A bratyizni próbáló Gyurcsányt leintette, a gazdasági hanyatlás borzasztóan aggasztotta, 2006 forró ősze pedig indulatba hozta. Öt év után távozik hivatalából Sólyom László, aki szinte véletlenül lett köztársasági elnök, de aztán az egyik legmarkánsabb szereplőjévé vált a rendszerváltás utáni Magyarország legviharosabb időszakának. Az [origo] cikksorozatának első része az elnök legemlékezetesebb politikai csatáiról.

A hosszúra nyúló munka közben a Sándor-palota erkélyén tartott pihenőt Sólyom László legközelebbi munkatársaival és külső tanácsadói stábjával. Élvezték a kellemes őszi időt, gyönyörködtek a Dunára nyíló kilátásban, és átmozgatták az elnöki tárgyalóban órák óta zajló tanácskozás alatt elgémberedett tagjaikat. Vasárnap volt, a 2006-os önkormányzati választás napja, és azon a beszéden dolgoztak, amelyet a köztársasági elnök készült elmondani este, közvetlenül az urnazárás után. "Alaposan megrágtuk a dolgokat" - idézte fel a közös munkát Kumin Ferenc, az államfői hivatal főosztályvezetője, hozzátéve, hogy "egy-egy mellékmondat felett is tízperceket ültünk, ezért húzódott el olyan hosszan a megbeszélés".

Sólyom arra a feszült helyzetre akart reagálni, ami Gyurcsány Ferenc úgynevezett őszödi beszédének két héttel korábbi kiszivárgása után alakult ki. A délutánba nyúló tanácskozás eredményeként születetett meg az a szöveg, amelyben az államfő kimondta, "az ország kárára lenne, ha minden az eddigi mederben folyna tovább", és az országgyűlést burkoltan a kormányfő eltávolítására szólította fel. Az akkori kormánypártok és a velük szimpatizálók hevesen tiltakoztak ez ellen, és a beszéd azóta is hivatkozási alap maradt azok számára, akik Sólyomot politikai elfogultsággal és az elnöki szerepre való alkalmatlansággal vádolják. Az államfő ugyanakkor idén júniusban megjelent könyvében a 2006. október 1-jén elmondott beszédről azt írta: "Ha öt év alatt semmi mást nem tettem volna, csak ezt a beszédet mondtam volna el, akkor is megtettem volna, amit a köztársasági elnöknek meg kell tennie."

Ez csak egy epizód azok közül, amikor a 2005 óta hivatalban lévő elnök konfliktusokat vállalt azért, mert úgy látta, veszélybe került az ország alkotmányos működése. Bár közvetlenül nem vitatkozott politikusokkal, megnyilvánulásait állandóan viták kísérték, és szerzett magának kritikusokat és ellenségeket minden politikai oldalon. Az [origo] arra volt kíváncsi, hogy milyen megfontolások vezették Sólyom Lászlót ezekben a konfliktusokban és hogy miként alakult a viszonya az elmúlt öt év fontosabb politikai szereplőivel. Ennek feldolgozásához tucatnyi olyan emberrel folytattunk hosszabb beszélgetéseket, akik közelről követték ezeket a történéseket. Többen közülük csak azzal a feltétellel vállalták a beszélgetéseket, ha nem közöljük a nevüket.

"Úgy állt hozzá, hogy úgysem jön össze"

Sólyom Lászlót 2005. június 7-én választotta meg a parlament államfőnek, és a titkos szavazás idejére egy, az ülésteremtől távol eső irodában helyezték el. Az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy a kormányzó szocialisták által jelölt Szili Katalinnal szemben sikerül-e nyernie, és Sólyom az őt ismerők szerint nem bízott a győzelemben. "Van benne pesszimizmusra való hajlam, és akkor is végig úgy állt hozzá, hogy úgysem jön össze" - mondta egy munkatársa, hozzátéve, hogy a szavazás alatt "időnként bementünk hozzá, és biztattuk, hogy jó lesz ez". A titkos voksolás végeredményének kihirdetése előtt ugyanakkor a parlamenti folyosón elkezdtek terjedni olyan információk, hogy Szili nyert, és Sólyom támogatói szerint ez akkor hihetőnek tűnt. "Az jutott eszembe: hogyan is gondolhattuk, hogy nyerhet?" - idézte fel egyik munkatársa.

