Sólyom László már tanítványaiként is tisztelte a Fidesz vezéralakjait, de mindig távolságot tartott tőlük, és ez a laza kapcsolat most keserűre fordult. Az elnök méltatlannak tartotta a párt államfő-jelölési eljárását, és elmélyült az a konfliktus is, amely évek óta feszül Orbán Viktor és közte a közösen végigküzdött rendszerváltás megítéléséről. Az [origo] sorozatának második része Sólyom legemlékezetesebb politikai csatáiról.

Orbán Viktor június 19-én, szombaton kezdte meg egyhetes nyaralását a családjával Bulgáriában, de az indulás előtti napon még volt egy fontos találkozója. Sólyom László köztársasági elnökhöz ment fel péntek délután a Sándor-palotába, hogy tájékoztassa őt a közelgő államfőválasztásról. A találkozót titokban tartották, nem értesítette róla a sajtót sem a kormányfő, sem az elnök hivatala, és utólag sem adtak ki róla semmilyen közleményt. A kísérők nélkül, négyszemközt zajló beszélgetés kevesebb mint egy órán át tartott, és Orbán ekkor közölte Sólyommal azt, hogy a Fidesz nem őt fogja jelölni államfőnek.

Az elnök ekkor már hónapok óta nem adott egy interjút sem, miután nem akart megszólalni sem a kampányban, sem az államfőjelölés folyamata közben, másnap azonban megtörte a csendet. Szombaton a Sándor-palotában fogadta a Heti Válasz két újságíróját, és a hat nappal később - már a Fidesz államfő-jelölési döntésének bejelentését követően - megjelent interjúban elmondta, mit gondol a fejleményekről. "[...] megértettem: nemkívánatos újabb öt évig az általam képviselt elnöki felfogás. Ezt nem volt könnyű tudomásul venni, de ami személyes sorsomat illeti, jó lelkiismerettel fejezem be a munkát" - fogalmazott az elnök érezhető keserűséggel arról, hogy az öt évvel korábban őt megválasztó párt nem szavazott neki újra bizalmat.

"Fiatal, nyugatias gondolkodású oktató"

A történtek egy több évtizedes kapcsolatra vetettek árnyékot, az államfő ugyanis még egyetemista korukban ismerte meg a Fidesz több alapítóját, és még ha nem alakult is ki közöttük szoros viszony, pályájuk később több ponton is érintkezett. Az akkor negyvenes éveiben járó professzor többször tartott előadásokat az ELTE jogi karának Bibó Istvánról elnevezett szakkollégiumában, és gondolatai nagy hatással voltak a később ellenzéki politizálásba kezdő hallgatókra. "Fiatal, nyugatias gondolkodású oktatóként meghatározó figura volt számunkra" - mondta Fodor Gábor, a Fidesz egyik alapítója, aki úgy emlékszik, hogy a professzor akkor Magyarországon újdonságnak számító területekről, "személyiségi jogról, környezetvédelemmel kapcsolatos jogi kérdésekről beszélt nekünk".

A későbbi fideszesek tudták Sólyomról azt is, hogy aktív a bős-nagymarosi vízlépcső megépítése ellen küzdő szervezetekben, amelyeket előképüknek tartottak az ellenzéki politizálás kezdetekor. "A tanár úrról hamar elterjedt, hogy részt vesz a zöldmozgalmakban" - mondta a Fideszben az alapítás óta meghatározó szerepet betöltő Kövér László, aki szerint emellett Sólyomnak egy 1985-ben, a Valóság című folyóiratban megjelent, Mit szabad és mit nem című tanulmánya is nagy hatással volt rájuk. "Először fogalmazta meg, hogy szükség van a jogállamiság kiépítésére" - magyarázta Kövér, aki szerint a dolgozat nem mondta ki ugyan konkrétan, hogy a szocializmus nem felel meg a jogállam követelményeinek, de az üzenete ez volt. A tanulmány valóban nem politikai jellegű, de érezni lehet belőle a szerző elégedetlenségét a rendszerrel szemben. "Szomorú tapasztalat, hogy nálunk [...] mindenhez engedélyt, felhatalmazást kérnek, vagy legalább a hivatalosság (látszatát) követelik meg. Az önmagában álló, 'autonóm' tevékenység, ha túllépi a banális fogyasztás világát - gyanús" - fogalmazott Sólyom a 25 évvel ezelőtti írásban.

