Ekkorra már állandósultak a kormányellenes tüntetések, és mindössze másfél hét volt hátra az önkormányzati választásokig, így Sólyom figyelmeztetett arra is, "a pártoknak mérlegelniük kell, hogy tömegrendezvényeiken a saját rendezőik és a rendőrség képesek-e biztosítani, hogy nem lépik át a határt". Ez az intelem elsősorban a Fidesznek szólt, amely még az őszödi beszéd kiszivárgása előtt hirdetett meg egy választási nagygyűlést szeptember 23-ára, és a tévéostrom másnapján, néhány órával a Sólyom-nyilatkozat után megerősítették, hogy nem áll szándékukban lefújni a rendezvényt. A kormányoldal emiatt felelőtlenséggel vádolta az ellenzéki pártot, és azt hangoztatta, hogy a Fidesz szítja az indulatokat, és a tűzzel játszik. (A párt végül mégis lemondta a rendezvényt biztonsági kockázatokra hivatkozva.)

Ezt az üzenetet próbálta erősíteni a kormány akkor is, amikor Gyurcsány Ferenc és Szili Katalin házelnök szerdán találkozót kért Sólyomtól. A nagyjából egyórás találkozó után a kormányfő hivatala adott ki egy közös közleményt hármójuk nevében, amely a tömegrendezvények szervezőinek figyelmét hívta fel arra, kétséges hogy a rendezők és a rendőrség képes-e biztosítani, hogy "a résztvevők nem lépik át a törvényesség határát". Ez gyakorlatilag szó szerinti ismétlése volt az előző napi államfői nyilatkozatnak, Sólyom azonban utóbb megbánta, hogy belement a találkozóba és a közös közlemény kiadásába. "Úgy érezte, hogy rosszul döntött, mert ezzel legitimálta Gyurcsányékat. Mintha azt üzente volna, hogy itt van az igazság, ott pedig a nyers erőszak" - mondta az államfői stáb egyik tagja.

"Hogy éppen az jöjjön ki, amit mondani szeretne"

Sólyom ugyanakkor ennél összetettebben értékelte a helyzetet, és láthatóan azt szerette volna, ha egyrészt befejeződik az utcai erőszak, másrészt viszont az őszödi beszéd és Gyurcsány reakciója nem marad következmények nélkül. A hazugságok beismerésére már a beszéd kiszivárgásának másnapján reagált egy rövid nyilatkozatban, de a miniszterelnöki magyarázat hallatán megfogalmazódott benne egy újabb, a korábbinál mélyebb és végiggondoltabb nyilatkozat is. Mivel még javában zajlott az önkormányzati választási kampány, ezért az egyik legfontosabb kérdés ennek a megszólalásnak az időzítése volt. "Ha közben szólal meg, akkor az a vád éri, hogy beavatkozik a kampányba. Ha az eredmények ismeretében, akkor pedig azzal vádolják, hogy a győztesnek (akkor a felmérések alapján már látszott, hogy a Fidesz fölényes győzelmét hozza a szavazás - a szerk.) kedvez" - idézte fel az érveket az elnöki hivatal egyik tisztviselője.

Végül az a megoldás született, hogy az urnazárás pillanatában legyen a beszéd, amikor a kampánynak már vége van, de az eredmények még nem ismertek. Az ötlet az elnököt segítő külső tanácsadói kör egyik tagjától származott. A három tekintélyes politológusból - Körösényi András, Lánczi András, Török Gábor - és Földvári Csaba kommunikációs szakemberből álló stábot rendszeresen bevonták a nagyobb államfői megszólalások előkészítésébe, és több megbeszélésen vettek részt a 2006. október 1-jei beszéd előtt is.

