Bár az Alkotmánybírósággal is konfliktust vállaló kormány szerint csak az általa benyújtott törvény révén lehet visszavenni a botrányokat kavaró végkielégítéseket, jogászok és szakszervezeti emberek szerint több más módszer is létezik. Felvetik a kétmilliós összeghatár emelését, vagy akár azt, hogy tegyenek különbséget a menedzserszerződések alapján fizetett tízmilliók és a több évtizedes munkaviszony után járó néhány milliós búcsúpénz között.

Változatlan formában viszi újra a parlament elé a 2 millió forint feletti végkielégítések 98 százalékos megadóztatásáról szóló törvényt Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője, miután az Alkotmánybíróság kedden alkotmányellenesnek találta a jogszabályt. A fideszes politikus azt állította, hogy az elkaszált törvényre mindenáron szükség van, mert csak így lehet a "pofátlan, jó erkölcsbe ütköző" végkielégítéseket visszaszerezni.

A különadót ért támadások és az alkotmányos aggályok miatt azonban a kormánypártok némi kompromisszumkészséget is mutatnak, Lázár János a törvényjavaslat beterjesztésével egyidejűleg meglebegtette: a rendelkezés még változhat, hogy ne érintsen például több évtizedes szolgálati idővel rendelkező közszolgákat. Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője szintén azt nyilatkozta, hogy a kormány még finomíthat a jogszabályon. Az [origo] által megkérdezett jogászok és érdekképviseleti megbízottak szerint ugyanakkor nem finomításra van szükség, hanem arra, hogy a jog segítségével világosan különbséget tegyenek a közpénzből fizetett, méltánytalan tízmilliók és a megérdemelt juttatások között.

2,7 millióból 1 millió marad

"A kétmillió forint így kimondva soknak tűnik, de a valóságban nem az" - mondta Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke a 98 százalékos különadó összegbeli határáról. Mint mondta, jelenleg százezer ember dolgozik a közoktatásban, a 40-50 százalékuk 45 évesnél idősebb. Mivel a jogszabályok lehetőséget teremtenek arra, hogy nem csak az elküldésük esetén, hanem nyugdíjba vonuláskor is kaphassanak több hónapra járó összeget, őket is érintené a különadó - mondta Mendrey.

A PDSZ elnöke szerint ez ugyanakkor még nem jelenti azt, hogy az oktatásban dolgozókat egy kalap alá lehetne venni az állami cégektől botrányos végkielégítésekkel távozókkal. "Készítettünk egy modellszámítást: harminc év munkaviszony után egy általános iskolai dolgozó alapbére 195 ezer forint, míg egy magasabb végzettségű, középiskolai tanáré 230-250 ezer forint. Ha a jogszabályok alapján neki járó 12 havi fizetését, vagyis átlagosan 2,7 millió forintot kap végkielégítésként, akkor a 2 milliós összeghatárt meghaladó 700 ezer forintból 14 ezer maradna. De mivel a 2 millió forint is bruttó összeg, a végeredmény az, hogy harmincévnyi munka után nagyjából egymillió forint marad meg" - vezetette le Mendrey.

A PDSZ szerint a megoldás az lenne, ha a 98 százalékos adóval sújtott járandóság alsó határát megemelnék, az új limitet 3,5 millió forintnál húznák meg. Mendrey szerint ez lenne az a határ, amely biztosítaná, hogy csak a valóban igazságtalan végkielégítésekre vonatkozzon az elvonás. Mint mondta, már tavasszal, jóval a különadóról szóló törvény júliusi elfogadása előtt tárgyaltak erről Rogán Antallal, a költségvetési bizottság fideszes elnökével, aki szerinte hajlott a limit felemelésére. (Rogán a nyár elején nyilatkozott arról, hogy a kétmillió forintos korlátot tartják elfogadhatónak, de nem zárkóznak el a módosítás lehetőségétől.) A pedagógusok képviselői a kitolt összeghatárról a jövő héten tárgyalnak a fideszes Pokorni Zoltánnal, az országgyűlés oktatási bizottságának elnökével.

A törvény alapján járó pénzt nem tartják pofátlannak

Semmi szükség a kétmilliós összeghatár bármilyen emelésére ugyanakkor Fehér József, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) főtitkára szerint. "Továbbra is kitartunk az eredeti álláspontjuk mellett, miszerint az a járandóság - legyen az végkielégítés, szabadságmegváltás vagy bármilyen más juttatás -, amelyet törvény állapít meg, az nem lehet pofátlan" - jelentette ki Lázár nyilatkozataira utalva (Lázár János már kedden, illetve a különadó csütörtöki beterjesztésekor is úgy fogalmazott: a pofátlan, jó erkölcsbe ütköző végkielégítések gyakorlatát akarják megszüntetni.)

