Valami alakul a klímacsúcson

Bár még mindig rengeteg kérdés megoldatlan a koppenhágai klímacsúcson, a péntekre virradó éjszaka állítólag nagyon gyümölcsöző tárgyalások folytak a világ vezetői között. Az utolsó pillanatban Kína és az USA is tett engedményeket, amelyek segíthetik a megállapodást, de az ígéretek egyelőre homályosak. Kérdés, mire jutnak a kaotikus jeleneteket is produkáló csúcstalálkozó utolsó óráiban, és hogy mit tud hozzátenni ehhez a pénteken csatlakozó Barack Obama amerikai elnök. Helyszíni tudósítás a koppenhágai konferenciáról.

Egyik látványos kudarcának helyszínére érkezik vissza Barack Obama pénteken. Szeptember végén Koppenhágában személyesen próbálta meggyőzni a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjait, hogy Chicagót válasszák a 2016-os nyári játékok helyszínéül, de látványosan felsült, az amerikai nagyváros az első körben kiesett a szavazáson. Az amerikai elnök ismét egy bizonytalan kimenetelű eseményen teszi kockára személyes presztízsét: pénteken zárul a dán fővárosban az eddigi legnagyobb szabású, a világ szinte összes országának részvételével zajló konferencia, amelyen meg kellene állapodni a klímaváltozás elleni globális küzdelem céljairól és szabályairól.

Lehetséges, hogy Obama utazása ezúttal nem lesz hiábavaló, péntek reggelre ugyanis felcsillant a reménye egy olyan megállapodásnak, amely rendezi a résztvevők között feszülő mély konfliktusoknak legalább egy részét. A konferencián résztvevő országok vezetői csütörtök este egy a dán királynő által adott vacsorán vettek részt, majd a csúcs elnökségét betöltő Lars Lokke Rasmussen dán kormányfő késő éjszakáig tárgyalt a legbefolyásosabb vezetőkkel. "Nagyon gyümölcsöző és konstruktív párbeszédet folytattunk" - mondt Rasmussen a szerinte közel két órán át tartó megbeszélésről, amelyet követően megkezdődött a háttérmunka egy politikai jellegű megállapodásról, amelyet a svéd kormányfő egyfajta politikai esernyőegyezménynek nevezett.

Kínai és amerikai ígéretek

A dán kormányfő által tartott megbeszélés éjjel kettőig tartott, a politikai dokumentumnak reggelre kell elkészülnie - közölte az [origo]-val a magyar delegáció egyik tagja, aki szerint délelőtt az európai uniós miniszterek is újabb értekezletet fognak tartani. Az egyelőre nem világos, hogy mit fog tartalmazni ez a politikai megállapodás, de csütörtökön a tárgyalások két kulcsszereplője - az Egyesült Államok és Kína - is engedett valamennyit korábbi álláspontjából. Hillary Clinton amerikai külügyminiszter bejelentette, hogy az USA hozzá fog járulni ahhoz, hogy évi 100 milliárd dollárral támogassák a klímaváltozás által leginkább sújtott fejlődő országokat, Kína pedig jelezte, hogy bizonyos feltételek mellett hajlandó információkat adni arról, hogyan teljesíti saját vállalásait az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának visszafogására.

A két ország aktív részvétele nélkül nem sokat érne egy klímaegyezmény, ezért ezeket a bejelentések haladást jelentenek, viszont az amerikaiak és a kínaiak is meglehetősen homályosan fogalmaztak. Clinton nem beszélt arról, az USA mennyivel járulna hozzá ehhez a százmilliárdos alaphoz, Kína pedig csak a hajlandóságát jelezte az információszolgáltatásra. Jellemző a bizonytalanságra, hogy az amerikaiak hivatalosan nem is reagáltak a kínai bejelentésre.

Értékes órákat veszítettek

Ezeken túl is vannak azonban olyan vitás kérdések, amelyeket a közel két héttel ezelőtt kezdődött konferencia nem tudott rendezni. Igaz, a tárgyalások időnként kaotikus körülmények között zajlottak, és értékes órákat is veszítettek, szinte a teljes szerdai nap kiesett egy szövegezési vita miatt. A szerdára virradó éjszaka ugyanis a tárgyalók nagy nehezen megszülték a folytatáshoz szükséges dokumentumokat, a délelőtti folytatásnál azonban a küldöttek egy módosított szöveget kaptak meg, amin a fejlődő országok felháborodtak. A részletek nem teljesen világosak, de a magyar delegáció szakmai koordinátora, Faragó Tibor szerint az történhetett, hogy miután a konferenciát lebonyolító dánok érezhették, hogy az inkább a fejlődő országok számára kedvező szövegeket a fejlett ipari államok nem fogadnák el, így néhány helyen változtattak rajtuk.