Az egyik tanácsadó szerint először hétközben gyűltek össze, majd vasárnap véglegesítették a szöveget. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy a tanácsadókat hétvégén is behívták a Sándor-palotába, és a munka hosszú órákon át tartott az elnöki tárgyalóban. "Hatalmas intellektuális élmény volt. Az volt a kérdés, hogyan lehet egy politikai szándékot retorikailag megjeleníteni. Hogyan lehet addig élesíteni, tompítani és pontosítani, hogy éppen az jöjjön ki, amit mondani szeretne" - idézte fel a Sólyom legközelebbi hivatali munkatársaival és a tanácsadókkal folytatott közös gondolkodást az egyik résztvevő. Az érvelés akörül forgott, hogy az elnök meddig mehet el, felszólíthat-e a kormányfő lemondására vagy lemondatására. Egyik közeli munkatársa szerint Sólyomnak már a kiindulópontja is az volt, hogy közvetlenül nem tehet ilyen felszólítást, de a beszélgetések során nyitott volt az ellenérvekre, és Kumin szerint az összes ötletet meghallgatta, majd mindig maga állt elő a végsőnek szánt szövegrésszel.

"Volt egy billegés, hogy mi legyen. Mi, jogászok, azzal érveltünk, hogy ha ennyire élesen beleáll a dologba, akkor le lesz hasítva az a sok százezer ember, akik máshogy gondolkodnak a miniszterelnökről, és ennek az elnöki intézmény látja a kárát" - magyarázta az elnöki stáb egyik tagja. Végül ennek megfelelően alakult a tartalma a beszédnek, amelynek szövegén még néhány órával az elhangzása előtt is dolgozott Sólyom a munkatársaival és a tanácsadóival együtt. "Ha elnök úr ezt mondja, akkor az valójában mit akar jelenteni? Ha itt ezt mondja, akkor az hogyan viszonyul ahhoz, ami a beszéd elején van?" - idézte fel az egyik résztvevő, hogy milyen kérdések hangzottak el a tanácsadók részéről.

Forrás: MTI/Illyés Tibor
2006. október elsején, az urnazáráskor mondta el híres beszédét

Amikor elkészültek egy verzióval, akkor az elnök titkára elvitte a jegyzeteket, letisztázta és kinyomtatta a szöveget. Ezekben a szünetekben mentek ki a teraszra átmozgatni magukat, majd a titkár visszaérkezésével folytatták az aprólékos munkát. Más elnöki beszédekhez hasonlóan ennél a szövegnél is érvényesült az, hogy Sólyom mindig a lehető legpontosabb és leginkább lényegre törő fogalmazásra törekedett. "Hozta magával az alkotmánybírósági működést, ahol minden volt a szöveg. Nem szereti a cirádás, publicisztikákban megszokott stílust, és mindig irtott mindent, ami nem adott hozzá a tartalomhoz. Legyen egyértelmű a szöveg, ne lehessen belemagyarázni semmit. Ez volt számára a legfontosabb" - magyarázta a hivatalon belül a kommunikációs területért is felelős Kumin.

Vasárnap délután született meg a végső, gépelve alig több mint egy oldal hosszúságú szöveg, amelyet Sólyom el is próbált a többiek előtt. Erre máskor nem volt példa, így ezzel is jelezte, hogy különösen fontosnak tartja a beszédet. Pontban este hétkor pedig kiállt a kamerák elé, és elmondta a nyilatkozatot, amelyben ismét bírálta a beszéd kiszivárgására adott miniszterelnöki reakciót, majd megerősítette ugyan, hogy nincsenek "közjogi beavatkozási lehetőségei", de mondandóját a parlamentnek szóló üzenettel zárta: "Az országgyűlés dönt a miniszterelnök személyéről. Az országgyűlés helyreállíthatja a szükséges társadalmi bizalmat. A megoldás kulcsa a parlamenti többség kezében van."

