A saját meggazdagodásukkal okozott károkért is vezekelnének a fejlett országok, ha a koppenhágai klímacsúcson meg tudnának állapodni egy pénzalapról, amely a szegény államokat segítené az éghajlatváltozás következményeinek elviselésében. Egyelőre sok a bizonytalan tényező, és a korábbi tapasztalatok sem túl jók, a gazdasági válság azonban adott egy nyomós érvet a fejlődő világ kezébe: ha a gazdag országok képesek voltak hatalmas összegeket fizetni a saját bankjaik megmentésére, akkor valamennyit csurgathatnak a harmadik világnak is.

"Nem könyörgünk senkinek a könyörületéért. Egyszerűen csak igazságot szeretnénk, mint a klímaváltozás legsúlyosabb áldozatai" - idézte a Reuters hírügynökség Qazi Kholiquzzaman Ahmad közgazdászt, a koppenhágai klímakonferencia bangladesi küldöttségének tagját. A hétfőn megkezdődött nemzetközi találkozót rengeteg közlemény és nyilatkozat kíséri, de a bangladesieknek sikerült kitűnniük azzal, hogy kedden bejelentették, legalább a 15 százalékára igényt tartanak annak a pénznek, amelyet Koppenhágában a fejlett ipari államok várhatóan felajánlanak a klímaváltozás által leginkább fenyegetett szegény országok megsegítésére.

Ha egy métert emelkedik a tengerszint, akkor 20 millió bangladesi kényszerül otthona elhagyására, és további milliók válhatnak hajléktalanná, ha elolvadnak a Himalája gleccserei - figyelmeztetett Hasan Mahmud bangladesi környezetvédelmi miniszter, aki szerint ezért indokolt, hogy országa kiemelt támogatást kapjon. Banglades tehát már előre benyújtotta a követelését a fejlődő világnak megígért támogatás jelentős részére, egyelőre azonban nagyon képlékeny, hogyan is fog kinézni ez a pénzalap, pedig néhány napon belül döntést kellene hozni a létrehozásáról.

A múltat jóvátenni

A hatalmas várakozások által övezett, a világ szinte összes országának részvételével zajló koppenhágai klímakonferenciának ugyanis a sokat emlegetett gázkibocsátási korlátozások mellett van egy másik fontos célja. Meg kellene állapodni arról, a fejlett ipari országok mennyi pénzzel és milyen formában segítik a szegény fejlődő államokat a klímaváltozás elleni küzdelemben, illetve az ahhoz való alkalmazkodásban. A kutatók előrejelzései szerint ugyanis ezeket a zömében afrikai, dél-ázsiai országokat fogják leghamarabb és legkomolyabb mértékben sújtani az éghajlat átalakulása nyomán megjelenő szárazságok, áradások, ezért támogatást kell kapniuk egyrészt arra, hogy megfékezzék a klímaváltozást, másrészt arra, hogy alkalmazkodjanak a következményeihez.

A gazdag országok nemcsak az együttérzés miatt tarthatják ezt szükségesnek, hanem leginkább azért, mert saját jólétük megteremtése során ők bocsátották ki annak a rengeteg üvegházhatást okozó gáznak a nagy részét, amely előidézte a klímaváltozást. Van tehát egy erkölcsi nyomás a fejlett országokon (ez nagyjából 40 államot, a 27 tagú Európai Uniót, az Egyesült Államokat, Japánt, Kanadát és más hasonlóan iparosodott országokat jelent), egyelőre azonban bizonytalan, hogy mekkora összegű támogatást kapnak majd a szegény országok, és az sem világos, hogy ez miként oszlik majd meg a fejlett világ tagjai között. Az uniós tagállam Magyarországnak például várhatóan kevésbé kell a zsebébe nyúlnia, a környezetvédelmi minisztérium klímapolitikai szakállamtitkára, Faragó Tamás szerint ugyanis az EU-n belül azon van a hangsúly, hogy ki mennyire tehetős.

Forrás: AFP
Nehéz kérdések a klímakonferencián

Ettől függetlenül lehetséges, hogy a magyar államnak is hozzá kell járulnia a közös kasszához, de várhatóan nagyobb részt vállalnak majd az olyan nagy nyugati tagországok, mint Franciaország vagy Nagy-Britannia. Gordon Brown brit kormányfő november végén azt ígérte, hogy országa három éven át összesen 1,3 milliárd dollárt adna erre a célra, és optimistán hozzátette. "Európa többi része is így fog cselekedni. És hiszek benne, hogy Amerika is."

