Toldozgatásokra költötték az árvízvédelmi tízmilliárdokat

Közel százmilliárd forintot költött árvízvédelmi fejlesztésre az elmúlt tizenkét évben az állam, de a pénz nagy része csak az idejétmúlt, százéves gátrendszer toldozgatására ment el. A beruházásokat nem az előrelátás, hanem az árvizek határozták meg, leginkább oda és akkor jutott, ahol és amikor baj volt. A tíz évvel ezelőtti nagy tiszai árvizek után felismerték, hogy tározókat kell építeni, de a kezdeti nekibuzdulás után a Vásárhelyi-terv is hamar kifulladt, hét év alatt a tervezett hat helyett csak két tározó épült meg.

"Volt itt egy öreg róka a vízügytől, aki már ezer árvíznél járt, de azt mondta, ilyen kacifántos helyzetet még nem látott" - szemléltette az [origo]-nak Fehér Attila, Felsőzsolca polgármestere a június eleji árvíz elleni védekezés nehézségeit. Hiába kezdett mindenki homokzsákot pakolni a gáton a Sajó és a Bódva partján fekvő városban, amikor kiderült, hogy jön a víz, az ár teljesen elmosta a várost. A mindenüket elvesztő, értékeiket sirató helyiek elkeseredésükben a polgármestert és a vízügyeseket hibáztatják, amiért nem védték meg őket, míg az [origo]-nak nyilatkozó árvízvédelmi szakemberek azt mondják, függetlenül attól, hogy hibáztak-e a védekezés során, erre nem is sok esély volt.

Felsőzsolcát összesen egy körgát védi a Sajó felőli oldalon, ezt az 1974-es árvíz után emelték a város déli határa és a Miskolcra vezető út közé. A gát a város legveszélyeztetettebb részét védte ugyan, de nem volt jó állapotban, ezért folyton téma is volt a városban. Arra nem volt pénz, hogy rendbe tegyék, "csak imádkoztunk, hogy ne legyen olyan nagy víz, ami átviszi" - meséli Fehér Attila, aki a rendszerváltás óta áll Felsőzsolca élén. A májusi extrém időjárás, a szokásosnál három-négyszer több eső hatására minden korábbinál nagyobb árhullám indult el a környező folyókon, patakokon, és a Sajón és a Hernádon is többször megdőlt a valaha mért legmagasabb vízszint. Felsőzsolcát körbevette a Sajó, de nem ez a víz, hanem a Bódva öntötte el a védtelen oldalon, a kertek alól - magyarázza a polgármester.

Töltés nélkül két víz között

A Sajó és a Hernád menti települések többsége éppen olyan kiszolgáltatott a két folyónak és a környező patakoknak, mint Felsőzsolca. A két folyó és mellékvizeik mellett nincs egységes, kiépült védelmi rendszer, és nem csak azért, mert eddig nem jutott rá pénz. Az [origo]-nak több szakember állította, folyamatos gátrendszernek értelme sem lenne, mert itt nem olyan az árvíz, mint a Dunán vagy a Tiszán. A Sajón és a Hernádon hirtelen jönnek az árhullámok, és akár 24-48 óra alatt le is vonulnak. Ez annak a következménye, hogy a tápláló kisebb folyók és patakok hirtelen a normális méretük sokszorosára duzzadnak - ezt az áradást a szaknyelv flash floodnak nevezi. "Mindkét említett folyó szűk völgyben folyik, a települések sokszor közvetlenül a partra épültek, földrajzilag és fizikailag sem lehetséges olyan magas töltéseket építeni, amelyek meg tudnák fogni ezeket az áradásokat" - mondta az [origo]-nak Csont Csaba, az Észak-Magyarországi Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője és szóvivője.

A településeket körtöltésekkel kell védeni, ezeket árvíz esetén homokzsákkal megerősíteni, magasítani, és ahol lehet - szántókon, legelőkön, települések határában -, teret kell engedni a folyóknak, hogy szétterüljenek - vázolta a lehetséges megoldást Csont. Ez azért is jobb lenne, mintha gátat építenének, mert ha ezeket a kis vízfolyásokat is "szűk mederbe szorítják", az máshol, a folyó alsóbb szakaszain jelentene problémát - tette hozzá Bálint Gábor, az Országos Vízjelző Szolgálat vezetője. Az állam az árvízvédelmi rendszerből csak a legalább két települést védő szakaszokat kezeli, ezért a körtöltéseket a településeknek kellene megépíteniük, megerősíteniük. Erre Felsőzsolcához hasonlóan az ország legszegényebb régiójában csak akkor van esélyük az önkormányzatoknak, ha külső támogatást kapnak. Mivel a térségben korábban nem volt nagyobb árvíz, annak ellenére sem jutott ide támogatás, hogy az állam körülbelül százmilliárd forintot költött árvízvédelmi fejlesztésre az elmúlt tizenkét évben.

