Miközben a legtöbb ember legfeljebb a tévében hallott a klímaváltozás káros következményeiről, addig van jó néhány apró sziget, amelyeknek már a létét fenyegeti az éghajlat átalakulása. Süllyedő szigeteknek hívják magukat, és mindent megtesznek azért, hogy felhívják a figyelmet életveszélyessé vált helyzetükre, de egyelőre nem túl sok kézzelfogható eredményt értek el. Az [origo] tudósítója ilyen szigetlakókkal találkozott a koppenhágai klímakonferencián.

Tuvalu lakói a föld mélyéről szerezték maguknak az ivóvizet, nagyjából 15 évvel ezelőtt azonban azt vették észre, hogy a víz sóssá vált. Ezzel párhuzamosan tűnt fel nekik az is, hogy egyre keskenyebbek lettek a strandok. Mindkét jelenséget annak tudják be, hogy megemelkedett a tenger szintje, amit viszont a kutatók a klímaváltozással magyaráznak - mondta az [origo] tudósítójának Shuuichi Endou japán fotós, aki az elmúlt tíz évben idejének felét ezen a csendes-óceáni szigetcsoporton töltötte.

A napbarnított férfi a koppenhágai klímakonferencián felállított kicsi standján próbálja felhívni a látogatók figyelmét arra, milyen súlyos veszélyek fenyegetik Tuvalut. Az egyenlítő környékén fekvő kilenc szigetből álló kis ország területe mindössze 26 négyzetkilométer, lakossága pedig tízezer fő körül van. Egy ennyire apró állam hangja könnyen elveszik a világban, nem Tuvalu azonban az egyetlen szigetcsoport, amelyet az eltűnés veszélyeztet. Az idegenforgalmáról ismert Maldív-szigetekre, a Salamon-szigetekre, Tongára és Pápa Új Guineára hasonló sors vár, és a koppenhágai klímacsúcson is igyekeznek egységesen fellépni. Nevük magáért beszél, egyszerűen csak süllyedő szigeteknek hívják magukat.

Másfél fokot akarnak

Mivel ezeknek a szigeteknek a lakói már a saját bőrükön érzik a klímaváltozás következményeit, ezért az országok vezetői nagyon gyors és radikális változásokat sürgetnek. Egy keddi sajtótájékoztatón a tongai környezetvédelmi miniszter, Maafu - aki azt mondta, náluk csak egy nevet szokás viselni - beszélt arról, hogy azt szeretnék, hogy a klímatárgyalásokon ne a 2 Celsius-fokos felmelegedés elkerülését tűzzék ki célul.

A fejlett ipari országok elhatározásából született meg az a cél, hogy az évszázad végére a globális felmelegedés ne haladja meg a 2 fokot az iparosodás előtti időszakhoz képest. Az érvelés az volt, hogy így talán elkerülhetők az éghajlatváltozás legsúlyosabb következményei, az elsüllyedéstől tartó szigetek azonban attól félnek, hogy ez számukra túl laza korlátozás, szerintük 1,5 foknál többel nem emelkedhet a hőmérséklet.

Nem lehetnek túl optimisták, a koppenhágai sajtótájékoztatón elhangzottak szerint ugyanis csak a hozzájuk hasonló sérülékeny és szegény országok támogatják a 1,5 fokos célt, a fejlett gazdag országok nem. Ráadásul jelen állás szerint még az sem biztos, hogy sikerül egy olyan megállapodást összehozni a klímacsúcson, amellyel a 2 fokos célkitűzés teljesíthető. Továbbra is sok a vita a fejlett és fejlődő világ között arról, hogy ki mennyire viselje a klímaváltozás költségeit, illetve milyen arányban fogják vissza a felmelegedést okozó gázok kibocsátását.

"Egyszerűen gyönyörű helyek"

"Ez nemcsak helyi probléma. A klímamenekültek mindenhol súlyos gondot fognak okozni" - figyelmeztetett Maafu, hozzátéve, hogy nem akarják elhagyni a hazájukat, főleg nem egy olyan probléma miatt, amelyet nem ők okoztak. Ezzel utalt arra, hogy a légkörben lévő üvegházhatást okozó gázok túlnyomó részét a gazdag iparosodott országok bocsátották ki, miközben a legsúlyosabb következményekkel nem nekik kell szembenézniük. A miniszter ezért azonnali cselekvésre szólította fel a fejlett világot, megjegyezve, hogy már csak azért sem szabad engedni ezeknek a szigeteknek a tönkremenetelét, mert "egyszerűen gyönyörű helyek".

Maafu lassan, visszafogott hangon beszélt, vele egy asztalnál ült azonban egy salamon-szigeteki lány, Maylin Sese, aki szenvedélyesen üzent a konferencia résztvevőinek. "A klímaváltozás sok mindent jelent, átalakuló időjárást, több esőt, de számomra egyszerűen azt jelenti, hogy eltűnik a szigetem" - mondta könnyes szemmel az alacsony termetű lány, miután felsorolta, hogy milyen károkat - állandó esőzéseket, lakhatatlanná vált otthonokat - okozott náluk már eddig is az éghajlat átalakulása.

Az évszázad végére

Tuvalun sem csak az ivóvíz sóssá válása és a strandok szűkülése jelent problémát. Shuuichi mutatott egy fotót, amelyen az egyik sziget partja látható dagálykor, és a tenger majdnem teljesen egy szinten van a szárazfölddel. A standjának falán látható egy olyan kép is, amelyen egy víz által szinte teljesen körbevett ház van, bár a fotós egyelőre nem tud olyanokról, akiknek emiatt kellett elköltözniuk. "De ha nem történik semmi, akkor az évszázad végére új helyet kell találniuk a tuvaluiaknak" - tette hozzá.

Az emelkedő tengervíz egyre nehezebbé teszi a mezőgazdasági termelést is a keskeny szigeteken. "Tuvalu hagyományos terménye a taro pulaka nevű burgonyaféle, de egyre nehezebb termeszteni" - magyarázta Shuuichi, hozzátéve, hogy az eddig jórészt önfenntartó országba most már több élelmiszert is importálni kell, ami megterheli az amúgy is gyenge lábakon álló gazdaságot.

Fotó: Pethő András [origo]

A képek alapján Tuvalu ugyan gyönyörű hely, de a fotós szerint alig van idegenforgalma, aminek fő oka, hogy nehezen megközelíthető: "Egy héten kétszer jön csak repülőgép Fidzsiről, de azon is csak 35 ember fér el. Így hetente legfeljebb 70 ember fordul meg a szigeteken." Suuchi szerint a tuvalui kormány szegény, és saját erejéből biztosan nem tudná kezelni ezt a problémát. Pénzre lenne szükségük például ahhoz, hogy falakat építsenek az otthonaik és termőföldjeik megvédésére a tengervíztől.

A szigetcsoport neve ugyan jelent némi bevételforrást, miután pénzhez jutnak a .tv végződésű internetes domain nevek értékesítéséből, de ez kevés a tartós védelemhez. Ráadásul ahogy Maafu megjegyezte, az anyagi segítség önmagában nem elég, meg kell akadályozni a klíma további felmelegedését is. "A pénz nem fogja megállítani a tengert" - fogalmazott a tongai miniszter.