"Jó technikái vannak arra, hogy éreztesse a megvetését"

Nem mondta ki tehát közvetlenül azt, hogy szerinte távoznia kellene Gyurcsánynak, de a beszéd lényegi üzenete ez volt. "Mindenki így értelmezte a beszédet, és nem volt nagy tévedés ebben" - mondta Kumin. Ezek után nem volt meglepő, hogy a kormánypártok részéről azonnal kemény támadások érték Sólyomot, és azzal vádolták, hogy az államfői szerephez méltatlan nyilatkozatot tett. A szocialisták és a szabad demokraták támogatásukról biztosították Gyurcsányt, az államfői nyilatkozatnak azonban feltehetően jelentős szerepe volt abban, hogy a miniszterelnök bizalmi szavazást kért maga ellen a parlamentben.

A szavazás elhatározásának pontos forgatókönyve nem ismert (Gyurcsány Ferenc nem kívánt nyilatkozni ehhez a cikkhez), de az akkori kormányfői stáb egyik tagja úgy fogalmazott, "nem vagyok biztos benne, hogy lett volna bizalmi szavazás, ha Sólyom nem mondja el a beszédét". Egy jogi területen dolgozó akkori kormánytisztviselő is úgy emlékezett, hogy az önkormányzati választás másnapján - tehát az államfői beszéd után - kaptak megbízást arra, hogy készítsék elő jogilag a bizalmi szavazást. Az SZDSZ egyik akkori meghatározó politikusa szintén azt mondta, hogy velük is csak hétfőn délelőtt ismertette tervét a kormányfő. "Gyurcsány közölte, hogy nincs más megoldás, bizalmi szavazást kell tartani. Nem mondta azt, hogy ezt Sólyom beszéde miatt tartja fontosnak, de annak elhangzása után közölte velünk" - mondta a politikus.

Az október 6-án tartott parlamenti ülésen a kormánypárti többség bizalmat szavazott a miniszterelnöknek, és ezzel az államfői hivatal is lezártnak tartotta a történteket. Sólyom legközelebb novemberben, a Népszabadságnak adott interjújában reagált a történésekre, és megismételte ugyan a kormányfővel szembeni korábbi kritikáit, kijelentette azt is: "(...) a bizalmi szavazással az én szerepem pillanatnyilag lezárult. Amit akartam, elmondtam."

Forrás: MTI/Kovács Tamás
Gyurcsány a bizalmi szavazás napján a parlamentben

Ezzel együtt azonban az államfő és a miniszterelnök közötti amúgy is feszült viszonyban újabb törés keletkezett, és Gyurcsányról még a korábbinál is lesújtóbb vélemény alakult ki Sólyomban. "Magáévá tette azt a vélekedést, hogy Gyurcsány amorális ember. Nem erkölcstelen, hanem olyasvalaki, aki nem tud róla, hogy vannak bizonyos határok, és például nem csinálhatja azt, hogy hétfőn azt mondja, holnap 28 fok lesz, szerdán viszont már arról beszél, hogy persze, tegnap 18 fok volt" - magyarázta az államfő egyik bizalmasa. "Sólyom nem beszél ugyan csúnyán, de jó technikái vannak arra, hogy éreztesse a megvetését, és Gyurcsány abba a kategóriába tartozott, akikkel nem rokonszenvezett" - fogalmazott egy másik hivatali munkatárs.

"Ez értetlenséget váltott ki a miniszterelnökből"

Hasonló folyamat zajlott le a másik oldalon, és az őszi ütközések után Gyurcsány szemében is negatívabb kép alakult ki Sólyomról. Az egykori miniszterelnök környezetében általánosan elfogadottá vált az a nézet, hogy az államfő politikailag elfogult, és a másik oldalnak kedvez. "Amikor Sólyom visszaküldte az egészségbiztosítókról szóló törvényt a parlamentnek, akkor Gyurcsány indulatosan elítélte Sólyomot, de nem volt benne gyűlölet. Egyszerűen csak az volt a meggyőződése, hogy Sólyom tudatosan az ellenfélnek játszik" - idézett egy 2007 végi epizódot Fodor Gábor akkori SZDSZ-es kormánytag. A kancellária egyik korábbi vezető tisztviselője szerint Gyurcsány időnként tett olyan megjegyzéseket is, amelyek arra utaltak, hogy  kezdetben nem bánta ugyan, hogy Sólyom lett az államfő, de később csalódott benne. "Voltak olyan elszólásai, hogy azért ő mást várt Sólyomtól" - mondta az egykori tisztviselő.