Harminc éve nem elég magasak a gátak

Másfél évtized aszályos időszak után meglepetésszerűen érte az országot az 1998 és 2001 között a Tiszán levonuló négy nagy árvíz. Az állam négy év alatt mintegy 120 milliárd forintot költött védekezésre, kárelhárításra és újjáépítésre, a katasztrófák pedig hosszú idő után újra ráirányították a figyelmet az árvízvédelem hiányosságaira.

Európában Magyarországot veszélyeztetik leginkább az árvizek, a környező országok magas hegyeiből lezúduló csapadék könnyen vészhelyzetet teremthet. Az ország közel negyede árterület, a legveszélyeztetettebb a Tisza vidéke, nem véletlen, hogy a 4200 kilométernyi védvonal nagy része, több mint 2900 kilométer a Tisza völgyében fekszik. Az árvízvédelmi rendszert a 19. század elejének nagy áradásai után a Tisza és a Duna szabályozása során építették ki, a gátak többsége száz évvel ezelőtt készült el. Az árvízvédelem azóta is erre a rendszerre építkezett, hosszú távú, átfogó védelmi stratégia nem született, sőt, még egy tíz évvel ezelőtt született szakmai tanulmány is azt írta, hogy ilyenre nincs is szükség.

Forrás: AFP

"A nemzetgazdaság teherbíró és kockázatvállaló képessége határozza meg, hogy egy ország mekkora árvízre méretezi a védelmi rendszert" - mondta az [origo]-nak Csont Csaba. Ezt a szintet mértékadó árvízszintnek nevezik, és Magyarországon a törvény szerint ez a százévente legalább egyszer előforduló legmagasabb vízmagasság - kivéve Budapestet és néhány kiemelt fontosságú helyet, ahol ezerévente valószínű vízmagassághoz tervezték a gátakat. Ezt a mértékadó árvízszintet még a hetvenes években a múltbéli adatokat elemezve állapították meg, majd a nyolcvanas évek elején jogszabályba is foglalták. Míg Németországban ötévente felülvizsgálják, és ha kell, módosítják ezt az értéket, Magyarországon a hetvenes évek óta jórészt ugyanazokkal az adatokkal dolgoznak, holott már többször kiderült, hogy néhol nem ártana magasabbra tenni a mértékadó szintet - mondta az [origo]-nak Bálint Gábor.

Szervezési és közigazgatási szempontból van logika abban, hogy a régi mércét használják - mondja Bálint. A nyolcvanas években elkezdték a megállapított "mértékadó árvízszintre"feljavítani az árvízvédelmi rendszert, magasítani, erősíteni a gátakat. A kilencvenes évek közepére-végére a gátrendszer 60 százalékán tudták az előírásoknak megfelelő szintre kiépíteni a töltéseket, hogy azok a meghatározott árvízszintet kivédjék. Az 1998 és 2001 közötti négy nagy tiszai árvíz felgyorsította a munkát, pár év alatt újabb 5-6 százalékkal készültek el, mára pedig körülbelül a gátrendszer kétharmada megfelel a nyolcvanas években meghatározott előírásoknak. "Attól, hogy újraszámoljuk a mértékadó árvízszintet, és kiderül például az, hogy csak a védelmi vonalak 49 százaléka felel meg az aktuális kívánalmaknak, attól még nem lesznek jobbak a lehetőségeink. Erre a kiépítettségi szintre is nagyon nehezen jutottunk el, és még ahhoz is számottevő beruházás és legalább még öt-tíz év kellene, hogy a teljes árvédelmi rendszer megfeleljen a 80-as években célként kijelölt állapotnak" - mondta Bálint.

Ha tehetik, elodázzák a fejlesztést

Az árvízvédelem a költségvetés mostohagyereke, a védelem pénzt nem hoz, a megspórolt veszteségeket nem számolják, így egy beruházás egyszerű kiadás - mondta az [origo]-nak Koncsos László, a Budapesti Műszaki Egyetem Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszékének vezetője.Szerinte ezeket a kiadásokat, ha nincs közvetlen veszély, könnyen elodázzák a politikusok, mert számíthatnak arra, hogy nem történik baj, így nem tűnik fel, hogy nem megfelelő a védelem.

Az elmúlt évtizedekben is leginkább azokon a területeken fejlesztettek, ahol az áradások során nyilvánvalóvá váltak a hiányosságok. 1998 és 2009 között összesen 372 kilométernyi gátszakaszt fejlesztettek vagy állítottak helyre. Volt olyan év, például az árvízmentes 2004, amikor összesen hat kilométerre jutott pénz, míg az árvizes 1999-ben, 2000-ben vagy 2006-ban ennek több mint a tízszeresét csinálták meg egy év alatt. Az 1998 óta eltelt időszakban legtöbbet az elsőrendű árvízvédelmi művekre költötték (ilyenek a több települést védő gátak vagy a nyílt árvíztérben fekvő településeket védő körtöltések), ezen kívül csak a Felső- és a Közép-Tisza-vidék, valamint a Bodrogköz védelmének fejlesztésére jutott. 2006-ban összesen egymilliárd forintot szántak a fejlesztésre, majd a Dunán és a Tiszán levonuló árvíz miatt további 11 milliárd forintot költöttek, a védekezés pedig több mint 25 milliárd forintba került a Vidékfejlesztési Minisztérium adatai szerint.