A különadót más szervezetekkel együtt az Alkotmánybíróságon megtámadó MKKSZ főtitkára szerint ők elsősorban azért harcolnak, hogy a közszférában dolgozó 642 ezer ember közül lehetőleg senkit ne küldjenek el, viszont mivel a kormány 5 százalékos létszámcsökkenést irányzott elő az állami szférában, számolni kell azzal, hogy nagyon sok közalkalmazottat és köztisztviselőt érint a különadó. A főtitkár állítja, hogy a jelenlegi összeghatárt főleg olyan dolgozók végkielégítése érné el, akiket nagyon hosszú idő után, jellemzően nyugdíj előtt küldenének el, amikor "az elhelyezkedési lehetőségei a nullához közelítenek".

A főtitkár szerint ezért a köztisztviselőknek, közalkalmazottaknak jogszabályok alapján járó juttatásokat eleve nem lehet jó erkölcsbe ütközőnek nevezni és erre hivatkozással adóztatni. "Aki egy törvénybe foglalt számítás alapján kap végkielégítést, az biztosan nem valami lemutyizott lelépési pénz, ezért ez egész különadós rendelkezés egy óriási céltévesztés" - mondta Fehér. Szerinte nem lehet az újra parlament elé vitt törvényen módosítani, mert az "úgy rossz, ahogy van", az összeghatár módosítása pedig "méltánytalan filléreskedés" lenne.

Ha a kormány ragaszkodik a végkielégítések csökkentéséhez, akkor az MKKSZ főtitkára szerint nem a különadóról szóló törvényt, hanem az állami szférában adható végkielégítéseket, juttatásokat szabályozó törvényeket kell módosítani. "Így meghatározhatnák, hogy a jövőben mennyi végkielégítés jár, de utólag a törvény alapján járó kifizetésekhez nem lehet hozzányúlni, mert az olyan, mintha a meccs lefújása után hoznánk új szabályokat" - tette hozzá Fehér.

A menedzserszerződésekre kellene szabni

Lövétei István alkotmányjogász szerint mivel az Alkotmánybíróság is arra hivatkozott a különadó alkotmányellenességének kimondásakor, hogy a jogszabály alapján, alanyi jogon járó juttatásokat nem lehet egy büntető jellegű adóval sújtani, ezért felesleges az összeghatár mértékéről vitatkozni. Lövétei hozzátette, hogy egy hatályos törvény alapján járó végkielégítés semmiképp nem lehet jó erkölcsbe ütköző.

"Ráadásul nem is ezeknek az embereknek a végkielégítése kavart botrányt, hiába éri el az összeghatárt mondjuk egy kidobott minisztériumi főosztályvezető végkielégítése. Amire hivatkoznak, azok nem törvény alapján járó, hanem az állami cégeknél kézen-közön, egyedi szerződések alapján fizetett jóval nagyobb összegek" - mondta Lövétei, aki szerint ha ezekre az emberekre is a törvényi szabályokat alkalmazzák, akkor nem is kaphattak volna a szolgálati idejük, érdemeik alapján ennyi pénzt.

"A vízzel együtt kiöntötték a gyereket: egy alapvetően jó elgondolás, az irreális juttatások visszafogásából az lett, hogy azokat is érinti a különadós törvény, akiket nem is akartak megsarcolni" - mondta Beleznay Zsolt ügyvéd. Szerinte az "elhamarkodottan" tető alá hozott különadós törvényt nem finomítani kell, hanem világosan meghúzni a választóvonalat a közpénzből fizetett, valóban aránytalan mértékű juttatások és a megérdemelt járandóságok között.

A polgári jogi ügyekkel foglalkozó ügyvéd egyetért azzal, hogy a végkielégítéseken belül külön csoportba kellene sorolni a jogszabály alapján járó juttatást, minden más esetben, vagyis bármilyen magánjogi szerződés alapján járó végkielégítésekre pedig bevezethetnék a különadót. "Tipikusan ilyen magánjogi szerződések például a BKV-nál határozott időre megkötött menedzserszerződések, amelyek alapján a nagy összegeket kifizették" - tette hozzá.

A különadót visszamenőleges hatállyal megsemmisítő alkotmánybírósági döntést követően a Fidesz azonnal bejelentette, hogy az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozását kezdeményezik, így a testület a jövőben nem dönthetne többek között az adók, illetékek kérdésében sem. Azonban Beleznay szerint még egy jól differenciáló, új törvénnyel sem lehetne a botrányt kavaró, magas juttatásokat megadóztatni, mert visszamenőleg nem lehet közterheket bevezetni. Szerinte ez még az Alkotmánybíróság jogkörének csorbításával sem képzelhető el, mert a visszamenőlegesen bevezetett kötelezettség olyan alapvető jogelvekbe ütközik, hogy mindenképpen támadható lenne.