Mindent letarolt a Marcalban a vörösiszap

2010.10.08. 20:18

Még nincsenek forgatókönyvek arra, hogy hogyan népesítsék be a lúgos vörösiszap miatt teljes élővilágát elvesztő Marcalt. A folyót sújtó iszapkatasztrófa több szempontból is veszélyesebb, mint a tiszai ciánszennyezés volt. A Marcal menthetetlen volt, de a Rába és a Duna valószínűleg megússza.

Jelenleg a kárfelmérés tart a vörösiszap lúgos hatása miatt teljes élővilágát elvesztő Marcalon - mondta az [origo]-nak Kristófné Horváth Erzsébet a Pannon Egyetem Környezetmérnöki Hivatalának docense. Szerinte amíg nem mérték fel teljesen, hogy mekkora károkat okozott a lúgos vörösiszap a Marcalban, addig felelőtlenség lenne beszélni, a folyó élővilágának újraélesztéséről.

Az egyetem szakértői a hatóságokkal azon dolgoznak, hogy a Kolontáron átfolyó Torna patakban megszüntessék a szennyezést. Kristófné Horváth Erzsébet szerint péntek délután 1 órakor 8,5-8,6-os pH-értéket mértek a kolontári hídnál, de hozzátette, a lúgos hatást csökkentő anyagok adagolásának közelében mindig alacsonyabbat mérnek. A docens szerint jelenleg a vörösiszap kiszáradásának és porzásának megakadályozása a legfontosabb feladat, amin hajnal óta dolgoznak. "A vörösiszap azért veszélyes, mert tele van lúggal, ha felkapja a szél, és az orrunkba kerül, az olyan, mintha hipót préselnének bele" - mondta Kristófné.

"Nem is volt más választásunk"

Bár a Marcalba továbbra is vörös színű víz áramlik, Dobson Tibor kármentési szóvivő szerint már nem tartalmaz mérgező anyagokat. Azt mondta, az átszakadt mellett lévő tározóban a nyomást kell csökkenteni, emiatt összesen 100 ezer köbméter vizet kell átszivattyúzni a patakba, amely még néhány napig eltarthat. "Ez azonban lekezelt, lúgtalanítva van, de a vörös színe megmarad" - mondta.

"A Marcal élővilága kipusztult, de a Rábát és a Dunát sikerült megmentetni. Nem is volt más választásunk, a lúg tönkreverte a Marcal élővilágát" - jelentette ki Dobson, arra utalva, hogy a gipsz és az ecetsav nem okozott további környezeti károsodást.

A Marcal középső szakaszát, a 8-as főúttól 60 kilométeren át Győr irányában a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság felügyeli. Nádor István, a szervezet igazgatója szerint a folyó felső szakasza jelenleg is vörös, de folyamatosan adagolják bele a gipszet és az ecetsavat, így a Marcal alsó szakaszánál, már sárgás, barnás a színe. Szerinte a gipsznek és az ecetsavnak különösebb utóhatása nem lesz a környezetre, csak a kárelhárítás után ki kell lapátolni a folyómedret a leülepedő gipsz miatt. "A folyó halállománya az utóbbi időben nőt, sokat javult, így ilyen szempontból sem hiányzott a mostani katasztrófa" - mondta Nádor.

Semmi nem maradhatott életben

A WWF Magyarország természetvédelmi szervezet megbízott igazgatója, Figeczki Gábor azt mondta, becsléseik szerint 3-5 éve is lehet, mire visszaáll az élővilág egyensúlya a Marcalban. Figeczki szerint a 2000-es tiszai ciánszennyezéshez képest abból a szempontból súlyosabb a mostani szennyezés, hogy a cianid valamennyire szelektív, így a gerinctelen állatokat, illetve a növényeket annyira nem sújtotta, a lúg miatt viszont a Marcalban semmi nem maradhatott életben. Különbség lehet az is, hogy a vörösiszap lerakódhat a Marcal medrében és a partján is (a Marcal és a Torna találkozása után deciméterekkel megemelkedett a víz szintje).

Forrás: Katasztófavédelmi Főigazgatóság
A Marcal szakaszainak pH-értéke péntek reggeli adatok szerint

Figeczki szerint emiatt - bár nem támogatják - szükségessé válhat a folyómeder kikotrása. Azt mondta, a környéket ismerő vadászoktól úgy halotta, hogy nagyon sok halott vadállatot találtak a folyó közelében. Szerinte több állat is megfulladhatott a hirtelen megemelkedő vízszint miatt, de elképzelhető az is, hogy a nagyobb testű állatok pusztulását égési sérülések okozták, azt viszont nem tartotta valószínűnek, hogy az állatok ittak a vörös színű, büdös folyóból.

A Tisza 3-4 év alatt népesült be újra

Az eddigi legsúlyosabb magyarországi vízszennyezés 2000. január 30-án történt, amikor százezer köbméternyi cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz ömlött ki az aranymosással foglalkozó nagybányai Aurul bányavállalat ülepítőjéből a Lápos folyóba, ahonnan a Szamosba, majd a Tiszába került a mérgező anyag. Itt is a Zazar község közelében lévő ülepítő gátja szakadt át, a vállalatnak még kárelhárítási terve sem volt.

A ciánszennyezés két hét alatt vonult le a folyó hazai szakaszán, óriási károkat okozva. A folyóban élő élőlényekre halálos cián koncentrációja a megengedett határérték 180-szorosa volt, így a magyar vízügyi szervek hiába próbálták mérsékelni a szennyezés hatását. Becslések szerint az érintett folyókban 1241 tonna hal pusztult el, a tömeges halpusztulás után hetekig tartott a tetemek eltávolítására. A Tisza végül a vártnál gyorsabban helyrejött, először az alacsonyabb rendű élőlények (kagylók, szitakötők, kérészek, rákok) állománya állt helyre, majd 3-4 év alatt a vízi élővilág 95 százaléka ismét jelen volt a Szamosban és a Tiszában.

A Kolontár közelében lévő vörösiszap-tározónak hétfőn szakadt át a gátja. A kiömlő vörösiszap Devecseren, Kolontáron és Somlóvásárhelyen is komoly károkat okozott. A szerencsétlenségben hét ember életét vesztette, és több mint százötvenen megsérültek. A katasztrófával kapcsolatos összes cikkünket ide kattintva találja meg.

KAPCSOLÓDÓ CIKK