A szövegeket végül is visszaszedték - így pontosan nem is tudni, milyen tartalmi különbségek voltak köztük -, de a fejlődő országok felháborodását nem tudták megállítani. Úgy érezték, a gazdag országok semmibe akarják őket venni, és felszínre törtek azok az évszázados sérelmek, amelyek amúgy is meghatározták a klímatárgyalások légkörét. A klímaváltozást ugyanis nagyrészt a mai gazdag országok fejlődését előidéző iparosodás okozta, a következményei azonban elsősorban a szegény országokat sújtják. Ezért eleve az volt a tárgyalások kiindulópontja, hogy a fejlett világ vállalja a gázkibocsátásának csökkentését, és anyagilag támogatja a szegényebbek alkalmazodását a megváltozó klímához.

A kiotói csatát a szegények nyerték

Az elvekben tehát már régen megszületett a megegyezés, a részletekről azonban továbbra is zajlik a vita. Az egyik ilyen harcot a jelek szerint a fejlődők nyerték meg, sikerült ugyanis elérniük, hogy életben maradjon a gázkibocsátási csökkentéseket jelenleg szabályozó kiotói egyezmény. A szegények azért ragaszkodnak ehhez, mert jelenleg ez az egyetlen nemzetközi megállapodás, amely jogilag kötelező érvénnyel szabáyozza a gázkibocsátást, ráadásul csak a fejlett országok számára ír elő csökkentéseket - magyarázta egyik sajtótájékoztatóján Yvo de Boer, az ENSZ klímaügyi testületének főtitkára. A gazdag országok azonban egy teljesen új egyezményt szerettek volna, részben azért, mert Kiotónak nem tagja az Egyesült Államok, másrészt azért, mert a kiotói egyezmény csak a gázkibocsátás egyharmadát fedi le, vagyis önmagában nem tudja megfékezni a klímaváltozást.

Bár a tárgyalások elvileg a klímaváltozásról szóltak volna, a konferencia sokkal inkább hatalmi játszmák terepe volt. A csúcs utolsó napjára azonban kiszivárgott egy ENSZ-tanulmány, amely figyelmeztet arra, milyen nagy tét is forog kockán. A brit Guardian által megszerzett jelentés szerint a klímatárgyaláson résztvevő országok által eddig felajánlott gázkibocsátási csökkentések alapján átlagosan 3 celsius fokkal fog nőni a globális átlaghőmérséklet az évszázad végére, és ennek katasztrofális következményei lehetnek. Az iparosodás előtti időszakhoz mért három fokos emelkedés azt jelentené, hogy mintegy 170 milió embert sújtanának parti áradások és további 550 milliót fenyegetne éhínség - idézi a Guardian a klímaváltozás hatásait vizsgáló Stern-jelentés megállapításait.

Utolsó figyelmeztetés

Eközben a fejlett országok hivatalos célja az, hogy a hőmérsékletváltozás ne haladja meg a 2 fokot, míg több szegény állam - köztük a tengerszint emelkedése miatt különösen veszélyeztetett kis szigetországok - 1,5 fokot tűznének ki célul. Koppenhágában egyelőre mindkét céltól messze vannak az országok, de ahogy az ENSZ egyik klímaügyi felelőse, Pásztor János fogalmazott az [origo]-nak, "most az a legfontosabb, hogy elinduljon a vonat, és mindenki rajta legyen", vagyis hogy mindenki csatlakozzon a klímaváltozás elleni küzdelemhez, és ha a keretek megvannak, akkor a részletekről meg tudnak állapodni később. Már most a dán fővárosban is arról van szó, hogy ez a részletes megállapodás esetleg egy éven belül, egy hasonló csúcstalálkozón születhetne meg, persze ez attól is függ, mit izzadnak ki magukból a világ vezetői a koppenhágai konferencia utolsó napján.