A 11 éves fia halálra verésével gyanúsított dunaharaszti apa szomszédai, ismerősei szerint magának való, olykor indulatos ember volt, de senki nem tartotta agresszívnak. Fia, a leírások szerint okos, hiperaktív, nehezen kezelhető volt, de néhány helyi úgy emlékezett, apja imádta. A család szomszédai nem nyilatkoznak, a gyilkosság helyszínét náddal fedett kerítés rejti, a szürke ház mellett mécsesek égnek.

Dunaharaszti csendes kertvárosában, egy utcasarkon áll az a szürke ház, ahol a rendőrség szerint egy férfi vasárnap annyira súlyosan bántalmazta 11 éves fiát, hogy a gyerek kórházba szállítása után belehalt sérüléseibe. A 45 éves apát, H. Gábort a rendőrség őrizetbe vette, halált okozó testi sértéssel gyanúsítják, kedden pedig elrendelték előzetes letartóztatását is.

A család szürke falú házának tövében kedd délelőtt mécsesek égtek. A házban az apán és a fiún kívül a férfi élettársa, a nő apja és korábbi házasságából született két lánya lakott. A csengetésre nem válaszolt senki.

A háznak nincs az utca felé nyíló ablaka, a kertet a környék többi, jól belátható udvarával ellentétben náddal fedett kerítés zárja körbe, amelyen egy-egy apró rést leszámítva egyáltalán nem lehet belátni. A réseken át a kertben szőlőlugas, bicikli, hintaágy, labda látszik. "Zárkózottak voltak" - mondta az [origo]-nak az egyik szomszéd, egy fiatal férfi, aki állítása szerint nem ismerte őket, csak köszönő viszonyban volt az apával. A kisfiút látta néha biciklizni az utcán, szerinte a fiú átlagos, vékony testalkatú gyerek volt, "ugyanolyan csibész, mint a többi".

A család közvetlen szomszédjának kertje felől is palakerítés takarja a tragédia helyszínét. A szomszédasszony azt mondta az [origo]-nak: nem akar nyilatkozni, mert nem hallott, nem látott semmit vasárnap. Annyit mondott, hogy ő, miként az egész környék, nagyon sajnálja a kisgyereket, aki "nem ártott senkinek", és sírva folytatta azzal, hogy ha hallott volna valamit vasárnap, közbeavatkozott volna.

"Mindent megadott neki"

A Blikk kedden meg nem nevezett rendőrségi forrásokra hivatkozva azt írta, az apa szerint a verés idején élettársa és a nő apja is a házban tartózkodott, az idősebb férfi hívta ki végül a mentőket. A közeli házakban lakók többsége ott jártunkkor elzárkózott attól, hogy beszéljen a családról. Egy szemközt lakó férfi csupán annyit jegyzett meg, hogy nem volt semmi probléma velük.

A sarkon túl lévő festékbolt eladónője azt állította az [origo]-nak: ő jól ismerte az apát, és éppen emiatt megdöbbentette, ami történt. "Kicsit furcsa ember volt, de imádta a fiát, mindent megadott neki" - mondta. Szerinte a kisfiú hiperaktív, kifejezetten okos gyerek volt, látszott, hogy az apja sokat foglalkozott vele. Az eladónő emlékszik egy esetre, amikor hallotta az apát az akkor még három- négyéves kisfiával beszélgetni, és szerinte a férfi nem úgy beszélt vele, mint egy gyerekkel, hanem a fiú kérdésére türelmesen, szépen elmagyarázott neki mindent.

Az apa néhány évvel korábban, fia érdekében a Tévé ügyvédje című műsort is megkereste, miután a helyi általános iskola egy óvodai szakvélemény miatt nem volt hajlandó elvállalni az értelmes, de hiperaktív kisfiú oktatását. A Magyar Televízió archívuma szerint az adásban az apa akkor elmondta, hogy a fiú édesanyja mániás depresszióban szenvedett, és a gyerek hatéves korában öngyilkosságot követett el.

Fotó: Szabó Balázs [origo]
A házat náddal fedett kerítés zárja körbe, amelyen egyáltalán nem lehet belátni

"Teljesen normál, szürke pali"

Az eladónő úgy emlékszik, a férfi elvált a fiú édesanyjától, még mielőtt az asszony öngyilkosságot követett el, és a váláskor is azért harcolt, hogy a fiú hozzá kerüljön. Amikor a férfi összeköltözött új élettársával, és nekiláttak felújítani a házat, akkor együtt jött a gyerekkel a festékboltba vásárolni - mondta az eladónő, aki szerint a pár "jól megvolt" egymással. Arról, hogy az apa élettársa és a kisfiú hogyan jöttek ki, az apát ismerő eladónő nem tudott. A Blikk szerint az apa a rendőröknek azzal magyarázta fia megverését, hogy a gyerek hasba rúgta az élettársát, akivel rossz volt a kapcsolata.

A festékboltban dolgozó nő nem emlékszik rá, hogy a fiún valaha bántalmazásra utaló jeleket, ütésnyomokat látott volna, szerinte az apa "nem volt egy agresszív típus", és "a párja sem maradt volna vele, ha bántja a gyerekeket".

"Teljesen normál, szürke pali" - mondta a férfiról a közeli kocsma pultosa, aki szintén nem látta jelét nála agressziónak, pedig állítása szerint jól ismerte őt. Az ismeretség nem a kocsmához, hanem az apa munkahelyéhez kötődött, ahol a pultos gyakran vásárol. A férfi szerint az apa a kocsmában sohasem járt, alkoholt inni sem látta soha. "Valószínűnek tartom, hogy nem egy piás pasas" - mondta. A pultos segítőkész, jóindulatú férfinek ismerte meg az apát, azt csak a helyiek pletykáiból hallotta, hogy a hiperaktivitása miatt nehezen kezelhető kisfiút vasszigorral nevelte, és állítólag élettársa gyerekeit jobban szerette, mint a vér szerinti fiát.

Az apa a család házától pár percre eső mezőgazdasági- és szerszámboltban dolgozott két éve, eladóként. Főnöke az [origo]-nak öntörvényű, magának való férfiként írta le. Lehetett, de nehezebb volt kezelni, mint a többieket, sok türelem kellett hozzá - mondta a főnöke, aki szerint olykor a férfi nem volt eléggé udvarias a vásárlókkal, ezért többször el kellett vele beszélgetnie, bár a probléma így is időről időre visszatért. A mezőgazdasági bolt vezetője, akit megdöbbentett a tragédia, szóbeli megnyilvánulásaiban indulatos embernek ismerte meg H. Gábort, de ő korábban úgy hitte, ez az indulat tettlegességig nem fajulhat. A főnöke szerint az apa, aki korábban biztonsági őrként és polgárőrként is dolgozott, az üzletben nem barátkozott, csupán kollegiális viszonyban volt a munkatársaival, a fiát sem hozta el sosem a boltba.