A két világháború között tűpárnán, falidíszen és szódásüvegen is megjelentek a trianoni békeszerződésre emlékeztető utalások. Karácsonykor elcsatolt városokat ábrázoló színes díszeket aggattak a fákra, a gyerekek "Nem, nem, soha!" feliratú ceruzákkal írták a visszacsatolásról szóló dolgozataikat. Ahol a tárgykultúrában meg lehetett jelentetni Trianont, ott meg is jelent - mondja annak a hódmezővásárhelyi Trianon-emlékkiállításnak a koordinátora, amely egy helyi magángyűjtemény legjobbjait mutatja be. 

Magyarországgal és az elszakított területekkel kirakózik egy fiú és egy lány. A mai Magyarország zöld, a Felvidék sárga, a Vajdaság rózsaszín, Erdély középkék, Burgenland egy kis része sötétkék. A gyerekek népviseletet hordanak, az ablakban muskátli, a színek harsányak. A képeslap valamikor a húszas években készült, most a hódmezővásárhelyi Alföldi Galéria időszakos Trianon-tárlatán látható. Az emlékkiállításon a két világháború közötti korszak vizuális emlékei, hétköznapi tárgyai jelennek meg kordokumentumokkal kiegészítve.

A levelezőlapon ábrázolt életkép nem is áll messze a valóságtól: a két világháború között a tanítás minden reggel a Magyar Hiszekeggyel kezdődött. Az 1936-37-es tanévben Kis Rózsa Juliána polgári első osztályos tanuló magyarfüzetének első lapján egy "Isten nevében!" felütés után a Magyar Hiszekegy olvasható. A harmadikos Farkas Mária 1938. november 11-én cirádás betűkkel írt fogalmazása a visszakapott területekről szól. 

"A Trianonba bele nem törődés teljesen áthatotta az emberek hétköznapjait, évekre meghatározta a közhangulatot" - magyarázza a füzetek mellett a kiállítás koordinátora, Elek András. A rengeteg - több nyelven nyomott - irredenta képeslapon és bélyegen kívül össztársadalmi érintettségről árulkodnak a hétköznapi használati tárgyak is. Az asszonyoknak régi Magyarország formájú fali tükör és tűpárna, revizionista falvédő; a férfiaknak Nem, nem, soha! feliratú szódásüveg, levélnyitó, irredenta jelvény; ugyanilyen szöveggel díszített ceruza és füzet a gyerekeknek. Az ünnepnapokon sem szakadt meg az emlékezés: színes, lapos, kör alakú karácsonyfadíszeken téli motívumok helyett az elcsatolt városok egy-egy szimbóluma látható, alattuk Nyitra, Léva vára, Ungvár, Rozsnyó felirat.

Emlékezés és eladhatóság

"Ahol a tárgykultúrában meg lehetett jelentetni Trianont, ott meg is jelent. A mesteremberek a maguk módján emlékeztek, és persze az akkori eladhatóságot is biztosította a Trianon-téma" - mondta Elek, hozzátéve, hogy nem tudja, vannak-e kutatások arról, hogy mennyire voltak kelendőek ezek az áruk, de abban biztos, hogy "a két világháború között minden magyar háztartásban volt valami Trianonra utaló tárgy, ha más nem, a Hiszekegy mindenütt kint volt a falon".

Az 1920. június 4-i, az ország egyes területeinek elcsatolásáról szóló és az azt követő sokk az irodalmat is áthatotta - a kiállítás címét Juhász Gyula Trianon című versének első soráról kapta: "Nem kell beszélni róla sohasem, de mindig, mindig gondoljunk reá". Babitstól Juhász Gyulán át egészen József Attiláig szinte nem volt olyan magyar író, akinek költészetében ne jelent volna meg Trianon - derül ki a kiállított idézetekből.

Az 1940-ig terjedő időszakot három részre osztották a szervezők: az első teremben a békediktátum okozta fájdalmat kifejező dokumentumokat állították ki - mondja Elek. A második szoba azokat a relikviákat mutatja be, amelyek a két világháború közötti Magyarország bizakodását jelképezik, hogy a határok újrarajzolhatóak. A harmadik terem azt az eufóriát ábrázolja, mikor a korábban elcsatolt területek visszakerültek Magyarországhoz.

Helyi vonatkozások is akadnak: az első teremben például egy kék plakát hirdeti románul és magyarul Hódmezővásárhely 1919-es román megszállása után a helyiek kötelezettségeit. Kiállították azt a menükártyát is, amit 1920 augusztusában Horthy Miklós kormányzó dedikált azon a díszvacsorán, amit a város rendezett a tiszteletére.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
További használati tárgyak és korabeli dokumentumok a képre klikkelve!

A középső teremben az Országzászló Mozgalom fotói és makettjei láthatók. 1928. augusztus 28-án a budapesti Szabadság téren avatták fel az Országzászlót, amit országszerte több száz hasonló emlékmű követett. A félárbócra húzott zászló a megbomlott magyar államot jelképezi, amikor megkezdődtek a visszacsatolások, minden visszaszerzett településsel egy kicsit feljebb húzták. Elek szerint 1944. március 15-én körülbelül 2100 zászló lobogott országszerte. Ezeknek egy kisebb része megmaradt, sok közülük viszont eltűnt vagy átalakítás után szovjet emlékműként végezte.

A tárlat nagy részét Kovács Ferenc helyi gyűjtő bocsátotta a galéria rendelkezésére. Az ország egyik legnagyobb trianoni magángyűjteménye az övé, ezért legszívesebben a várpalotai Trianon Múzeumhoz hasonló állandó kiállításon látná viszont relikviáit. A tárlat a Hódmezővásárhely főterén található galériában a tervek szerint július 1-ig látható.

1920 júniusában pályázatot írnak ki az ország területi egységét védendőn alakult szövetségek buzdító ima és jelmondat megírására. A döntőbizottság elnöke Rákosi Jenő. A díjnyertes jelmondat: "Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország". A nyertes ima szövegét Papp-Váry Elemérné írta:
"Hiszek egy Istenben,
hiszek egy Hazában,
hiszek egy isteni örök igazságban,
hiszek Magyarország feltámadásában,
ámen".
(Forrás: Jaj, hol a múltunk? A Trianon-jelenség szerk: Száraz Miklós György)