"Rengeteg botrány van, de az EU mindig csendben maradt" - interjú a korrupcióellenes harcról

2011.01.27. 17:02

A hazug pártfinanszírozás, az offshore cégek és az uniós korrupció ellen is fel kellene lépnie a magyar EU-elnökségnek a Transparency International szerint. A korrupcióellenes civil szervezet vezetői szerint a hivatali vesztegetések felszámolásában a hétköznapi emberek is segíthetnek, de a korrupciót csak akkor lehet leküzdeni, ha a miniszterelnökök és az Európai Unió vezetői is ezért dolgoznak. A Transparency International brüsszeli központjának vezetőjével, Jana Mittermaierrel és Földes Ádámmal, a magyarországi ügyvezető igazgatóval a feladatokról és a jó európai gyakorlatról is beszélgettünk, miután a Külügyminisztériumban átadták a magyar EU-elnökségnek megfogalmazott ajánlásaikat.

- Korrupcióellenes intézkedésekre tett ajánlásokat a Transparency a magyar EU-elnökségnek. Mit várnak a magyar kormánytól, mivel lennének elégedettek fél év múlva?

Jana Mittermaier: Reméljük, hogy közvetlenül a magyar elnökség után, július elején az Európai Unió új, átfogó korrupcióellenes tervet fogad el. Ennek előkészítését és a céljaink támogatását várjuk a magyar elnökségtől. Olyan rendszert kellene kiépíteni, amely segíthetné az EU-t, hogy bátrabban lépjen és szólaljon fel a korrupció ellen. Nagy probléma, hogy rengeteg korrupciós botrány van, de az Unió eddig mindig csendben maradt.

- Magyarországon az elmúlt húsz évben számtalan, akár többpárti korrupcióellenes szlogen is forgott, mégis egyre rosszabb helyen szerepel az ország a Transparency korrupciós listáján.

J.M.: A korrupciót nem lehet egyik napról a másikra legyőzni, ez olyan harc, amely kis lépésekből építkezik. Amikor 18 éve megalapítottuk a Transparencyt, a korrupció nagy gond volt, de soha nem esett róla szó nyilvánosan. Most már bárki nyíltan beszélhet róla. Mindig van ellenállás, amelyet le kell küzdeni, de van fejlődés is.

Földes Ádám: Magyarországon hiába készült nagyon jó, komplex korrupcióellenes program, a kormányok vagy az országgyűlés soha nem fogadták el, de működik például az üvegzsebtörvény, megújult az üzleti titok fogalma, az újságírók megkaphatják a közpénzek felhasználásával kapcsolatos dokumentumokat. Ezek kis lépések a jó irányba, de stratégia híján eléggé esetleges a korrupció elleni harc. Ezért lenne szükség itthon is és Európában is legalább egy 5-6 évre előre tekintő stratégiára.

- Reális azt várni akár az Uniótól, akár a kormányoktól, hogy küzdjenek a korrupció ellen, miközben maguk is érintettek? Hogy megváltoztassák azt a gyakorlatot, amelyben érdekeltek?

J.M.: Aggasztó tény, hogy néha maguk az uniós intézmények is érintettek a korrupcióban. Meg kell vizsgálni az eljárásaikat, a gyakorlatukat, és itt a jó lehetőség, hogy befogadják a reformjavaslatokat. Brüsszelben például most mindenki erős lobbi-szabályokat szorgalmaz, az a cél, hogy az európai döntéseket befolyásoló lobbisták tegyék nyilvánossá a működésüket, és regisztrálják magukat. Ha ezt sikerül végigvinni, reméljük, ugyanilyen szabályokat követelnek majd meg a tagországoktól is.

- Javasoltak konkrét intézkedéseket is a magyar elnökségnek, vagy csak általános célokat fogalmaztak meg? Leírták például, hogy milyen törvényeket képzelnek el?

J.M.: Egyelőre csak általános célokat jelöltünk meg. Fontos a jogalkotás is, de először átfogó stratégiára lenne szükség. Ennek első lépéseként azt szeretnénk, hogy az Unió a tagországoktól kapott információk, a nemzetközi és a civil szervezetek, például a Transparency, a GRECO vagy OECD jelentései alapján minden évben kiadna egy jelentést, amelyben minden tagországot értékelnének. A jelentésben ajánlásokat tehetne az Unió, kiemelhetné a jó megoldásokat, de akár megnevezhetnék és végső soron pellengérre állíthatnák azokat az országokat, amelyek semmilyen lépést nem tettek a korrupció leküzdésére."