Az államfő hivatalának és a kormánynak az első látványos ütközése még jóval az őszödi beszéd kiszivárgása előtt, 2006 tavaszán volt, amikor Sólyom kifogásolta, hogy magas szintű állami kitüntetésre terjesztettek fel olyan embereket - Fekete János közgazdászt, Marjai József korábbi kormányfő-helyettest és Mosonyi Emil mérnököt -, akiknek tevékenysége a rendszerváltás előtti időszakhoz kötődött. Később is támadt hasonló konfliktus, amikor az elnök 2007-ben megtagadta Horn Gyula kitüntetését az 1956-os forradalomról tett nyilatkozatai miatt, és a sor még ezzel sem ért véget.

2008-ban a kormány egy újabb ismert állampárti politikus, Nyers Rezső kitüntetésével próbálkozott, ez azonban az eljárás részleteit ismerő, egymástól független források szerint megbukott Sólyom ellenállásán. Nyers 2008-ban ünnepelte 85. születésnapját, és a kormány a legmagasabb rangú kitüntetést, a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét kívánta adni neki, az államfő ugyanakkor a politikus '56 utáni szerepére hivatkozva nemet mondott. Nyers 1957-ben lett tagja az MSZMP Központi Bizottságának, és a testület 1957. december 21-én tartott ülésén egyike volt azoknak, akik külön felszólalásban támogatták a Nagy Imre és társai elleni, végül halálos ítéletekkel záruló eljárásokat. (Az erről szóló, Kádár János által haláláig páncélszekrényben őrzött jegyzőkönyvről többek között Rainer M. János történész is beszámolt egy 2008-as előadásában.) Míg Horn esetében Gyurcsány formálisan javaslatot tett Sólyomnak a kitüntetésre, Nyersnél csak nem hivatalosan keresték meg a Sándor-palotát, ahonnan egyértelmű elutasítást kaptak. "Ez értetlenséget váltott ki a miniszterelnökből" - mondta a kancellária egyik akkori vezető munkatársa.

Közben ugyanakkor az ehhez hasonló súrlódások és ütközések ellenére előfordultak békés munkakapcsolatra utaló epizódok is. Ilyen volt például 2008 márciusában az Országos Rádió és Televízó Testület elnökének jelölése, amely azon kevés tisztségek egyike, amelyekre a kormányfő és köztársasági elnök közösen tesz javaslatot a parlamentnek. A jelölt az a Majtényi László lett, akit Sólyom egy évvel korábban az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelölt, de a parlament leszavazta. Amikor eljött az ORTT-elnök jelölésének ideje, akkor azonban nem Sólyom, hanem Gyurcsány volt az, aki előállt Majtényi nevével. "Egy másik név mellé tette oda, és kérte az elnököt, döntse el, hogy melyiket akarja. Nem volt kérdés, hogy Majtényit fogja választani" - mondta az államfői hivatal egyik munkatársa. A jelölés történetét megerősítette a kancellária egyik korábbi munkatársa is.

"Felfordulás, amihez képest a tévéostrom kismiska volt"

A nyilvánvaló személyes ellenszenv és a politikai nézetkülönbségek dacára megmaradt a beszélő viszony is. Gyurcsány továbbra is próbálkozott azzal, hogy Sólyomot megnyerje fontosabb céljaihoz, és ezzel nem hagyott fel az után sem, hogy az államfő egy kioktató mondattal ("az állam nem így működik") visszautasította a gazdasági válsághelyzet súlyosbodása miatt 2008 októberében összehívott úgynevezett nemzeti csúcsra szóló meghívást. A miniszterelnök például többször felkereste a Sándor-palotát 2009 elején, amikor egy válságkezelő csomag előkészítésén dolgoztak. Az egyik ilyen találkozó január 26-án volt, amikor a kormányfő Veres János pénzügyminiszter, Szűcs Erika munkaügyi miniszter és Bajnai Gordon gazdasági miniszter kíséretében érkezett az államfőhöz.

