Csak hümmögött a tompai gyilkosságról a gyanúsított

Ha ismerősei szóba hozták a tompai hármas gyilkosságot, akkor szomorúan, zavartan viselkedett az elfogása előtti napokban a 29 éves gyanúsított. Az áldozatoknak dolgozó fiatal férfit a helyiek csendesnek, zárkózottnak írták le, aki sohasem volt agresszív, és úgy tudták, kifejezetten szereti a munkaadóit.    

Kelebia legszélén, régi, megdőlt kerítés mögött áll a ház, ahol a tompai hármas gyilkossággal meggyanúsított 29 éves férfi élt a szüleivel. A házszámot fehér táblára mázolt, öles vörös jel mutatja, a telektől hepehupás, keréknyomoktól szabdalt földút vezet tovább a faluból az erdő felé. Gyakran járhatta ezt a földutat cross motorjával az őrizetbe vett Sz. István, aki ismerősei szerint gyerekkora óta szenvedélyes motoros volt.

Motorral járt dolgozni a tompai áldozatokhoz is - mondta róla egy vele egy utcában lakó kelebiai férfi -, akiknek a meggyilkolását a rendőrség szerint hétfőn elismerte. (A rendőrség keddi bejelentéséről és a nyomozásról részleteket itt olvashat.) Sz. István nyolc hónapja vállalt munkát az egykori tompai lovastanyánál, ahol november 4-én holtan találták a 65 éves tulajdonost, a feleségét és lányukat. A nyomozás vezetője kedden udvarosnak mondta a fiatalember munkakörét. Gereblyézett, traktozott, főként a földeken dolgozott, ellátta a lovakat, amíg el nem adta azokat a család - írta körül a faluban csak a vezetéknevéből faragott becenevén emlegetett férfi feladatait a lakhelyéhez közeli kocsma pultosnője.

"Nem volt köztük konfliktus"

Sokszor volt alkalmuk beszélgetni, mert szinte mindennapos vendég volt náluk, bár nem ivott sokat, és nem volt nagy társasági ember sem, inkább elüldögélt magában - mesélte a pultos az [origo]-nak, aki szerint nemcsak ő, hanem minden ismerőse megdöbbent a férfi elfogásán. A kocsma dolgozója nagyon csendes, zárkózott fiúnak ismerte meg Sz. Istvánt, akinek kevés barátja, inkább haverjai voltak.

A nő úgy tudja: a szegény családból származó férfi a nyolc általános elvégzése után nem tanult tovább, hanem egyből munkába állt, főként különféle telepeken dolgozott. Tompai munkaadóit szerette, jól kijöttek egymással, "szinte jobban, mint a saját szüleivel" - idézte fel a pultos, hogyan beszélt a férfi utolsó munkahelyéről.

"Jól elvoltak a munkaadójával, nem volt köztük konfliktus" - mondta az [origo]-nak egy kelebiai asztalosműhelyben dolgozó fiatal férfi, akiről többen úgy tudták Kelebián, hogy jó barátságban volt Sz. Istvánnal. Ő maga úgy érzi, nem voltak annyira közeli barátok, a fiatalember vele szemben is zárkózott volt. "Ezt nem tudnám róla elképzelni, a légynek sem tudna ártani. Ha mégis ő volt, mi vitte rá? Nem tudom" - ingatta a fejét. A gyilkosság óta egyszer találkoztak, szerinte akkor nagyon szomorúnak tűnt, de ezt nem találta furcsának, hiszen "mindenkit megrázott a dolog".

Nem vett észre semmi különöset Sz. Istvánon a kelebiai pályaudvar közelében álló Ördögűző kávézó kiszolgálója sem, akinél szombat délután fordult meg utoljára a fiatalember. "Jó fej, rendes, dolgos srác volt, most szombaton is normálisan viselkedett" - mondta a lány. A kávézó előtt ücsörgő, huszonéves társaság tagjai is csendes, magába forduló fiúnak tartják a hármas gyilkosság gyanúsítottját. "Nem volt agresszív, soha nem szólogatott be" - jegyezte meg a kávézónál egy fiatal kelebiai fiú.

Semmiképp nem agresszív típus - mondta Sz. Istvánról egy korábbi munkaadója, Ábrahám János, kerületvezető erdész is, akinek több éven át dolgozott a fakitermelő brigádban. Az erdész szerint a fiatalember halk szavú, egyszerű, szerény, "egy rossz szót sem tudna róla mondani". A gyilkosság feltételezett indítékáról a nyomozás vezetője egyelőre nem beszélt. Régi munkaadója szerint "szegény srác" volt Sz. István, de azt nem tudja róla elképzelni, hogy anyagiak gyilkosságra motiválhatták volna. Azt sem hiszi, hogy az áldozatok válthattak volna ki belőle ilyen agressziót, hogy miattuk változhatott volna meg a természete, hiszen ők is "tisztességes család" voltak - mondta az erdész.

Részt vett az áldozatok temetésén

Sz. István elment az áldozatok temetésére - mesélte az [origo]-nak a kelebiai gazdabolt eladója, aki ezt onnan tudja, hogy az ő édesanyja ruhaboltjából szerezte be a férfi a temetésre gyászruhát. Ha a gyilkosságról kérdezték, az eladólány szerint zavart volt, hümmögött. Mikor valaki feltette neki a kérdést, hogy szerinte ki lehet képes ilyenre, félrehajtott fejjel, szomorúan megvonta a vállát - utánozta a lány a mozdulatot. A gazdaboltban dolgozó lány furcsának találta azt is, hogy bár Sz. István csak nagyon ritkán fordult meg a kelebiai diszkóban, a beismerő vallomása előtt két nappal, szombaton elment oda. Ő személyesen nem találkozott vele a diszkóban, de úgy hallotta: bulizás közben elsírta magát.

Az eladó szerint a tragédia után a kelebiaiak attól féltek, hogy a határ szerb oldaláról jött a gyilkos, aki esetleg visszatérhet. A lány azt mondta: a helyiek meg vannak döbbenve, de egyben megkönnyebbültek is.