Ez már a többfordulós szavazás második napja volt, és az egykori alkotmánybírósági elnök jelölését kezdeményező Védegylet egyik vezetője, Schiffer András szerint Sólyom ekkor már "hullafáradt volt, és egy korábbi betegsége miatt le is volt fogyva", de ettől függetlenül "rezzenéstelenül viselte" a történéseket. A voksolás végeredményét a félreeső irodában váró jelölt annak a beszédnek a megírásával töltötte az időt, amelyet nem sokkal később, a szavazás megnyerése után elmondott a képviselők előtt. "Kézzel írta, és utóbb mesélte, biztos volt benne, hogy nem kell elmondania" - mondta egyik munkatársa. A nehezen olvasható kézírású szöveget az elnök megőrizte, és az esküokmánya mellett tartja.

Forrás: MTI/Kovács Tamás
Sólyom fogadja a legyőzött Szili Katalin gratulációját

A megválasztása tehát magát Sólyomot is meglepetésként érte, ő azonban rögtön jelezte, világos elképzelése van arról, mit szeretne csinálni elnökként. "Fölesküdtem arra, hogy az alkotmányon őrködöm. Ennek szigorúságában senki ne kételkedjen!" - figyelmeztetett a szavazás után mondott beszédében, és hozzátette: "az alkotmány azonban nemcsak intézményeket és hatásköröket szabályoz, hanem mindenekelőtt és mindenekfelett erkölcsi értékeket nyilvánít ki [...]. Köztársasági elnökként ezeket az értékeket akarom képviselni."

A várakozás alatt megírt szövegben is megjelent tehát már az az alapelv - az alkotmányból szerinte következő értékek kompromisszummentes képviselete -, amelynek érvényesítéséből aztán később államfőként a legtöbb konfliktusa származott. "Volt egy pontos szerepfelfogása az elnökségről. Nem azt mondom, hogy készült erre a pozícióra, de a fejében ott volt, hogy egy elnöknek mit kell csinálnia" - magyarázta Schiffer azt, hogy az 1989-es Ellenzéki Kerekasztal tárgyalójaként és az Alkotmánybíróság első elnökeként a magyar demokratikus berendezkedés kialakításában jelentős szerepet játszó jogászprofesszor hogyan állt hozzá a rá váró feladathoz.

"Gyurcsány nagyon bratyizósan kezdett"

Megválasztása után Sólyom újságíróknak megismételte azokat a beszédében is szereplő gondolatokat, hogy passzív, szigorú és keveset beszélő elnök akar lenni, és fogadta  ugyan a politikusi gratulációkat, de nem folytatott hosszabb beszélgetést sem velük, sem a saját civil támogatóival. A jelölését kezdeményező védegyletesek estére elhívták ünnepelni, de Schiffer szerint ő ezt elhárította. "Örült neki, hogy hazamehet pihenni" - idézte fel a jelenleg az LMP parlamenti frakcióját vezető politikus, aki szerint Sólyom búcsúzásképp annyit azért megjegyzett: "Remélem, nem fogok csalódást okozni."

A beiktatást két hónappal később egy rövid, ötven vendég részvételével zajló ünnepség keretében tartották a Sándor-palota egyik termében, és bár Sólyom addigra már több jelét is adta annak, törekedni fog arra, hogy távolságot tartson a politikai szereplőktől, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök számára ezt személyes találkozójukon is egyértelművé tette. "Gyurcsány nagyon bratyizósan kezdett, és egyből tegeződni akart. Az elnök azonban nem tegeződő típus, közvetlen munkatársaival is jellemzően magázódik" - mondta Sólyom stábjának egyik tagja, aki szerint az államfő azzal szerelte le Gyurcsány próbálkozását, hogy közölte vele: "De hát milyen udvarias forma a magázódás". Ezt az epizódot megerősítette Gyurcsánya környezetének egyik tagja is, aki szerint a korábbi kormányfőt zavarta Sólyom merevsége, de amúgy tisztelte őt, és "ha találkozójuk volt, akkor arra készült, annak súlya volt számára".

