Zárójelekbe szorult a Föld megmentése

2009.12.17. 16:35

Csütörtökön ugyan újra megindultak a tárgyalások a koppenhágai klímacsúcson, de egyre kétségesebb, hogy a hátralévő időben sikerül-e rendezni az országok között meglévő mély konfliktusokat. Estére ugyan vacsorameghívásuk van a legmagasabb rangú vezetőknek a dán királynőhöz, és a szakértőik már a végső szövegeken dolgoznak, de ezekben minden fontosabb részlet zárójelben szerepel, ami azt jelenti, hogy valaki nem ért vele egyet. Tudósítás a nem is annyira az éghajlatról, hanem világhatalmi játszmákról szóló koppenhágai csúcsról.

Az elmúlt néhány napban egyre komorabb arcot vágó Yvo de Boer csütörtök délben egy pillanatra elmosolyodott. Az ENSZ klímaügyi szervezetének főtitkára egy korábbi hasonlatát folytatva úgy fogalmazott a sajtótájékoztatóján, hogy "a felvonó újra halad". Ezzel visszautalt arra, hogy hétfőn azt mondta, a tárgyalások úgy zajlanak, mint egy hegytető felé tartó felvonó, de szerdán már arról beszélt, hogy ez a felvonó váratlanul leállt. Boer szerint az, hogy újra halad a jármű, annyit jelent, hogy folytatódik a munka annak a szövegnek a megalkotásáról, amely lezárná a klímatárgyalásokat.

A helyszínen hozzáférhető szövegekből azonban kitűnik, hogy továbbra is vita van a legtöbb fontos elemről. A dokumentumokban a lényeges részletek kapcsos zárójelben szerepelnek, ami azt jelenti, hogy valamelyik fél nem hajlandó azt elfogadni. Még olyan alapvető kérdésekben sincs egyetértés, hogy milyen határértéket tűzzenek ki arra, lehetőség szerint mennyi legyen a globális átlaghőmérséklet növekedése az évszázad végére az iparosodás előtti időszakhoz képest. Egymás mellett szerepel a 2, a 1,5 és az 1 celsius fok - mindhárom kapcsos zárójelben.

Maradjon Kioto, vagy sem?

A helyzetet bonyolítja, hogy továbbra is két vonalon haladnak a tárgyalások. A szegény fejlődő országok azt akarják, hogy megmaradjon a kiotói egyezmény, amely a fejlett ipari államok számára határoz meg gázkibocsátás-csökkentési kötelezettségeket. Utóbbiak viszont azt szeretnék, ha létrejönne egy teljesen új egyezmény, amelynek részese lenne a Kiotóból (amelynek vállalásai amúgy is lejárnak 2012-ben) kimaradó Egyesült Államok is. Ráadásul Nicolas Sarkozy francia elnök szakított ezzel a vonallal, és kijelentette, hogy támogatja kiotói egyezmény megtartását. Továbbra sem világos azonban, hogyan oldanák fel ezt az konfliktust, és kérdés, hogy van-e erre egyáltalán még idő a pénteken véget érő konferencián.

Hatalmas ellentmondás feszül ugyanis az országok vezetőinek megállapodást sürgető nyilatkozatai és a tárgyalások állása között. Ugyan szinte mindenki arról beszél, hogy az emberiség jövője érdekében meg kell fékezni a klíma átalakulását, a tárgyalások valójában inkább szólnak a hatalmi berendezkedésről, mint az éghajlatról. Jól illusztrálja ezt Kína és az Egyesült Államok szerepe, amelyek láthatóan félnek olyan ajánlatokat tenni a klímatárgyalásokon, amelyek gyengíthetnék pozíciójukat a másikkal szemben (erről részleteket korábbi cikkünkben olvashat).

Kína húzódozik az ellenőrzéstől

Az amerikai törvényhozás ugyanis várhatóan csak akkor fogadna el egy olyan jogszabályt, amely kötelezővé tenné az üvegházhatású gázok kibocsátását, ha a kínaiak belemennének abba, hogy a külvilág ellenőrizhesse az ő hozzájárulásukat a klímaváltozás elleni küzdelemhez. Kína azonban azért nem akarja ezt engedni, mert szerinte így illetéktelen kezekbe kerülnének bizalmas gazdasági információk, és ez gyengíthetné erősődő világhatalmi helyzetét. Igaz, csütörtökön He Yafei kínai külügyminiszter-helyettes engedékenyebbnek tűnt, és úgy fogalmazott, hogy készek a párbeszédre és az olyan típusú együttműködésre, amely nem sérti Kína szuiverenitását.

Vannak ugyanakkor közben haladásra utaló jelek is. A konferencián csütörtökön megjelent Hillary Clinton amerikai külügyminiszter, és bejelentette, hogy támogatják egy százmilliárd dolláros alap létrehozását a klímaváltozás által leginkább sújtott szegény országok támogatására. Hozzátette azonban azt is, hogy erre csak akkor látnak lehetőséget, ha lesz egy globális egyezmény, amely minden nagy gazdasággal rendelkező országot kötelez az éghajlatváltozás elleni küzdelemre.

Egyre kevesebb az esély azonban arra, hogy egy ilyen egyezmény megszülessen Koppenhágában. Csütörtök este ugyan a dán királynő által adott vacsorán találkoznak egymással a legmagasabb szintű vezetők, de a tárgyalásokat eddig jellemző káosz után kérdéses, hogy ők maguk tudják-e rendezni az előttük tornyosuló problémahalmazt. Nem várható csoda a pénteki naptól sem, amikor megérkezik Barack Obama amerikai elnök. A Fehér Ház legalábbis már jelezte, hogy az elnök nem fog semmilyen új ajánlatot letenni az asztalra, már csak azért sem, mert hiába ígérne bármit is, az amerikai törvényhozás azt felülírhatná.

Nem elég amit ígérnek

Ráadásul a BBC jelentése szerint még akkor sem lehetne a hőmérséklet-emelkedést 1,5-2 Celsius fok alatt tartani, ha sikerülne a legkedvezőbb egyezségre jutni. Még ha minden egyes ország tartja magát a saját maga által vállalt kibocsátás-csökkentéshez, a hőmérséklet akkor is 3 fokot fog emelkedni - ez derül ki egy, az ENSZ klímaügyi titkárságának kiszivárgott jelentéséből.

Ahhoz, hogy legalább a 2 Celsius fokos határt tartani tudják, 44 gigatonna alatt kell maradjon a nemzetközi széndioxid-kibocsátás 2020-ban. Csakhogy ezt még akkor is meghaladják 1,9 gigatonnával, ha a fejlett országok tartják magukat a legnagyvonalúbb ígéreteikhez. Ha a legfukarabb ígéreteiket teljesítik, akkor 4,5 gigatonnával több széndioxid kerül a levegőbe.

KAPCSOLÓDÓ CIKK