Forrás: MTI/Beliczay László
Megmaradt a beszélő viszony 2009 januárjában is

Egy keskeny asztal egyik oldalán ült Gyurcsány a minisztereivel, velük szemben foglalt helyet Sólyom és néhány munkatársa. Egy résztvevő szerint a több mint egyórás találkozón a kormány részéről csak a miniszterelnök beszélt, és nyílt utalásokat tett arra, hogy szerinte az államfő politikailag elfogult. "Olyanokat mondott, hogy ne gondolja azt Sólyom, ha Orbánék az ígéreteikkel átvennék most a hatalmat, akkor három hónapon belül nem lenne olyan felfordulás, amihez képest a tévéostrom kismiska volt" - idézte fel a résztvevő, hozzátéve, hogy a kormányfő megjegyezte azt is, "elmehetek én, de attól még nem fognak megoldódni a problémák". Sólyom a kormányfő által felvezetett válságkezelési lépésekre azt mondta, a lényeg, hogy az alkotmányosságra figyeljenek oda. "Nagy párharc volt. Mivel nem egyedül voltak, ezért egyik félnek sem volt mindegy, hogy mit gondolnak róluk a saját munkatársaik" - jellemezte a légkört az egyik jelenlévő.

A miniszterelnök a köztársasági elnöknek bemutatott programot végül már nem tudta végrehajtani, a számára egyre reménytelenebb politikai helyzetet látva 2009. március 21-én bejelentette lemondását. Ezt követően kezdődött meg az a kormánypárti politikusok által is botrányosnak tartott kormányfő-keresési próbálkozás, amellyel kapcsolatban Sólyom is hallatta a hangját. Már napok óta tartott a Gyurcsány lehetséges utódairól szóló tárgyalás az MSZP és az SZDSZ tárgyalói között, és sorra kerültek elő a nevek, amikor március 25-én reggelre ismét összehívta tanácsadói stábját Sólyom. "Fél 9 körül kezdődött a megbeszélés, és Sólyom egy ponton közölte, ebben a helyzetben szeretné kimondani, hogy előre hozott választásra van szükség. Mentek az érvek-ellenérvek, és végül azt mondtuk neki, hogy jó, de akkor most azonnal kell ezt megtenni" - idézte fel az egyik tanácsadó. Sólyom még aznap délben adott egy interjút az MTV-nek, amelyben kijelentette, hogy "ma már olyan a helyzet, hogy csak egy előre hozott parlamenti választás adhat esélyt arra, hogy egy stabil, széles körű felhatalmazással rendelkező kormány tud felállni".

A kormányfőjelöltről továbbra is tárgyaló szocialista és SZDSZ-es politikusokat a nyilatkozat nem különösebben foglalkoztatta. "Nagy vihart nem kavart, belesorolták abba, hogy Sólyom úgyis mindig a Fidesz érdekeinek megfelelően jár el" - mondta az SZDSZ-t abban az időben vezető Fodor Gábor. Az akkori miniszterelnök egyik bizalmasa szerint ők is csak a tévéből értesültek az államfő megszólalásáról, és bár nem számítottak rá, nem lepődtek meg a nyilatkozaton, amely az utolsó ütközet volt Sólyom és Gyurcsány látványosan rossz, szimbolikus konfliktusokkal terhelt viszonyában.

A második részből kiderül, milyen a viszonya Sólyomnak a Fidesszel és annak vezetőjével, Orbán Viktorral, milyen feszültségek húzódtak meg a barátságosnak tűnő felszín alatt, és mi vezetett oda, hogy a párt nem jelölte újra az államfői posztra.