Sok helyen hiába emelték meg a gátakat, a védelmi rendszer nagy része gyenge, nem felel meg a biztonsági előírásoknak. A Tisza menti töltéseket az elmúlt száz évben legalább ötször emelték már, és sok helyen még kellene is magasítani őket. A sorozatos ráépítesek miatt a gátakban az egyes rétegek hagymahéjszerűen épülnek egymásra, amelyek ha átázik a gát vagy terheli a víz, mozdulhatnak, elcsúszhatnak egymáson, szivároghatnak, ezért homokzsákokkal erősítik, támasztják őket árvíz esetén - mondta az [origo]-nak Koncsos László. Szerinte a legveszélyeztetebb régióban, a Tisza mellett a legrosszabb a töltések állapota, a védvonal alig fele megfelelő minőségű.

Még több tározó kellene

A szakember szerint a gátakat még lehetne és kell is fejleszteni, de hosszú távon biztonságos védelmet csak a folyók mellé épített árvíztározók jelenthetnének. Már a tíz évvel ezelőtti tiszai árvizeknek is ez volt a tanulságuk, ezért a kormány 2003-ban határozott a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztéséről. Az eredeti tervek szerint 10-12 tározót építenének a Tisza mellé, amelyek együtt egyméteres vízszintcsökkentést jelenthetnének a folyó teljes vonalán. A beruházás első ütemére, 2004 és 2007 közöttre 130 milliárd forint költséggel és hat tározó megépítésével számoltak.

Forrás: MTI/Mészáros János
A tiszaroffi tározót egy hete nyitották meg először

A kezdeti nekibuzdulás után a Vásárhelyi-terv hamar megtorpant, a 2004 és 2009 között állami forrásból összesen 27,5 milliárd forintot költöttek erre a célra. A tervezett hat tározó közül összesen kettő készült el: a cigándi tározó 16,5 milliárd forintba került, az összeg felét uniós forrásból biztosították, a 2009-ben átadott, egy hete megnyitott tiszaroffit pedig 7,6 milliárdért építették fel. A tervezett hatból újabb két tározót, a hany-tiszasülyit és a nagykunságit már elkezdték építeni, a szamos-krasznaközi és beregi tározóknak pedig hamarosan elkészülnek a tervei. A tervek szerint ezeket uniós forrásból, 2013 végéig építik meg.

A 2005-ben Mátrakeresztest vagy most júniusban Edelényt és Felsőzsolcát elmosó, hirtelen levonuló árvizeket is a folyók, patakok felső szakaszára épített tárolókkal lehetne kivédeni - mondta Koncsos László. A flash flood-jelenség az ország tíz százalékát érinti, és a szakember szerint a hosszú távú előrejelzések szerint a szélsőségessé váló időjárás miatt egyre gyakoribb lesz. Koncsos szerint az árvízi kockázat nemcsak ezeken a területeken nő, a Tisza vidékén is meg fog duplázódni, ezért új védelmi stratégiára, a szemlélet megújítására és még több tározóra lenne szükség.

A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése mellett jelenleg két nagy fejlesztési terv fut, ezek az elmúlt évtizedekhez hasonlóan a gátrendszer javítására épülnek. A Duna menti védművek biztonságát javító projektben a tervek már elkészültek, de az építkezés még nem kezdődött el. Ezen kívül a Környezet és Energia Operatív Program keretében 2013-ig 31 helyen tervezik a már meglévő árvízvédelmi töltéseket az előírás szerinti méretre és biztonsági szintre fejleszteni. 2007 óta ezek közül is csak három helyen kezdődött el az építkezés.

Ezekre a beruházásokra egy 150 milliárd forintos alapból lehet pályázni, de az összegből 110 milliárd forintot a Vásárhelyi-tervre szánnak. A maradék összegre önkormányzatok is pályázhatnak, sőt, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség adatbázisa szerint több Hernád menti település: Felsődobsza, Hernádkércs, Nagykinizs és Szentistvánbaksa már el is nyert több százmillió forintot az elmúlt években árvízi fejlesztésre. Bár az eredeti tervek szerint már tavaly építeni kezdhették volna a gátakat, az építkezések még mindig nem kezdődtek el, így a néhány hete levonult árvizet még ezek a települések is megszenvedték.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK