Új fegyvert kell keresniük az alkotmánybíróknak Lázár ötlete után

Vágólapra másolva!
Az eddig előszeretettel használt fegyverükhöz nem férnek hozzá ezentúl az alkotmánybírók, ha a parlament a jövő héten elfogadja az Alkotmánybíróság jogkörét szűkítő, Lázár János fideszes frakcióvezető kezdeményezésére benyújtott javaslatot. Az Alkotmánybíróság eddig főleg a jogbiztonságra és a közteherviselésre hivatkozva semmisített meg adókkal és járulékokkal foglalkozó törvényeket, de erre ezentúl várhatóan nem lesz lehetősége. Az ellenzék által Lázár felvetéséből hiányolt kitételért viszont eddigi gyakorlatuk alapján nem sírnak majd az alkotmánybírák.
Vágólapra másolva!

Az élethez, az emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogok - ezek azok az alkotmányos alapjogok, amelyek esetében egy kisebb káosz után szerdán megszavazott javaslat megengedné, hogy az Alkotmánybíróság (Ab) vizsgálja a költségvetésről és adóról szóló jogszabályokat.

A javaslatot az alkotmányügyi bizottság nyújtotta be, de a módosítást Lázár János fideszes frakcióvezető kezdeményezte, aki október végén még úgy akarta módosítani az Alkotmánybíróságra vonatkozó szabályokat, hogy olyan kérdésekben ne dönthessen az Ab, amelyekről nem lehet népszavazást tartani. Lázár eredeti javaslatát számos bírálat érte, ezután a parlament hétfői ülésén ő maga jelentette be, hogy kezdeményezi az eredeti javaslat módosítását (a módosítás történetéről és az ügy hátteréről itt olvashat).

Nagyrészt a jogbiztonságra alapozott eddig az Ab

Az Alkotmánybíróság a Lázár kezdeménye felsorolt alapjogokat eddig nem használta adótörvények megsemmisítésének indoklására, ehelyett a jogbiztonság elvére és az arányos közteherviselésre hivatkozva dobott vissza pénzügyi tárgyű törvényeket. A jogbiztonság sérelme volt az egyik oka például 2008-ban a nagy értékű ingatlanokat sújtó, úgynevezett luxusadó megsemmisítésének. Az Ab szerint ugyan "önmagában nem alkotmányellenes, hogy a jogalkotó az ingatlanokra vagyonadót vet ki", de az adó mértékének meghatározásakor figyelemmel kell lennie a jogbiztonság követelményére.

A luxusadótörvény szerint az ingatlanok értékét - amely alapján az adót kivetik - az önkormányzatoknak kellett volna meghatározniuk. Az önkormányzatok számára azonban nem lett volna kötelező valós ingatlanforgalmi adatokat figyelembe venni, lényegében szabadon határozhatták volna meg az ingatlanok értéket, sőt dönthettek volna úgy is, hogy nem alkotják meg az erről szóló rendeletet. Ez az Ab szerint lehetőséget adott volna az önkényes döntésekre, amit bíróság sem bírálhatott volna felül, ezért alkotmányellenesnek minősítette a luxusadótörvényt.

Hasonló érvek alapján semmisítette meg az Ab 2010 januárjában az ingatlanadóról szóló törvényt. Magát az ingatlanadót ebben az esetben sem találták alkotmányellenesnek, de a testület szerint komoly bizonytalanságot okozott, hogy az ingatlan forgalmi értékét az adózónak önbevallással kellett volna megállapítania. A törvény ráadásul jelentős szankciót írt elő arra az esetre, ha az adózó több mint 10 százalékkal alulbecsülte volna a lakása értékét. Az Ab szerint ez alkotmánysértő.

Az arányos közteherviselés alkotmányban rögzített elvével volt ellentétes a második Gyurcsány-kormány 2006 nyarán hozott megszorító intézkedései közt szereplő házipénztáradó. Ezt az adót egy széles körben elterjed adómegkerülési technika ellen találták ki: a cégek ügyvezetői és tulajdonosai gyakran nem osztalékként vesznek ki pénzt a vállalkozásból, hanem azt a házipénztárba helyezik azt, a valóságban azonban ezt a pénzt saját céljaikra fordítják. Ezt a kormány úgy próbálta megszüntetni, hogy adót vetett ki a házipénztárba kerülő nagyobb összegekre.

Az Ab úgy találta, hogy az új adó ellentétes az alkotmány közteherviselésre vonatkozó rendelkezéseivel. Az indoklás felidézte, hogy a testület már 1992-ben kimondta: "a jogalkotó széles keretek között mérlegelhet akkor, amikor a közteher mértékét megállapítja", és nagy szabadsága van abban a kérdésben is, hogy mit határoz meg a közteher tárgyaként. Ez a szabadság persze nem korlátlan: meg kell felelnie annak a követelménynek, hogy az alkotmány "jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően" írja elő mindenki számára a közterhek viselését. A házipénztáradó az Ab szerint nem felelt meg ennek az követelménynek, vagyis nem állt közvetlen összefüggésben a vállalkozások jövedelmi, vagyoni viszonyaival.

A magántulajdonnal keveset foglalkozott az Ab

Lázár módosító ötleteinek ismertetése után az ellenzéki pártok azt kifogásolták, hogy az Ab számára felülvizsgálati lehetőséget nyújtó alapjogok közül kimaradt a magántulajdon védelme. Bár az Ab korábban számos határozatban védelmébe vette a magántulajdont (2006-ban például megsemmisítette azt a jogszabályt, amely a tulajdonosok hozzájárulása nélkül is megengedte a mobilszolgáltatóknak, hogy átjátszó tornyot építsenek a földjükön), az Ab-határozatok közt olyan ügyet nem találtunk, ahol költségvetési, adó- vagy járuléktörvény ütközött volna az Ab szerint a magántulajdon védelmének elvévével.

Az országgyűlés a Bajnai-kormány idején, 2009 végén fogadta el azt a magánnyugdíjtörvényt, amely egyebek mellett előírta, hogy 2013-tól gazdasági társaságként működjenek a ma elvileg a tagok tulajdonában álló pénztárak. A törvény nem lépett hatályba, mert Sólyom László köztársasági elnök az Ab-hez küldte előzetes normakontrollra, a testület azonban csak részben találta megalapozottnak az államfő (aki korábban az Ab első elnöke volt) aggályait.

Sólyom a beadványát a magántulajdon védelmére építette, és az Ab igazat is adott neki abban, hogy a törvény indokolatlanul korlátozza ezt a jogot azzal, hogy jelentősen szűkíti azok körét, akik egy összegben kivehetik megtakarításukat a pénztárakból. Nem osztotta ugyanakkor az Ab azt az aggodalmat, hogy sértené a tulajdonjogot a pénztárak gazdasági társasággá alakítása, hiszen a tagok ma is csak nagyon korlátozottan szólhatnak bele a pénztárak működésébe.