Született is egy olyan megállapodás még a beiktatás előtt, hogy havi rendszerességgel fog megbeszéléseket tartani az államfő és a kormányfő, ami arra utalt, hogy normális munkakapcsolat alakulhat ki közöttük. Ezt a lehetőséget erősítették egyes politikai tényezők is: az államfőválasztáson Sólyom azt a Szili Katalint győzte le, akivel Gyurcsánynak voltak feszültségei a szocialista párton belül, és Sólyom a Fidesz szavazataival nyert ugyan, Gyurcsány nem tekintette őt az ellenzéki párt emberének. "Látta, hogy öntörvényű, és bár nyilvánvaló volt a jobboldali elkötelezettsége, de nem gondolta róla azt, hogy Orbán-bérenc lenne" - fogalmazott az egykori kormányfő egyik bizalmasa.

Az államfő sem volt eleve elutasító, úgy tekintett a pártpolitikában még akkor is viszonylag friss arcnak számító Gyurcsányra, mint akit sokan az MSZP megújítójaként tartottak számon. "Sólyom látta, hogy mi Gyurcsány pozíciója az MSZP-n belül, és érezte, hogy sokan nem csípik őt. Így azt gondolta, hogy akár ki is alakulhat vele valamilyen normális együttműködés" - magyarázta az elnöki stáb egyik tagja, hozzátéve, hogy az államfő személyesen is jelezte Gyurcsánynak, nincs olyan szoros kapcsolatban a Fidesszel, mint ahogy azt például elődjéről, Mádl Ferencről sokan gondolták. "Biztosította arról, hogy amit elmond neki, az nem megy szűretlenül tovább a fiúkhoz, vagyis hogy ilyen tekintetben megbízhat benne" - mondta a hivatali tisztviselő.

"Szabályosan megpróbálták csőbe húzni"

Hamar nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a néhány segítő körülmény ellenére nem fog jól működni ez a kapcsolat. Az már a kézfogásos epizódnál kiderült, hogy a személyes stílusuk, viselkedésük között hatalmas különbségek vannak, és ez a későbbi találkozókon még látványosabb lett. "Gyurcsány exhibicionista, míg Sólyom nem szeret szerepelni. Sólyom fegyelmezett, és egy helyben ül a tárgyalásokon, míg Gyurcsánynak olyankor is mozog a keze, lába" - fogalmazott Kumin Ferenc, a köztársasági elnök stábjának egyik tagja. Egy másik munkatárs szerint egyszer Sólyom is tett olyan megjegyzést, hogy van valami megkapó Gyurcsány szuggesztív karakterében, de nem kedvelte a stílusát.

Forrás: MTI/Kovács Tamás
Az elején még arról volt szó, hogy rendszeresen találkoznak

Nem kellett sokat várni arra sem, hogy tartalmi kérdésben támadjon közöttük konfliktus. Az államfő a hivatalba lépésekor egy olyan programot hirdetett meg, amely a környezetvédelmi ügyeket és a határon túli magyarokkal való kapcsolattartást karolta fel, míg a gazdasági kérdésekről inkább csak érintőlegesen beszélt. Egyik közeli munkatársa szerint sokáig hárította ezt a témát, és azt mondta, elnökként nincs dolga a gazdasággal, a szaporodó vészjelzések hatására azonban változott a hozzáállása, és ennek eredményeként elmérgesedett a viszonya a kormánnyal.

Nem sokkal beiktatása után, 2005 augusztus közepén kapott egy jelentést a miniszterelnöktől a gazdaság és az állam pénzügyeinek helyzetéről, amely a már akkor is súlyos kockázatokat emlegető elemzői véleményekkel ellentétben rózsás képet festett a jelenről és a jövőről egyaránt. "Mozgósító jellegű, diadalmas volt a stílusa, miközben Sólyom nem ilyesmit akart látni. Eleve utálja ezt a stílust, nagyon távol áll tőle" - mondta Kumin a jelentésről. A 2006 őszén az Index által nyilvánosságra hozott dokumentum valóban kifejezetten pozitív hangvételű, egyik fejezetének például az a címe, hogy "úgy növekedünk, hogy abból nem lesz semmi baj", és szerepel benne az az ígéret is, hogy 2005-ben 3,6 százalék lesz az államháztartás GDP-arányos hiánya. A Pénzügyminisztérium adatai szerint ennek végül több mint a duplája, 7,9 százalék lett a tényleges szám (az úgynevezett ESA 95 uniós számítás szerint), Sólyom azonban már az év végi adatok közzététele előtt szembesült azzal, hogy rosszabb a helyzet annál, mint amit a kormány állít.