Bár Kövér szerint a szakkollégiumi beszélgetéseken Sólyom "inkább megmaradt jogásznak", és nem politizált velük, később mégis politikai jellegű környezetben találkoztak újra. Az 1989 márciusában kezdődött Ellenzéki Kerekasztal-tárgyalásokon az MDF egyik képviselője Sólyom volt, aki így a Fideszt megalakító korábbi tanítványaival együtt készítette elő a demokratikus rendszerbe való átmenetet. Kövér szerint a Sólyommal való találkozás nem okozott ugyan meglepetést számukra, de nem teljesen fért bele az egykori tanárukról bennük kialakult képbe. "Nem ellenzéki embernek, hanem egy tisztességes jogászprofesszornak tekintettük őt" - mondta Kövér. Ez a viszony tükröződött a tárgyalások hangvételén is, a jegyzőkönyvek szerint Orbán Viktor például következetesen tanár úrnak szólította Sólyomot.

"Okosak, és mázlijuk van, mert fiatalok"

Ez a tisztelettel vegyes rokonszenv kölcsönös volt, Sólyom is hasonlóan viszonyult egykori tanítványaihoz. "Nagyon kedvelt bennünket, ez szólt Viktornak, Kövérnek és nekem is" - idézte fel Fodor, és Sólyom egyik mostani munkatársa is azt mondta, hogy az elnök a Fidesz-alapítókra "nem atyáskodóan tekintett, hanem azzal a megbecsüléssel, hogy okosak, és mázlijuk van, mert fiatalok, és meg tudnak csinálni sok mindent, ami az idősebb generációknak nem adatik meg". A munkatárs szerint Sólyom szokta emlegetni azt is, hogy "szívbe markoló élmény volt számára" az a szocialista rendszert keményen bíráló beszéd, amelyet Orbán Viktor mondott el 1989. június 16-án, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén.

Forrás: MTI/Manek Attila
Sólyom az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásán (a kép jobboldalán Kövér László)

1989 novemberében Sólyomot a parlament megválasztotta az akkor megalakuló Alkotmánybíróság tagjává, és ő ezzel együtt lemondott az MDF-ben betöltött tagságáról, majd később is kínosan ügyelt arra, hogy távolságot tartson a politikától. "Gondoltam, bevonulok az elefántcsonttoronyba, a politikusok pedig majd a Közlönyben olvashatják, hogy mi van. Nem is álltam szóba, a szó szoros értelmében nem tárgyaltam a politikusokkal hivatali időm alatt" - idézte fel hozzáállását a Századvégnek 2004-ben adott interjúban. 1995-ben az akkori jobbközép parlamenti ellenzék - amelynek abban az időben már a Fidesz egyre markánsabb szereplője volt - megkereste azzal, hogy legyen az államfőjelöltjük, de Sólyom ezt nem vállalta, és a politikától való távolságot megtartotta az után is, hogy 1998-ban távozott a kezdetektől fogva általa vezetett Alkotmánybíróságról.

"Megaláztatásnak tekintette ezt a taktikázást"

Visszatért a tanításhoz, és közéleti szerepvállalása kimerült abban, hogy 2000-es megalakulásakor tagja lett a Védegylet nevű civil szervezetnek, amely öt évvel később kezdeményezte jelölését az államfői posztra. A Védegylet kampánya már 2005 februárjában elkezdődött, az egyik szervező, Schiffer András szerint azonban Sólyom "erről is úgy gondolkodott, hogy az számít, ami az alkotmányban van, és amíg legalább 50 parlamenti képviselő nem jelöli, addig nem foglalkozik vele".

A jelölése így csak mintegy tíz nappal a szavazás előtt, május végén vált hivatalossá, amikor a Fidesz bejelentette, hogy őt támogatja az államfőválasztáson. Schiffer azt mondta, Sólyom és a párt között korábban nem volt kapcsolat, amit szerinte az is bizonyít, hogy amikor a Fidesz pár héttel korábban szimpátiaszavazásra bocsátotta a lehetséges jelölteket, akkor a Védegylettől kérték el az egykori alkotmánybíró elérhetőségét. Fideszes politikusok szerint sem volt közeli a kapcsolat Sólyommal, aki arra törekedett, hogy saját maga intézze az ügyeit. Schiffer szerint még a Védegylettől sem akart elfogadni segítséget, így amikor a választás előtt pár nappal tartottak egy megbeszélést, és felmerült, hogy szüksége lenne valakire, aki kezeli az újságírói megkereséseket, akkor Sólyom ezt elhárította. "Azt mondta, megoldják a feleségével és egy üzenetrögzítővel. Pár nappal később aztán kiderült, hogy nem bírják, és akkor lett sajtósa" - idézte fel a jelenleg az LMP parlamenti frakcióját vezető politikus.

