Bajnai is kap három percet a klímacsúcson

Csütörtök délután várhatóan Bajnai Gordon miniszterelnök is felszólal a koppenhágai klímacsúcson, ahol egy nappal a hivatalos zárás előtt továbbra is akadoznak a tárgyalások. Mivel rengeteg állami vezető mond beszédet, így Bajnainak is csak néhány perc jut. A tárgyalásokon Magyarország mozgásterét behatárolja, hogy tagja a merész klímacélokat megfogalmazó Európai Uniónak. Helyszíni tudósítás a koppenhágai klímacsúcsról.

Megszaporodtak az állami vezetők a koppenhágai klímacsúcson, amit onnan is észre lehet venni, hogy időnként átvonul a Bella Center valamelyik termén egy egyébként nem feltétlenül ismert ember, akit hosszú mikrofonokkal és kamerákkal felszerelt csoport követ. A központ nagytermében ezek a vezetők adják sorra egymásnak a pódiumot, és mondanak beszédeket. Mivel mintegy 130 magas rangú vezető jelezte részvételét, így senkinek sem jut több három-négy percnél.

Igaz, a politikusok nem mindig tartják magukat a menetrendhez, a kapitalistákat itt is ostorozó Hugo Chávez venezuelai elnök például a felszólalásokat végihallgató Szabó Imre környezetvédelmi miniszter szerint legalább 50 percig beszélt. Chávez más szempontból sem túl fegyelmezett: már a második sajtótájékoztatóját mondta le, pedig a sajtóterem foglalásáért is nagy a tolongás.

Magyarország is a legmagasabb szinten képviselteti magát, a delegáció egyik tagja szerint Bajnai Gordon kormányfő csütörtök délután érkezik a dán fővárosba. A csütörtök reggel kiadott program szerint a délután három és este hat óra közötti sávban fog felszólalni, Abdullah Gül török elnök után és Werner Fayman osztrák kancellár előtt. Ugyanebben a csoportban mond beszédet Mahmúd Ahmadenizsád iráni elnök, Nicolas Sarkozy francia államfő és Angela Merkel német kancellár is.

Hivatalosan az Európai Unió önálló tárgyalási blokkot képez a konferencián, így Magyarország elvileg nem jár külön utat. A fejlett világon belül az EU fogalmazta meg a legkonkrétabb és legmerészebb célokat, és a tagállamok csütörtök reggeli találkozóján arra jutottak, hogy a korábbinál haározottabban fogalmazzák meg a követeléseiket. Kevesebb legyen a "ha" kezdetű mondat, és világosabban fogalmazzuk meg, hogy mit várunk másoktól, elsősorban az Egyesült Államoktól és Kínától - mondta újságíróknak Szabó Imre.

Az EU vállalása az, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását 2020-ra 20 százalékkal csökkentené 1990-hez képest, de megígérte azt is, hogy ha a többi gazdag ország - köztük is különösen az Egyesült Államok - is hasonló vállalásokkal áll elő, akkor ezt feltornázza egészen 30 százalékig. Emellett kitűzte azt a célt is, hogy a szegény fejlődő országok támogatására 2020-ban már évi 100 milliárd euró álljon rendelkezésre a fejlett világ részéről.

Magyarország számára így az a tét, hogy ezeken a kereteken belül mekkora terhet kell majd viselnie - mondta az [origo] kérdésére a delegáció egyik tagja. Vagyis az a kérdés, hogy akár a gázkibocsátást, akár a fejlődő országoknak nyújtandó segítséget tekintve mennyit várnak el az országtól az EU-n belül. A kibocsátást illetően Magyarország nyugodtabb lehet, mert a rendszerváltás után leépült nehézipar miatt az elmúlt húsz évben amúgy is lecsökkent ezeknek a káros gázoknak a levegőbe engedése. A szegény országoknak nyújtandó segítséget tekintve azonban már kényesebb a helyzet, az amúgy is legyengült gazdaság miatt a magyar kormány úgy érzi, hogy nem tehet nagyvonalú ajánlatokat.

Úgy tűnik, hogy ezt az EU-ban is hajlandók elfogadni, legalábbis erre utal, hogy amikor a múlt héten a tagállamok vezetői megegyeztek abban, hogy a következő három évben összesen 7,2 milliárd eurót adnak a szegény országoknak, akkor Magyarország ehhez mindössze 6 millió euróval járult hozzá. "El kell fogadniuk, hogy az EU-n belül mi vagyunk a fejlődők" - fogalmazott a magyar delegáció tagja, utalva a klímatárgyalásokon meglévő fő választóvonalra, amely a gazdag ipari országok és a szegény fejlődő világ között húzódik.

A csütörtök reggeli állás szerint úgy tűnik, hogy a két nagy blokk közötti konfliktusokat továbbra sem sikerült feloldani. Bár szinte minden résztvevő arról beszél, mennyire fontos lenne a megállapodás, még mindig nem találtak megoldást arra, ki és milyen arányban viselje a terhet a klímaváltozás elleni küzdelemben. A jelenségért történelmileg felelős fejlett ipari országok elfogadták azt, hogy nekik kell több áldozatot hozni, viszont a részletekről megy a huzavona. Nincs megállapodás a fejlődő országoknak juttatandó pénzről, az Egyesült Államok gázkibocsátási csökkentésének gyakorlati részéről, és a levegőben lóg az is, hogy a fejlődő országok vállalásait ki és hogyan fogja ellenőrizni.