Az elnök hivatali ideje alatt rendszeresen kikérte gazdasággal foglalkozó szakemberek véleményét, és ez a beszélgetéssorozat már 2005 őszén megkezdődött. Munkatársai szerint jártak nála az Állami Számvevőszék és a Gazdasági Versenyhivatal vezetői, megfordultak nála az OTP és a Mol első emberei, és meghallgatott olyan ismert közgazdászokat, mint Békesi László, Bokros Lajos, Csaba László, Járai Zsigmond és Surányi György. "Magyarországi és a nemzetközi helyzetképet várt, majd kért egy prognózist is" - mondta ezekről a beszélgetésekről a Sándor-palotában az elmúlt öt évben négy-öt alkalommal megforduló Békesi, aki szerint Sólyom mindig csak kérdezett, és soha nem mondta el a véleményét, de a kérdéseiből "borzasztó aggodalmat" lehetett érezni.

"Ezekből a beszélgetésekből az derült ki a számára, hogy a kormánytól kapott dokumentum nem állított igazat" - mondta Sólyom egyik munkatársa. Ez a felismerés megrontotta a már kezdettől fogva hűvös viszonyt a miniszterelnökkel, és gyakorlatilag vége is szakadt a havi rendszerességgel tartott találkozóknak. "Az a kép rajzolódott ki számára, hogy szabályosan megpróbálták csőbe húzni. Ezt zokon vette, és azt gondolta, úgy nincs semmi értelme a Gyurcsánnyal való találkozóknak, ha a legelemibb szabályokat sem tartja be" - mondta az elnöki stáb egyik tagja, aki szerint nem volt látványos lezárás, a rendszeres találkozók egyszerűen abbamaradtak. Ezt követően Gyurcsány már csak konkrét ügyekről, alkalomszerűen tárgyalt az elnökkel.

"Bánja, hogy nem szólalt meg"

Az ország gazdasági nehézségeiről, az ezek megoldásához szükséges reformokról beszélt Sólyom a 2006 első napján elmondott újévi köszöntőjében is, és figyelmeztetett arra, hogy ezekről a kérdésekről kellene szólnia a tavaszi parlamenti választást megelőző kampánynak. "Ha mi viseljük a terhet, tudnunk kell azt is, melyik párt hogyan vágna bele a régóta halogatott reformokba, mit és hogyan változtatna meg s főleg: mikor" - fogalmazott az államfő, hozzátéve, hogy a "felelős ember [...] reális, hosszú távú programot akar látni, s annak hiteles jelét, hogy az adott pártban lesz elszántság véghezvinni mindazt, amit ígér".

A pártok végül elkenték a nagy kérdéseket, és nem fogadták meg az elnök intelmeit, ő azonban a 2006-os országgyűlési választási kampányban nem szólalt meg, bár a Sándor-palotában is szóba került, hogy szükség lenne rá. "Amikor erről beszélgettünk, mi azzal érveltünk, hogy bármit mond a gazdaság helyzetéről, azt úgy fogják értelmezni, hogy az ellenzék mellé áll. Ez tartotta vissza attól, hogy megszólaljon" - idézte fel egyik közeli munkatársa. A választás utáni első interjúját megválasztásának évfordulóján, június elején adta az MTV-nek, és ott is megismételte, gyors és radikális változtatásokat tart szükségesnek. Közölte, a miniszterelnökkel a választás után folytatott megbeszélésén meggyőződött arról, hogy Gyurcsány "el van szánva arra, hogy a változásokat akár nagy áron is véghezvigye", hozzátette azonban azt is, hogy a várható intézkedésekről ő sem tud többet, mint az újságolvasók.

Forrás: MTI/Illyés Tibor
Hamar kiderült, hogy nem értik meg egymást

Néhány nappal az interjú után jelentette be Gyurcsány Ferenc azt a megszorító csomagot, amellyel lényegében visszavonta a választási kampányban tett több fontos ígéretét. Az intézkedéseket gyorsan elfogadta a parlament, és az elnöki hivatalhoz sorra futottak be a kérések, hogy Sólyom ne írja alá a megszorításokat tartalmazó törvényeket. Az államfő nem tett eleget ezeknek a felszólításoknak, viszont a hivatal a szokásos gyakorlattól eltérően indoklást fűzött az aláíráshoz (bár ez csak törvények megvétózásánál szokás), amiből kiderült, hogy Sólyomnak vannak fenntartásai. A közlemény szerint az elnök a "költségvetés helyzetére, valamint a magyar gazdaságpolitika nemzetközi megítélésére" tekintettel nem akadályozta meg a törvények hatályba lépését, viszont hozzátette, fontosnak tartja, hogy az "áldozatnak értelme legyen", és a költségvetési hiány csökkentését célzó megszorító lépések után olyan intézkedések következzenek, amelyek "biztosítják Magyarország hosszú távú és fenntartható fejlődését".