A választás környékén az államfőjelölt néhányszor érintkezett a Fidesszel, ami Sólyom egyik közeli munkatársa szerint gyakorlatilag Orbánt jelentette. Ez kiderül Sólyom egyik első elnöki interjújából is: 2005 augusztusában beszélt arról a Magyar Hírlapnak, hogy a szavazás első fordulójának napján "a kocsiban, úton a Parlament felé, hívott Orbán Viktor, ne lepődjek meg, ha rendkívüli dolgot fogok tapasztalni, de nem mondhatja meg, mit". A pártelnök arra próbálta felkészíteni a jelöltjüket, hogy az első fordulóban a Fidesz képviselői nem fognak szavazni, mert így akarják felmérni az országgyűlésen belüli erőviszonyokat. (Az államfőválasztás három fordulós, és az első kettőben kétharmados támogatásra van szükség, míg a harmadikban már elég az egyszerű többség, tehát a Fidesz nem kockáztatott azzal, hogy az első körben nem szavazott.)

Forrás: MTI/Kovács Attila
Sólyom és Áder János a 2005-ös államfőválasztáson

Sólyom ezt rosszul viselte, amit tudtára adott fideszes képviselőknek is. "Nem szokott hozzá, hogy a politika szennyes hullámai a bokáját csapkodják" - mondta egy képviselő, aki az első forduló napján beszélgetett Sólyommal a parlamentben, és látta rajta, hogy nem tetszenek neki a történtek. "Azt vettem ki a szavaiból, hogy ő megaláztatásnak tekintette ezt a taktikázást. Az alapvető érzése, élménye az volt, hogy ki volt szolgáltatva" - tette hozzá a politikus.

"Nem számított még csapatjátékosnak sem"

Bár a Fidesznek hatalmas diadal volt, hogy ellenzéki pártként az ő támogatottjukat választotta meg a parlament államfőnek, a jelölttel nem tudtak maradéktalanul azonosulni. "Világos volt, hogy Sólyom egy kompromisszum a Fidesz számára" - fogalmazott a pártvezetés egyik tagja, egy másik képviselő szerint pedig akkor az volt számukra a szempont, "hogy a lehetőségekhez mérten a legjobb jelöltet megtaláljuk". Ezzel arra utaltak, hogy a nyerésre csak akkor volt esélyük, ha olyan jelöltet találnak, akit legalább hallgatólagosan támogat az SZDSZ, amely elutasította a szocialisták által javasolt Szili Katalint. "Sólyom nem számított fideszesnek, de még csapatjátékosnak sem" - magyarázta egy akkori ellenzéki képviselő, aki szerint a pártnak elég volt az, hogy az értékrendje nem áll távol az övékétől. "Konzervatív ember, ezt lehetett tudni róla" - tette hozzá.

Fideszes politikusok később is tisztelettel beszéltek az elnökről, és nyilvánvaló örömmel fogadták a szocialista kormánynak szóló bírálatait, közben ugyanakkor ők is rossz szemmel nézték az államfő tevékenységének egyes elemeit, és ha nyilvánosság előtt nem is, a háttérben hangot is adtak ennek. "Informálisan eljutott a hivatalba, hogy voltak morgolódások a jelölési gyakorlat miatt" - mondta az államfő egyik munkatársa, utalva arra, hogy Sólyom elnökségének elején egyértelművé tette, nem hajlandó egyeztetni a pártokkal az olyan tisztségek betöltésénél, amelyeknél a jelölés joga a köztársasági elnöké. "A kilencvenes évek közepétől kialakult az a gyakorlat, hogy a pártok megvárták, amíg több poszt is megüresedik, és az egyet ide, egyet oda elv alapján megosztoztak róla. Az elnök rettenetesen utálta ezt" - magyarázta egy jogász, aki az elmúlt tíz évben dolgozott együtt Sólyommal.

Az Alkotmánybíróság egykori elnökeként különösen zavarta Sólyomot, hogy ez a fajta gyakorlat a testület tagjainak jelölésénél is megjelent, és bár az államfőnek nincs szerepe az alkotmánybírók megválasztásában, volt rá példa, hogy aktivizálta magát. 2005 novemberében a parlament a szokásoknak megfelelően döntött két üres hely betöltéséről, és ezzel hosszú idő után először fordult elő, hogy teljessé vált a demokrácia egyik alapintézményének tartott testület létszáma.