Elszánt kijelentésekből nincs hiány, az azonban nem világos, hogyan sikerül elérni azt a Faragó szerint kitűzött nemzetközi célt, hogy 2020-ra évi 100 milliárd euró álljon rendelkezésre a szegény országok megsegítésére. A klímaügyi szakállamtitkár szerint az nem világos, hogy ezt az összeget milyen alapról indulva érnék el, illetve milyen ütemezéssel. Nem egyértelmű a források megoszlása sem, a gazdag államok támogatása mellett ugyanis a fejlődő országoknak maguknak is hozzá kell járulniuk a kiadásokhoz, és az üzleti világból is várnak felajánlásokat.

Könnyű ígéretek

A klímakonferencia december 18-i zárásáig hátralévő kevés időben kellene választ találni ezekre a nyitott kérdésekre, de a szegény országok akkor sem nyugodhatnak meg teljesen, ha sikerül tető alá hozni egy megállapodást. Az eddigi tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a fejlett államok könnyen ígérnek, a megvalósítás azonban már kevésbé zökkenőmentes.

Az utóbbi hetekben a BBC több tényfeltáró riportban is foglalkozott a korábban bejelentett klímaalapok sorsával, és az derült ki, hogy ezek felállítása elhúzódott, illetve követhetetlenné vált a pénzek elköltése. Húsz fejlett ország (az akkor 15 tagból álló EU, valamint Kanada, Izland, Új-Zéland, Norvégia és Svájc) 2001-ben az úgynevezett bonni nyilatkozatban 410 millió dollárnyi segítséget ígért a fejlődő világnak a klímaváltozás elleni küzdelemben, de most, nyolc évvel később nem világos, hogy ezt kifizették-e. Az EU azt állította, hogy a pénzt kétoldalú egyezségek keretében folyósították, de elismerte, hogy ennek bizonyítására semmilyen adattal nem tud szolgálni.

Forrás: AFP
A gazdag országokat sürgető etióp kormányfő brit kollégájával

Nem sokkal jobb a helyzet az ENSZ úgynevezett Adaptációs Alapjával, amelynek létrehozásáról szintén 2001-ben döntöttek a kiotói egyezmény aláírói. Ennek szintén a szegény országok lettek volna a kedvezményezettjei, az alapból azonban egyelőre senki sem kapott egy centet sem. A BBC szerint magának az intézménynek a felállítása is hat évet vett igénybe, és a számláján jelenleg mindössze 33,7 millió dollár található, miközben már elköltöttek 7 milliót a program elindítására és az alkalmazottak fizetésére. "Tudtuk, hogy el fog tartani egy ideig a létrehozása, de senki nem számított arra, hogy nyolc évbe telik majd" - idézte a BBC Artur Runge-Metzgert, az Európai Bizottság klímaügyi főtárgyalóját. Valójában azonban nyolc év sem lesz elég, az alap ugyanis az igazgatója, Marcia Levaggi szerint csak 2010-ben fog először támogatásokat folyósítani.

Egy másik válság hatásai

A rossz tapasztalatok mellett az is egy nagyvonalú támogatási alap létrehozását nehezíti, hogy a globális pénzügyi és gazdasági válság megfékezésére költött programokkal jócskán eladósodtak a fejlett országok, és a kormányok nem szívesen állnának a választóik elé egy újabb költséges mentőcsomag ötletével.

A fejlődő világ számára azonban épp a nemzetközi krízis szolgáltatja az egyik legnyomósabb érvet, amikor támogatást kérnek a gazdag államoktól. "Ha a fejlett világ képes dollárbilliókat költeni arra, hogy feltisztítsa a saját bankárainak a piszkát, akkor hogy lehetséges az, hogy nem tud megengedni magának néhány milliárd dollár kifizetését a saját maga által okozott piszok feltakarítására, ami teljes földrészek túlélését fenyegeti?" - tette fel a kérdést egy a Guardianben is közölt cikkben Meles Zenawi etiópiai miniszterelnök, majd hozzátette, nem hiszi el a fejlett országok lakóiról, hogy "tétlenül néznének egy ekkora igazságtalanságot".