Sólyom egyre inkább úgy érzékelte, hogy ez nem következik be, és ezekben a hónapokban a munkatársaival folytatott beszélgetések során többször felvetette, sajnálja, hogy hallgatott a választási kampányban. "Sokszor előhozta, bánja, hogy nem szólalt meg, hogy nem mondta azt, a programokat elő kell venni, és beszélni kell a gazdaságról" - mondta egyik közeli munkatársa. Az elnök maga is beszélt erről 2006 augusztusában a Figyelőnek adott interjúban, ahol a kormány intézkedései és választási ígéretei közötti ellentmondásokra utalva megjegyezte azt is: "Ha polgárjogot nyer, hogy a jó cél bármilyen módszert szentesít - például a választási ígéretek semmire sem köteleznek -, akkor a demokrácia hitelvesztése fenyeget."

"Ez borzalmas, valamit csinálni kell"

Ennek az itt még csak megpendített problémának a sokkszerű megjelenésével szembesült aztán ő is néhány héttel később, amikor kiszivárgott Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde, amelyben a miniszterelnök elismerte, hogy megtévesztették a választókat a győzelem érdekében. A beszéd szeptember 17-én, vasárnap délután került nyilvánosságra, és Sólyom a hivatal egyik munkatársától értesült a hírről telefonon keresztül. "Az első reakciója az volt, hogy felháborító a beszéd, de mi az újdonság a hamisításokban" - idézte fel a kiszivárgás hírét az államfővel közlő tisztviselő.

Ezt tükrözte az a nyilatkozat is, amelyet Sólyom másnap tett. "A tegnap nyilvánosságra került miniszterelnöki beszéd tartalmi szempontból nem jelentett újdonságot" - hangzott az első mondata a beszédnek, amelyben hangsúlyozta, hogy az alkotmány nem ad számára "beavatkozási lehetőséget", vagyis az ellenzék részéről érkező felszólítások ellenére nincs hatásköre arra, hogy feloszlassa az országgyűlést vagy lemondassa a kormányfőt. Egyértelművé tette azonban, elítéli a miniszterelnök reakcióját, aki közölte, hogy a trágárságoktól eltekintve büszke a beszédre, amely szerinte nemcsak az ő kormánya, hanem a rendszerváltás utáni politika hazugságairól szólt. "A tegnapi hír morális válságot okozott Magyarországon. A miniszterelnök reakciói ezt a válságot fokozták, mert személyes felelősségét összemosta az utóbbi tizenhat év politikájának értékelésével" - fogalmazott az államfő a nyilatkozatban.

Sólyom nemcsak az elnöki szerepből adódóan tiltakozott, személyesen is felháborítónak tartotta a történteket. "Szenvedélyes volt, indulatos, és azt mondogatta, ez borzalmas, valamit csinálni kell" - mondta egyik munkatársa, aki szerint az elnök úgy látta, "megrendítően komoly sebet kapott a demokratikus berendezkedés, az emberek ugyanis minden korábbinál pőrébben szembesültek azzal, hogy az egész választás mintha valami álságos dolog lenne". Kumin szerint Sólyom nem is magán a beszéden háborodott fel igazán, "hanem azon, hogy a miniszterelnök nem állt ki egy mikrofon mögé, és nem mondta azt, hogy benyújtom a lemondásomat".

Másnap késő este jött az újabb sokkoló esemény, a tévéostrom. "Sólyom otthon volt, nézte a tévét, és azon követte az eseményeket. Beszéltünk telefonon többször, felmerült valamilyen azonnali reagálás lehetősége is, de végül az volt a döntése, hogy másnap a lehető legkorábban szól az országhoz a Sándor-palotából" - idézte fel Kumin. Sólyom reggel a hivatalába kérette a rendészeti minisztert és a rendőrségi vezetőket, hogy tájékozódjon a részletekről, majd tett egy nyilatkozatot, amelyben köztörvényes bűncselekményeknek nevezte a Szabadság téren történteket, és tiltakozott az ellen, hogy a tévéostromot bárki is az 1956-os forradalommal állítsa párhuzamba.