A jelenlegi rendszer legfeljebb a megélhetéshez nyújt segítséget, az új diákhitel-konstrukció kimondottan a képzési költséget fedezné - mondta a Magyar Nemzetnek Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár.

A készülő felsőoktatási törvénytervezet nem tartalmazza a következő években a felsőoktatásba felvehető diákok keretszámait - annak megoszlását államilag támogatott, illetve önköltséges képzésre -, azt majd kormányrendeletben kell meghatározni - mondta a Magyar Nemzetnek adott interjújában Hoffmann Rózsa. Az oktatási államtitkár szerint ez a rendelet novemberre készül majd el.

A több önköltséges hallgató felvételéhez azonban egy másik diákhitel-konstrukció kell, mert a jelenlegi legfeljebb a megélhetéshez nyújt segítséget - mondta Hoffmann Rózsa. Az államtitkár szerint a mostani 50-60 ezer forintban maximált összeg sehogy sem elég arra, hogy például a Zeneakadémián a több mint egymilliós képzési költséget fedezze.

"Az új konstrukció létrehozásához azonban komoly kormányzati hitelgaranciákkal rendelkező banki megoldásokra van szükség, és ez eltart egy ideig" - mondta, hozzátéve, hogy így a bevezetésre egyelőre nem tud időpontot mondani. A "diákhitel 2-t" a tervek szerint csak a képzési költségekre lehet majd fordítani, és vélhetően a két konstrukciót egyszerre is igénybe lehet majd venni.

Hoffmann Rózsa elmondása szerint a közoktatás és a felsőoktatási törvénytervezet nagy valószínűséggel az év végéig születhet meg, és a változtatások többsége jövő szeptember 1-jétől léphet hatályba.

Az, hogy a meglévő egyetemek közül melyekből lesz tudományegyetem, illetve melyekből főiskola, mérhető és ellenőrizhető kritériumok alapján dől majd el az államtitkár elmondása szerint, hozzátéve, hogy a kritériumok teljesítésére néhány év áll az egyetemek rendelkezésére. Hoffmann szerint az elmúlt időszakban elmosódtak a különbségek az egyetem és a főiskola között, "ami nem jó".

Pokorni Zoltánnak, az országgyűlés oktatási bizottsága elnökének korábbi javaslatát, mely szerint azoknak az államilag finanszírozott hallgatóknak is állniuk kellene a képzésük költségét, akik nem fejezik be az egyetemet, Hoffmann "embertelen megoldásnak" nevezte, mondván, az illetőt így örök életére eladósítanák. Szerinte azt kell elérni, hogy minimálisra csökkenjen a tanulmányaikat be nem fejezők száma. Ennek egyik eszközének nevezte a tanulmányi követelmények megemelését.