"Az igazságszolgáltatás bunkójával fejbe verjük" - levinné a kormány a büntethetőség korhatárát

2011.03.08. 14:49

A közbiztonság javításának érdekére hivatkozva fontolgatja a kormány, hogy lehetővé teszi a 14 évesnél fiatalabb gyerekek büntetését is. A változás elvileg nem jelenti azt, hogy tömegesen börtönbe kerülhetnek például a 12 éves tolvajok is, de a kormány tavaly már a fiatalkorúak esetében is bővítette az elzárás lehetőségét. Az Országos Kriminológiai Intézet kutatója szerint az igazságszolgáltatás nem tudja megoldani a gyerekbűnözők problémáit, a nemzetközi ajánlások pedig azt mondják: a gyerekeknél nem vezet célra a megtorlás, inkább a nevelés segíthet.

"Tisztában vagyok vele, hogy olyan állapotok uralkodtak el hazánkban, amelyek miatt jogos és megalapozott a sokak által megfogalmazott igény a további szigorításra" - írta Orbán Viktor miniszterelnök február végén Facebook-oldalán, miután felsorolta a kormánynak a közbiztonság javítását célzó intézkedéseit - többek között a három csapás törvényt, a kis értékű lopások elzárással büntethetőségét. A "további szigorítás" érdekében pedig elkezdték egy új Büntető törvénykönyv (Btk.) előkészítését, a jelenlegi minden pontjának felülvizsgálatát, és - írta Orbán - napirenden van a büntethetőségi korhatár leszállításának kérdése is.

A jelenlegi szabályok szerint a 14 év alatti gyerekek nem büntethetők, a valamilyen bűn elkövetésén kapott gyerekekkel a gyermekvédelem foglalkozik, nem kerülnek az igazságszolgáltatás elé. A 14. évüket betöltött fiatalkorúak számára pedig nincs külön speciális bíróság, ugyanazok a bírók ítélnek az ügyeikben, mint akik a felnőtt bűnözőkkel foglalkoznak.

Bár egyelőre nem lehet részleteket tudni arról, hogy a kormány hány éves korra szállítaná le a korhatárt, a 12 éves korhatárnak már van hagyománya a magyar jogban. 1961 előtt ugyanis még ott húzták meg a határt, akkor emelték fel 14 éves korra. Lényegében azóta folyamatosan vita zajlik a döntés helyességéről, az Országos Kriminológiai Intézet egyik tanulmánya szerint a kérdés igazi hitvitává vált a jogászok körében - egyik felük szerint a társadalom jogos igénye, hogy a "kis szörnyetegeket" megbüntethessék, a másik oldal szerint a büntetőbíróságok egyszerűen nem képesek arra, hogy a gyerekek speciális problémáit hatékonyan kezeljék, ehhez ugyanis teljesen másféle hozzáállásra van szükség.

Az előző kormány is gondolkodott rajta

A 12 éves korhatár visszaállításán már az előző kormány is gondolkodott: az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban 2008-ban készült az új Btk. - amely végül nem született meg -, ekkor gondolkodtak a változtatáson. Erről beszélt az [origo]-nak korábban Frech Ágnes, a Fővárosi Bíróság Büntető Kollégiumának vezetője is, aki tagja volt a büntetőjogi kódexen dolgozó szakmai bizottságnak. Az elképzelés az volt, hogy leszállítják 12 évre a büntethetőség határát, de előírják, hogy minden esetben külön meg kell vizsgálni a gyerekek belátási képességét - vagyis megnézni, hogy tudatában voltak-e elkövetett tetteik súlyának. Ha pedig ez a követelmény nem teljesül, akkor a fiatalok nem lettek volna büntethetők, hiába múltak el 12 évesek.

Ez jelentős változást jelentett volna, most ugyanis lényegében nem vizsgálják a bíróságokon a gyerekek érettségét: ha 14 évesnél idősebbek, úgy kezelik őket, mint tettük tudatában levő embereket, ha viszont fiatalabbak, szóba sem jön a büntetőjog eszközeivel való büntetésük. Jogi szakkifejezéssel egy 13 és fél éves gyerek nem lehet vétőképes, a 14 éves már igen. Egy 2008-ban született tanulmány szerint ugyanakkor többek között a szakértőhiány és a bírák felkészületlensége miatt nagyon nehéz lenne eldönteni, hogy egy-egy gyerek belátási képessége mennyire fejlett.

Húsz nap elzárás két üveg italért

A tanulmányból kiderül, hogy a korhatár esetleges leszállítása nem jelenti automatikusan azt, hogy 14 év alattiakat nagy számban elkezdenének börtönbe küldeni a bírók, akik "fiatalkorúak esetén eddig is jellemző módon lemondtak a büntetőigényről", és elzárás helyett például próbára bocsátották őket. Azt is jelentheti például, hogy a 18 év alattiak esetében még több "alternatív elemmel" bővül a bírók eszköztára, és a "büntetések" egy része olyasmi lenne, amit nem is az igazságszolgáltatás hajt végre, hanem például a gyermekvédelem.

Mivel megkeresésünket a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium elhárította - az illetékes államtitkárság arra hivatkozott, hogy majd csak akkor beszélnek a témáról, ha már a kormány elé került a Btk.-t módosító javaslatuk -, azt sem lehet tudni, hogy a kormány tervei szerint a büntethetőségi korhatár leszállítása vajon szigorú büntetésekkel párosulna-e. A közbiztonság érdekében tett eddigi lépések (ezekről például itt és itt olvashat) ugyanakkor egyértelműen a szigorítás irányába mutatnak.

