"A hideg bebújik a kabát ujján" - riport a fagyban dolgozókról

Vágólapra másolva!
A futárok néhány réteg ruhában is kibírják, a vasutasok óránként bemennek valahova melegedni, a metróaluljáróban dolgozó ellenőröket viszont kikészíti a hideg. Hogyan viselik a kemény mínuszokat a szabadban dolgozók? Riport a budapesti utcákról.
Vágólapra másolva!

Nyáron meleg, télen meg hideg van, ha valaki akar, mindig találhat okot a panaszkodásra - mondta az [origo]-nak Pál Bertram biciklisfutár, aki szerint a mostani időben a futároknak egyáltalán nincs okuk panaszra. "Szép idő van, süt a nap, szárazak az utak, ez futárszempontból sokkal jobb, mint ha öt-tíz fokkal melegebb, de latyakos idő lenne, vagy esne az eső. Egész nap mozgunk, úgyhogy ha meg nem is izzadunk, rendesen felöltözve ebben a hidegben sem fázunk".

A biciklis futárok két-három réteg ruhánál többet még ilyenkor sem vesznek magukra, mert akadályozná őket a mozgásban. "Biciklizés közben ez elég, de ha ebben az öltözetben kellene tíz percet sétálnom, kockává fagynék" - mondta Pál.

A szokásosnál melegebb ruhán túl a futárok azzal védekeznek a héten tapasztalható mínusz öt-tíz fokos hideg ellen (időjárásjelentés ezen az oldalon), hogy az üresjáratokban igyekeznek fűtött helyre menni: vásárcsarnok, bevásárlóközpont, Toldi mozi, biciklisboltok - mindenkinek megvan a maga bevált helye. "Amikor kezdtem a futárkodást, eleinte hordtam magammal télen meleg teát is termoszban, de hamar leszoktam róla, mert felesleges, csak annyival is nehezebb lesz a hátizsák" - mondta Pál.

Óránként váltják egymást a vasutasok

A szabadban dolgozók többsége a futárral ellentétben épp a meleg teára esküszik, fél literes gőzölgő poharakat szorongattak szerda délben a Nyugati téri aluljáróban dolgozó eladók is. Ők maguknak veszik az italt, míg a pályaudvaron, a peronon felállított kapuknál dolgozó ellenőrök - a törvényi előírásoknak megfelelően - a munkáltatótól kapják.

Bene János ugyan vastag kabátban, szőrmés kapucniban kéri a jegyeket, és elismeri, hogy nagyon hideg van, azt mondja, az ő munkájuk nem vészes, a 12 órás műszaknak csak a felét töltik a szabadban. Létszámtól függően óránként, félóránként váltják egymást, aki nincs kint, az a pályaudvari melegedő szobájukban pihen és teázik.

A BKV ellenőreinek még ez utóbbi sem adatik meg. Bár a törvény kötelezi a munkáltatókat arra, hogy nagy hidegben és melegben védőitalt biztosítsanak a dolgozóknak, a tömegközlekedési vállalat ezt az ellenőrök szerint azzal tudja le, hogy a dolgozók minden hónapban kapnak egy kiló cukrot, egy üveg citromlevet és egy doboz teát.

Talán az aluljáróban a legrosszabb

"Magunknak kellene elkészíteni a meleg italt, vagy otthonról hozni, de a körülmények miatt ez nehezen megoldható" - mondta az [origo]-nak egy BKV-ellenőr, aki a mozgólépcső tetején állva vizsgálja a jegyeket és bérleteket. Az egyszerűen csak Zsuzsaként bemutatkozó nő szerint ugyan ők az aluljáróban dolgoznak, védett helyen, de a hideg itt is csontig hatoló.

Talán nekik a legrosszabb a munkájuk: míg a többi utcán dolgozó embernek van arra lehetősége, hogy napközben zárt helyen megmelegedjen, nekik ki kell dolgozniuk a nyolc órát. "Legfeljebb akkor tudunk bemenni valahova rövid időre, ha itt az aluljáróban valaki emberségből megszán minket" - mondta.

Ennél még a pályaudvar bejáratánál fedett, de fűtetlen helyen dolgozó újságárusnak is jobb, ő kétóránként látogatja a mosdót, és ott öt perc alatt felmelegszik. Porman Ferenc ugyan vastag steppelt kabátban, de sál, sapka nélkül hajnali négytől árulja az újságokat, azt mondja, szerencséje, hogy nem fázós. "Nyáron, amikor idesüt a nap az üvegen keresztül, van ötven fok is, mint a szaunában - én azt sokkal nehezebben viselem, mint az ilyen hideget" - mondta az [origo]-nak. Szerinte télen a reggelek a legrosszabbak, aztán pár óra alatt hozzászokik az ember a hideghez, bár ebben biztos segíti őt az a hősugárzó is, ami a pult alatt melegíti a lábát.

"Aki már dolgozik, nem nagyon fázik"

Egy vidéki postás ellentmondott a fővárosi újságosnak: szerinte minél többet tölt valaki a szabadban, annál rosszabb a helyzet. "Itt Piliscsabán mindig hidegebb van pár fokkal, mint a városban, a szél is jobban fúj. Kapunk a postától ruhát, felöltözünk, de a hideg pár óra alatt bebújik a kabát ujján, a nadrág szárán, bemászik a kesztyű és a bukósisak alá is" - mesélte az [origo]-nak Király György, aki motorral kézbesíti a leveleket.

A bicikliseknek rosszabb a helyzetük, mint neki, ő legfeljebb fázik, de motor hajtja, a többieknek tolni kell a biciklit, ami hóban, terepen már szinte lehetetlen. "Ez egy olyan munkakör, ahol tűrni kell: télen a hideget, nyáron a meleget. Itt akárki nem marad meg. Mi szeretjük ezt a munkát, nem panaszkodunk, megyünk, csináljuk" - mondja.

A fővárosi közterület-fenntartó egyik munkatársa szerint is valahol itt kell keresni a hideg legjobb ellenszerét. "Vannak emberek, akik akarnak dolgozni, és vannak, akik nem. A hideget, ha nehezen is, de akarattal bírja az ember" - mondta az [origo]-nak Mészár András, aki már három éve dolgozik a 11. kerületben. Ő nem emlékszik olyan hidegre, mint amilyen szerdán reggel volt, amikor hatkor elkezdte az utcai szemeteseket üríteni a vasúti hídnál, de azt mondta, aki már dolgozik, nem nagyon fázik.