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

- Büntetnék is ezeket az országokat?

J.M.: A javaslatunk szerint ha nyilvánosságra kerül egy korrupciós ügy, az érintett országok, cégek, szervetek egy ideig nem pályázhatnának uniós forrásokra, vagy az adott forrásokat egy időre befagyasztanák. Eddig egyszer, Bulgária esetében élt ezzel az eszközzel az Unió - ez jó jelzés volt, de csak az első lépés, több ilyen szankcióra lenne szükség.

- Lehet olyan egységes stratégiát alkotni, amely működik Görögországban és Angliában is? Ugyanolyan a korrupció, ugyanazok a problémák Magyarországon, mint Hollandiában?

J.M.: Jogilag mindenképpen lehet egységes stratégiát alkotni, hiszen a korrupció a Lisszaboni Szerződés szerint is súlyos bűncselekmény. A nemzetközi felméréseink tapasztalata szerint a tagállamok különböző problémákkal küzdenek. Az új vagy csatlakozásra váró államokban jellemzően az állami korrupció a nagyobb gond, míg Nyugat-Európában a magánszektorban vagy a privát cégek és az állam közötti kapcsolatokban vannak gondok, gondoljuk csak a Siemens-botrányra. A Transparency olyan megoldásokat ajánl, amelyeket hozzá lehet igazítani az egyéni esetekhez. Nem számít, hogy vannak különbségek, mert a jó példákat mindenhol lehet alkalmazni.

- Mit tartanak jó megoldások? Tudna példákat mondani?

J.M.: Angliában nagyon jól működik például a közérdekű bejelentők védelme, ami azért fontos, hogy ne veszélyeztesse az állását, az életét az, aki jelenti a korrupciót. Szintén Angliában készül és várhatóan áprilisban hatályba lép egy kenőpénzellenes törvény, amely súlyos büntetést szabna a vesztegetésben érintett cégekre: a vezetők elveszíthetik állásukat, súlyos büntetést, végső esetben hosszú börtönt is kaphatnak. Ez a magánszektorra vonatkozó vesztegetésellenes törvény olyan példaértékű modell lehet, amelyet a tagállamok is átvehetnének.

- Ön találkozott valaha korrupcióval?

J.M.: Szerencsés vagyok, soha. Kiváltságos helyzetben voltam, mert Németországban nőttem fel, ahol nem jellemző a hétköznapi életben a korrupció, soha nem kellett kenőpénzt fizetnem például az egészségügyi ellátásért vagy az oktatásért. Éltem három és fél évet Bosznia-Hercegovinában, ahol persze előfordult, hogy engem is megállítottak a rendőrök, és pénzt kértek volna azért, hogy továbbengedjenek. Ott is kivételes helyzetben voltam, mert az EBESZ-nek dolgoztam. Megmondtam, hogy nem fizetek, és amikor meglátták az útlevelemet, elengedtek.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

- Mit tud ön vagy a Transparency a hétköznapi embereknek javasolni, el lehet-e kerülni a korrupciót, és ha igen, hogyan?

J. M.: A hozzáállásukat kell megváltoztatni, el kell utasítani, nem kell benne részt venni. Persze ha egy vidéki településen bevett szokás, hogy az emberek pénzt adnak az orvosnak azért, hogy meggyógyítsa őket, nem feltétlenül okos, ha egyvalaki úgy dönt, hogy ő már pedig nem fog fizetni, mert az egészsége, az élete múlhat ezen. Fontos, hogy elmondjuk az embereknek, hogy ne fizessenek kenőpénzt, de a korrupciónak két oldala van, és a változásnak a közszféra felől kellene elindulnia. Ha egy országban a miniszterelnök nem áll ki a közalkalmazottak elé, és nem mondja el nekik, hogy nem szeretné, ha kenőpénzt fogadnának el, akkor semmi nem fog változni.

- Miért van az, hogy Németországban soha nem volt rossz tapasztalata, míg például Magyarországon a hétköznapi korrupció is mindennapos dolog. Az emberek hozzáállása más a két országban, vagy a társadalmi, politikai rendszerekből fakadnak a különbségek?