Fotó: Hirling Bálint [origo]
Fotónk a szirmabesenyői fiatalkorúak börtönében készült

Kerezsi Klára, az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) igazgató-helyettese szerint valóban nyitott kérdés, hogy szigorodnak-e a szankciók is a korhatár esetleges leszállításával párhuzamosan, de a kormány már kiterjesztette az elzárás lehetőségét a fiatalkorúak esetében is. Azt mondta, tud olyan esetről, amikor egy két üveg italt, vagyis 1400 forint értéket ellopó fiatalt húsz nap elzárásra ítéltek - úgy, hogy az okozott kár megtérült, mert az üvegeket megtalálták nála. "Egy nap elzárás 8000 forintjába kerül az államnak, és az a fiatal sokat tapasztalhatott a húsz nap alatt" - mondta.

Mindenki úgy indul, hogy meg fogja úszni

Kerezsi szerint nem a korhatár leszállítása és a szigorítás a megoldás a fiatal- és gyerekkorú bűnözés visszaszorítására. "Nem biztos, hogy az vezet célra, hogy a gyereket a büntető igazságszolgáltatása nagy bunkójával fejbe verjük. Az igazságszolgáltatás drágább és kevésbé hatékony, inkább a gyermekvédelmi rendszert kellene képessé tenni a probléma kezelésére" - mondta, hozzátéve, hogy jelenleg sem az igazságszolgáltatás, sem a gyermekvédelem nem tudja megfelelően betölteni ezt a feladatát. Az OKRI kutatója szerint az elmúlt 15-20 évben kormányoktól függetlenül jellemző volt, hogy nem átgondoltan, értékek mentén, hanem egy-egy nagyobb botrány hatására változtattak a Btk.-n, holott a szabályokat nem a ritka kivételekhez - ez esetben a gyerekek által elkövetett súlyos bűncselekményekhez - kell igazítani, hanem a jellemző esetekhez. A fiatalok esetében a kisebb, vagyon elleni cselekmények a leggyakoribbak.

Kerezsi szerint az elzárás lehetőségének nemigen van visszatartó ereje a fiatalkorúakra. "Minden bűnelkövető úgy indul neki, hogy meg fogja úszni. Ebben az életkorban a rizikóvállalás jellemző. Sokszor nem az a baj, hogy a gyerek nem tudja, hogy nem szabad lopni, hanem olyan helyzetekbe keveredik, hogy nem tudja kiszámítani a következményeket" - fogalmazott, hozzátéve, hogy a visszatartó erő mindig inkább a lebukás nagy valószínűsége. Szerinte a problémás gyerekekkel mindenütt baj van, nemcsak a bíróságok előtt, hanem például az iskolákban is, a szüleik pedig gyakran nem gondozzák őket, vagy nem figyelnek rájuk eléggé. Ezeket a bajokat az elzárás vagy az igazságszolgáltatás nem orvosolja.

Megtorlás helyett nevelés

A fiatalkorúakra vonatkozó szabályoknál alapelv, hogy elsősorban nem a megtorlás vagy általános elrettentés a cél, hanem az, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődjék és a társadalom hasznos tagjává váljék, ezért a nevelésnek szánják a fő szerepet. Ezt több nemzetközi egyezmény is rögzíti, így a Gyermekek jogairól szóló 1989. évi ENSZ egyezmény, vagy az ENSZ-nek a fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszerére vonatkozó minimumszabályai, az 1985-ös úgynevezett pekingi szabályok.

Kerezsi Klára szerint Nyugat-Európában a 14 éves büntethetőségi korhatár nem általános: Hollandiában, Franciaországban például 12 év, Angliában 10, Skóciában 8, Írországban pedig 7 év. Ugyanakkor az angolszász igazságszolgáltatási rendszerek teljesen mások, sokkal rugalmasabbak, mint a magyar. A gyerekek esetében általában nincs formális igazságszolgáltatás, "nem a bíró dörög a pulpitusról", hanem egy olyan rendszer foglalkozik a problémás gyerekekkel, amelyben részt vesz a bíró, az ügyész mellett még sok más szereplő: a pártfogó, a pedagógus, a szociális munkás és a szülő. Skóciában így működik például a gyerekmeghallgatás rendszere (children's hearing), de hasonló az új-zélandi módszer is, ahol family group conference-nek nevezik ezt a rendszert - mondta Kerezsi.

Az OKRI kutatója szerint ez a rendszer sokkal közelebb áll a gyerekekhez, és inkább csak formálisan tartozik a büntető igazságszolgáltatás rendszerébe. Az OKRI 2008-as tanulmánya szerint több országban külön büntetőjogi szabályok vonatkoznak a nem felnőttekre, és több helyen működik külön bíróság is, amely speciálisan a fiatalkorúak által elkövetett bűnökkel foglalkozik. Kerezsi szerint leginkább az a kérdés, hogy a bíróság milyen "szakmai tudást" - például pedagógust, szociális munkást, pszichológust - hív be a tárgyalóterembe. "A mi rendszerünk nem hívja be a tanárt, márpedig egy jogász általában keveset tud az emberről."

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK