatok felbontásakor a magyar nagykövetség munkatársai mellett csak a Diamond Air képviselője volt jelen.

Annak ellenére, hogy az ajánlatok bontásakor készült dokumentum még azt tartalmazta, hogy a Masinoimport pályázata is megfelelt a formai követelményeknek, az MNV a Külügyminisztériummal együtt november 5-én arra jutott, hogy ez mégsem igaz. Kifogásolták, hogy Masinoimport pályázatából hiányzik a cégkivonat. Az eb vizsgálata szerint ez azért furcsa, mert a cég ugyannyi formanyomtatványt csatolt, mint a Diamond Air. Az adásvételi szerződés angol és orosz nyelven készült el, a magyar fordítás csak az aláírás után öt hónnappal később. Az MNV nem tartotta indokoltnak, hogy sajtóközleményt adjon ki a moszkvai ingatlan eladását jóváhagyó döntésről - olvasható az eb jelentésében.

A kereskedelmi képviselet eladásának zavaros körülményeire először az Állami Számvevőszéknek (ÁSZ) az MNV-ről szóló szeptemberi jelentése hívta fel a figyelmet. (Erről itt olvashat.) A jelentésben megfogalmazott súlyos kritikákra eddig érdemben nem reagált sem az MNV, sem a Külügyminisztérium. Az [origo] több cikkben foglalkozott az ingatlan értékesítésének körülményeivel (ezeket itt és itt olvashatja), és bár az MNV többszöri megkeresésünk után válaszolt a kérdéseinkre, a tranzakció több részletéről azonban azt állította, számára sem világosak. A Külügyminisztérium az [origo] megkeresését szeptember eleje óta többször is elhárította. Két hete azt ígérték, hogy az illetékes szakállamtitkár válaszol a kérdéseinkre, és felajánlották azt is, hogy - amennyiben nem titkosak - megismerhetjük az ingatlaneladásról készült minisztériumi vizsgálat egyes részleteit. Végül arra hivatkozva kértek halasztást, hogy meg akarják várni a tárcánál az ügyben folyó belső vizsgálat végeredményét.