"Akinek csak egy autó kell, az nem így szerzi meg" - riport a tompai hármas gyilkosságról

Vágólapra másolva!
Köztiszteletben állt, de tartottak a tompaiak az idős kerekesszékes férfitól, akit feleségével és lányával együtt meggyilkoltak szerdán a szerbiai határ szélén álló, kihalt vendégháznál. Korábbi veje szerint a meggyilkolt apa keményen dolgozó, régi vágású, jó ember volt, de ha elégedetlen volt, keményen kiosztotta a felfogadott munkásokat. A Bács-Kiskun megyei kisváros néhány lakója leszámolásról suttog, a szomszéd szerint pedig a gyilkos jól ismerhette a terepet.
Vágólapra másolva!

"A Kicsi jó ember volt. A család normális, hétköznapi család volt" - mondta az [origo] tudósítójának a tompai hármas gyilkosság másnapján az áldozatokat jól ismerő helyi gyerekorvos, Somogyiné Gazdag Andrea, akit ügyeletesként hívtak ki a holttestekhez szerdán a rendőrök. A Kicsinek becézett 65 éves K. Józsefet, 62 éves feleségét és 41 éves lányukat szerdán gyilkolták meg a mára elnéptelenedett egykori Két kovács nevű fogadónál és a hozzá tartozó tanyánál, ahol éltek. (A holttestek megtalálásáról és a rendőrség nyomozásáról korábbi cikkünkben, itt olvashat)

A láncra kötött, vadul ugató kutyára, a helyszínelő rendőrökre és az őket fotózó sajtósokra ügyet sem vetve macskák sétáltak ki-be csütörtök délben félig nyitott fakapuján annak az istállónak, ahol a két nő holttestére rátaláltak a rendőrök az épületben parkoló piros autó csomagtartójában. Délutánra már belefáradt a jövés-menésbe a helyszínt lezáró rendőrségi szalag mellett posztoló baseball-sapkás polgárőr is, aki kolbászt és karéj kenyeret rágva utasította várakozásra az újonnan érkezőket. A rendőrök akkorra már majdnem egy napja dolgoztak a helyszínen, és a nyomrögzítés még mindig tartott. Az időjárás a rendőrök ellen dolgozott: éjjel szakadt az eső, elmosta a keréknyomokat, ami nehezítette a helyszíni szemlét Nyikos Tamás, a Bács-Kiskun megyei rendőr-főkapitányság szóvivője szerint.

Túlozva ugyan, de nem véletlenül emlegetik csak "kastélyként" a vendégházat a tompaiak. A piros tetős, hatalmas épület mutatós, rendezett, az erkélyt színes virágokkal futtatták be. Az előtte álló egykori kerti hintaágyból megmaradt üres vasváz jelzi csak kívülről, hogy a házban egy ideje már nincsenek vendégek. A földút túloldalán sorakozó gazdasági épületeken jobban látszik az elhagyatottság, az egyik ablak betört. Az épületeken túl már az erdő kezdődik, ötszáz méterre van a szerb határ.

A határ közelsége miatt rendszeresen járnak erre katonák - állította az [origo]-nak a legközelebbi szomszéd, a városba vezető földút mentén álló, ütött-kopott házban egyedül élő idős asszony. Ő is több száz méternyire lakik a vendégháztól: nem látott, nem hallott semmit. "Abban bíztam, hogy erre nem mer jönni senki. Itt lakom ötven éve, de ilyen még nem történt" - mondta a kerítésénél álldogálva. Szerinte "csak olyan csinálhatta, aki ismerte itt a terepet, tudta, hogy mikor tiszta a levegő". Ő maga nem mert a vendégház közelébe menni, mert félt a kutyáktól, szerinte több is volt belőlük, és nem tartották mindet megkötve.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Az istálló - További képekért kattintson a fotóra!

A meggyilkolt apa a nyolcvanas években még virágkertészettel foglalkozott, a vendégház körülbelül 15 éve készült el - mesélte az [origo]-nak tompai irodájában a férfi volt veje, Zvertyel Csaba. A panzióban szerinte öt-hat évvel ezelőtt még nagy élet volt: vadászok szálltak meg, lakodalmakat, vállalati rendezvényeket tartottak. A ház felépülése után nem sokkal ott tartották az ő lagziját is az idős házaspárnak azzal a lányával, aki szerdán rátalált apja holttestére. Bár a házaspár már több mint tíz éve elvált, Zvertyel azt mondta, hogy kapcsolata a családdal azért nem szűnt meg teljesen, követte az életüket.

Az idős apa a vendégházzal szemközt lovastanyát alakított ki, disznókat is tartott, műveltette a földjeit, amelyeken takarmányt termesztett. A régi időkben még 30-40 jó lova volt, amelyekkel maga szeretett foglalkozni - ma már egy sincs belőlük. A tehetős család dolgai néhány éve fordultak rosszra Zvertyel szerint: a vendégek elmaradoztak, az apa pedig krónikus beteg lett: kerekesszékbe került, egyedül járni sem tudott. "Az utóbbi években őrölte őt, hogy nem megy olyan jól a panzió, mert egy élet munkája volt benne" - mondta Zvertyel, aki értetlenül áll a gyilkosság előtt.

Szerinte megindult a kisvárosban a szóbeszéd, hogy egykori apósa több tízmilliós kölcsön felvételére kényszerült, és valamiképpen ezzel függ össze a halála, de ő nem hisz ebben a verzióban. "Régi vágású ember volt, aki mindenért megdolgozott. Bizonytalanra nem vett volna fel hitelt" - jegyezte meg. Azt a terjedő pletykát is kizárt dolognak tartja, hogy maffialeszámolás történt volna, szerinte volt apósa "nem ment volna bele ilyen dolgokba".

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
A "kastély" - Nézze meg többi fotónkat is, kattintson a képre!

Az apát a városban a korábbi vő szerint mindenki ismerte, köztiszteletben állt, de tartottak tőle, mert "elég vehemens stílusa volt". Sokszor összetűzésbe került kisemberekkel, mesteremberekkel, "nem szerette, hogy ha valakit megfogad, az nem úgy végzi el a munkát, ahogy ő elvárta volna" - mondta Zvertyel. "Nem az a típusú ember volt, aki aljasságból valakinek valami rosszat tett volna, csak felháborodott azon, ha hülyének nézték" - tette hozzá.

Az egyik tompai kocsma pultosnője szerint valójában csak kevesen ismerték jól a családot, mert a többi háztól távol, kissé elzárkózva éltek. Az orvoshoz hasonlóan a pultosnő is azt mondta: azért a környéken alapvetően szerették, tisztelték őket. Ő is hallott már sokféle szóbeszédet a gyilkosság állítólagos indítékáról. A rendőrség hivatalosan nem adott tájékoztatást arról, hogy az ellopott autón kívül más tárgy, érték is eltűnt-e a vendégházból, a rendőrségi sajtóreferens pedig azt mondta: neki nincs tudomása ilyenről. A leszámolás-forgatókönyvet a helyiekben ez is erősíti. A pultosnő sem hisz abban, hogy az autóért ölt volna bárki: "akinek csak egy autó kell, az nem így szerzi meg".