F. Á.: A korrupció mindig annak a jele, hogy a rendszer nem jól működik, javításra szorul. Vagy nagyon komplikált, vagy nagyon drága például az adminisztráció, és olcsóbb, gyorsabb utat kell találni. Egy olyan országban, ahol napokon belül gond nélkül meg lehet szerezni például egy építési engedélyt, miért fizetnének le bárkit is? A korrupció jelentős részét meg lehet azzal előzni, hogy az emberek nincsenek rákényszerítve, hogy részt vegyenek benne. Ahol az élet ennél bonyolultabb, és mindig is az volt, sokkal nehezebb kivédeni.

- A Transparency egyik legfrissebb jelentése szerint Magyarországon a megkérdezettek jelentős többsége, tízből kilenc ember azt válaszolta, hogy jelentené, ha korrupcióval találkozna, de a felmérésből az is kiderül, hogy ezt mégsem teszik meg.

F. Á.: Több oka is lehet, hogy nem jelentik az emberek, talán nem tudják, hogy hova forduljanak, vagy félnek. Kelet-Európában nem egyértelmű azoknak a megítélése, akik a hatóságokhoz fordulnak ilyen esetben, eltántoríthatja az embereket, hogy esetleg spiclinek, besúgónak fogják őket tartani. Ezek még rendszerváltás előtti reflexek, fontos hangsúlyozni, hogy a demokráciában már más a helyzet, a közösen, adókból összeadott pénzünket akarjuk megvédeni, és senki nem egy elnyomó rendszert akar kiszolgálni. Ráadásul nem is csak a rendőrséghez lehet fordulni, bizonyos esetekben például a jegyzők vagy a közigazgatási hivatalok is segíthetnek, és ha úgy találják, hogy bűncselekmény történt, majd ők értesítik a rendőrséget. Tavaly decemberben elindítottunk egy jogsegélyszolgálatot, ha valaki korrupcióval találkozik, jogi segítséget, tanácsot kaphat, hogy hova forduljon.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

- Mi lenne a legfontosabb korrupcióellenes intézkedés, amelyet azonnal meg kellene lépni Európában és Magyarországon?

J. M.: Európában nagy szükség lenne a jelentésekre. Az éves beszámolókon kívül jó lenne, ha a képviselők az interneten, egy honlapon részletesen beszámolnának arról, mit csinálnak a parlamentben, kikkel találkoznak a képviselői munkájuk során, kik próbálják befolyásolni őket, de a cégeknek is nyilvánosságra kellene hozniuk, milyen kapcsolataik vannak a politikával, fizettek-e büntetést. Tudni akarom azt is, miből származik bevétele az államnak. A nagyobb nyilvánosság segítene a korrupció legyőzésében.

F. Á.: Magyarországon a pártfinanszírozás totális reformjára lenne szükség, átláthatóságra és elszámoltathatóságra. Korábbi kutatásainkból és a kampányköltések monitorozásából is az derült ki, hogy a pártok sokkal több pénzt költenek el, mint amennyit a törvény megenged nekik. Az illegális pénzek nagy része közpénzekből, korrupciós úton érkezik a pártokhoz. Ha az így elfolyó pénzeknek legalább egy részét megmenthetnénk, már nagy változást érnénk el.

- A Képmutatás program mellett az elmúlt években egy komplett törvényjavaslatot is készítettek, amely aztán elbukott a parlamentben, nem sikerült hatni a pártokra. Ezt kudarcként élik meg?

F. Á.: Nem, mert mi mindent megtettünk, amit lehetett. Inkább a parlamenti pártok kudarca, hogy nem tették átláthatóbbá a pártfinanszírozást, és továbbra is tisztátalan helyzetben gyakorolják a rájuk bízott hatalmat, miközben mindenki azt gondolja róluk, hogy korruptak és megbízhatatlanok. Ha ők szeretnek ezzel együtt élni, lelkük rajta. Mi szeretnénk továbbra is napirenden tartani a témát, de egyelőre nem látszik, hogy a kormány vagy a Fidesz igyekezne napirendre venni, holott megvan a kétharmaduk, és látva a törvényhozási tempót, nem kerülne túl nagy erőfeszítésbe, hogy ezt a területet is rendbe tegyék.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK