Legvitatottabb beszédére a legbüszkébb Sólyom

Beszédei és interjúi mellett személyes megjegyzések is szerepelnek abban a Sólyom László által jegyzett, júniusban megjelent könyvben, amelyet a hivatali ciklusa végéhez közeledő elnök "számvetés"-ként jellemzett. A kötetből kiderül, hogy Sólyom a legfontosabb beszédének azt tartja, amelyben burkoltan Gyurcsány lemondatására szólította fel az országgyűlést.

"A magam számára egyszersmind számvetés e könyv összeállítása" - írja Sólyom László az Egy elnökség lenyomata - Válogatott beszédek és interjúk című, június elején megjelent könyvének előszavában. A "számvetés" szó használata arra utal ugyan, Sólyom arra számít, véget ér elnöki pályafutása és nem fogják újraválasztani, de egyelőre nincs hivatalos döntés arról, kit jelöl a posztra a parlamentben kétharmados többséggel rendelkező Fidesz (a szavazást június 29-30-án fogják tartani).

A könyv már elhangzott beszédeket és interjúkat tartalmaz, így nagy újdonságok nem derülnek ki az ellentmondásos, sokak által tisztelt és kedvelt, de szintén sokak által nyilvánosan bírált elnökről. Ezeket az egymással ellentétes érzelmeket egyaránt karakán, határozott megnyilvánulásainak köszönheti, és bár a rövid előszóban Sólyom azt írja, az elnöknek csak "beszédek és szimbolikus aktusok" adnak lehetőséget a véleménynyilvánításra és "egyszemélyes intézmény"-ként ügyelnie kell az "ebből adódó korlátokra", de "ez sem szűkítheti működése személyességét csupán jellegzetes külső gesztusokra".

Nincs beszédírója

Sólyom a bevezetőben megemlíti, "ahogy már az Alkotmánybíróságon is magam írtam minden ítéletemet, úgy elnökként sem volt beszédíróm", és hozzáteszi, ez saját maga számára is hasznos döntés volt, mert "a beszédekre alaposan fel kellett készülnöm, s eközben alapvető kérdéseknek végére kellett járnom, tisztáznom kellett álláspontomat". (Közeli munkatársai szerint az is jelzi, az elnöknek fontosak a saját maga által írt szövegek, hogy leginkább azok a kritikák szokták kihozni a sodrából, amelyek azt feltételezték, hogy vannak beszédírói, és ők adtak a szájába vitatható dolgokat.)

A több mint 400 oldalas kötet tehát az interjúkat leszámítva saját szövegeket tartalmaz, mellettük apró újdonságként jelennek meg az egyes szám első személyben megfogalmazott képaláírások, amelyeket munkatársai szerint szintén Sólyom írt. Az egyikből kiderül például, hogy a legfontosabbnak azt a 2006. október 1-jei beszédet tartja, amelyben burkoltan az őszödi beszéd miatt megtépázott hitelű Gyurcsány Ferenc miniszterelnök leváltására szólította fel az országgyűlést. "Ha öt év alatt semmi mást nem tettem volna, csak ezt a beszédet mondtam volna el, akkor is megtettem volna, amit a köztársasági elnöknek meg kell tennie" - írja a fotó alatt, amelyen egy nagy csillár alatt áll mikrofonok mögött.

A beszéd a 2006-os önkormányzati választások estéjén, közvetlenül urnazárás után hangzott el, és Sólyom kemény szavakkal illette a kormányfőt, aki szerinte az őszödi beszéd két héttel korábbi nyilvánosságra kerülése óta "folyamatosan kitér az alapkérdés tisztázása elől. Nem ismeri el, hogy megengedhetetlen eszközöket használt annak érdekében, hogy a hatalmat megtartsa és azután fogjon hozzá az állami pénzügyek rendbetételéhez." Bár az államfő nem mondta ki azt, hogy szerinte Gyurcsánynak mennie kellene, de félreérthetetlenül utalt rá: "Az Országgyűlés dönt a miniszterelnök személyéről. Az Országgyűlés helyreállíthatja a szükséges társadalmi bizalmat. A megoldás kulcsa a parlamenti többség kezében van."

Érzelmek és poénok

Később több más konfliktusa is volt ugyan Sólyomnak a kormányzó szocialistákkal és személyesen Gyurcsánnyal is, ez a beszéd hivatkozási alappá vált azok számára, akik az elnököt a baloldallal szembeni politikai elfogultsággal vádolták. Ez a vád annak ellenére fennmaradt, hogy az államfő hivatali ideje alatt mindvégig tudatosan törekedett függetlenségének demonstrálására (többször bírálta az ellenzékben lévő Fideszt is, és nem kellett sokat várni arra sem, hogy visszaküldjön egy törvényt az immár fideszes többségű parlamentnek), és a könyve is ezt sugallja.

A fotók között például nincs egy olyan sem, amelyen magyar politikusokkal szerepelne együtt, van viszont számos olyan kép, amely határon túli magyaroknál tett látogatásairól, valamint a magyarországi nemzeti parkokban tett túráiról készült. "Minden ilyen úton, a határon túl, csordultig telt a lélek" - írja egy csíkszeredai látogatásról, egy másik képaláírásban pedig elárulja, hogy egy fárasztó hegymászás utáni estén a székelyföldi Torockón annyira meghatódott az üdvözlésektől, hogy "elakadt a szavam".

A vaskos könyv a hivatalos megnyilvánulásokon merevnek látszó államfőről egy kicsit személyesebb képet fest. Sólyom, akiről munkatársai és informális találkozók résztvevői is azt mondják, hogy a sajtó nyilvánosságától távol közvetlenül, néha szinte viccelődve szokott viselkedni, most a könyvében is megengedett magának némi lazaságot. A kirándulásait, külföldi útjait bemutató képekhez baráti körben elhangzó beszámolónak is beillő szövegeket írt, a József-hegyi barlangban tett túrájáról például megjegyezte: "Szerencse, hogy nem vagyok kövér és átfértem a szűk hasadékokon."