Már akkor lehetett azonban tudni, hogy hamarosan újabb jelölésre lenne szükség, mert 2006 februárjában le fog járni egy bíró megbízatása. A korábbi gyakorlat alapján arra lehetett volna számítani, hogy a pártok megvárják, míg lesz egy újabb üresedés, és a két helyet egymás jelöltjeivel töltik be, de végül már január végén megállapodtak arról, hogy az utód Paczolay Péter, a Köztársasági Elnöki Hivatal vezetője lesz. Ebben szerepe volt Sólyomnak, aki a saját környezetéből, valamint akkori politikai vezetőktől származó információink szerint személyesen hívta fel a kormányoldal és ellenzék vezetőinek a figyelmét az 1990 és 2000 között az Alkotmánybíróság főtanácsosaként, majd főtitkáraként dolgozó, 2000 után pedig az államfői hivatalban vezető tisztségeket betöltő, az ELTE-n és a Szegedi Tudományegyetemen is oktató professzorra.

"Ha nem egyeztet, ne csodálkozzon"

Ez a harmonikus együttműködés ugyanakkor a ritka kivételek közé tartozott, és az elnök az egyeztetés nélküli jelölési módszerrel többször is kemény falakba ütközött: az ombudsmani posztokat, valamint a Legfőbb Ügyészség és a Legfelsőbb Bíróság vezetőjét is csak többszöri nekifutásra sikerült megválasztani. Nyilvánosan főként a szocialisták háborogtak az államfői eljárás miatt, de a titkos szavazások arányaiból lehetett tudni, hogy az ellenzék sem fogadta el minden jelöltjét. "Baromi kellemetlen volt ez a jelölési gyakorlat. Az elnök úr megtehette volna, hogy a bejelentései előtt leül a frakcióvezetőkkel, és megkérdezi tőlük, hogy ez vagy az megkapná-e a szükséges támogatást" - mondta egy fideszes képviselő.

Forrás: MTI/Kovács Attila
Sólyom bemutatja ombudsmanjelöltjét a pártok frakcióvezetőinek

"Ha nem egyeztet, ne csodálkozzon, ha azt mondjuk, hát nem" - fogalmazott a Fidesz vezetőségének egyik tagja, aki szerint ez a kérdés többször szóba került a párt elnökségi ülésein, és ott Orbán Viktor is jelezte nemtetszését. "Az nem megy, hogy mi megválasztjuk, lemegyünk kutyába, majd ő nem egyeztet, és még fel van háborodva, ha nem fogadjuk el a jelöltjét" - idézte a pártelnök véleményét a politikus, hozzátéve, hogy a "lemegyünk kutyába" utalás volt az államfőválasztáson alkalmazott, a Fideszt is magyarázkodásra kényszerítő taktikákra.

Az sem tetszett több fideszes politikusnak, hogy bár Sólyom kritikáinak nagy része a kormány felé irányult, de időnként az ellenzéket is bírálta. Az elnök kifogásolta például azt, hogy a Fidesz és a KDNP rendszeressé tette a parlamenti kivonulást Gyurcsány felszólalásai alatt, és kritizálta azt is, amikor fideszes képviselők elbontották az Országház körül felállított fémkordont. "Gyakran éreztük azt, hogy valami kompenzációs kényszere van Sólyomnak. Ha okkal kifogásolja az őszödi beszédet, a rendőri brutalitást, akkor kell keresnie egy-egy apró momentumot, amiért a Fidesznek is kioszthat egy osztályfőnöki intőt" - beszélt egy vezető fideszes politikus arról, hogy miként csapódtak le ezek az elnöki kritikák a párton belül.

Nemcsak ezek a konkrét vitás esetek jelezték azonban, hogy Sólyom nem azonosul a Fidesszel. "A jobboldal nem találta meg az igazi kapcsolódási pontot a modern Európához, a modern jobboldalhoz" - fogalmazott meg kemény kritikát az Inforádiónak 2006 decemberében adott interjújában Sólyom, aki felkarolt ugyan olyan témákat, amelyek a jobboldalhoz kötődtek, de ezeknél is a saját útját járta. "A határon túli magyarokhoz való viszony egyértelműen közelebb állt az ellenzékhez, de ezt is próbálta másképp kezelni. Például az erről szóló konferenciasorozatra sem az ottani pártok képviselőit hívta meg, akik be vannak kötve a magyar politikába, hanem szakértőket, civileket" - magyarázta Kumin Ferenc, az elnöki stáb egyik tagja, egy másik pedig megjegyezte: Sólyom "rosszul élte meg, hogy nem értették meg, az ő viszonyulása a nemzeti, határon túli ügyekhez nem azonos azzal a szűklátókörű magyarsággal, ami a jobboldalt jellemzi".