Tovább erősíti a győztes pártot, gyengíti a középpártokat és érdemben nem befolyásolja a kis pártok erejét az [origo] számításai szerint a Fidesz által bemutatott új választási rendszer. Ha eszerint zajlott volna az utolsó két országgyűlési választás, akkor az MSZP 2006-ban az SZDSZ nélkül is tudott volna többségi kormányt alakítani, a Fidesznek pedig még nagyobb lenne a befolyása a mostani parlamentben, mint jelenleg.

Bár alapjaiban nem forgatná fel az erőviszonyokat, tovább erősítené a győztest az új választási rendszer, amelyet Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője javasolt a parlament választójogi reformmal foglalkozó albizottságának. Az [origo] két korábbi - a 2010-es és a 2006-os - országgyűlési választás adataival modellezte az új rendszert, amelyben még vannak bizonytalanságok.

A Fidesz és a KDNP a 2010-es elsöprő, több mint kétharmados mandátumarányt eredményező győzelemnél is nagyobb, 71 százalékos parlamenti többséget szerzett volna azt új szabályok szerint, ha már akkor is a Lázár által javasolt rendszerben zajlott volna a választás. A jóval szorosabb eredményt hozó 2006-os választás adatai alapján pedig az MSZP nem szorult volna rá az SZDSZ-szel kötött koalícióra, parlamenti fölénye egyedül is elérte volna az abszolút többséget.

Lázár javaslata megőrizné a jelenleg is használt vegyes rendszert, vagyis továbbra is lennének egyéni körzetek, illetve pártlistás szavazás is. Az arányok azonban eltolódnának: a jelenlegi rendszerben a mandátumok 45,5 százalékát lehet egyéni körzetekben megszerezni (176 a 386-ból), ez az új, 200 fős parlamentben 53 százalék lenne (106 körzet). Ez, illetve az egyfordulósra rövidített választás az úgynevezett többségi elv felé tolná el a rendszert, az arányosság rovására.

A győztes még többet visz

Mivel az egyéni körzetek pontos határai még nem ismertek, az [origo] modelljében csak arányokkal számolhattunk: a 2010-es adatokat feldolgozó példánkban úgy számoltunk, hogy a 106 egyéni körzetből 105-öt megnyert a Fidesz és a KDNP, vagyis már az egyéni körzetekben biztosította abszolút többségét a parlamentben. Az egyetlen, egyéniben megválasztott képviselő példánkban szocialista (a valóságban is Tóth József, a XIII. kerület polgármestere állt egyedül az első helyen, az első forduló után).

Bár a Lázár által felvázolt rendszerben megszűnnek a területi (megyei, illetve fővárosi) listák, szerepüket részben az országos pártlista veszi át, hiszen a választók közvetlenül erre szavazhatnak. Ezért úgy számoltunk, hogy a korábban a területi listákra leadott szavazatokat összeadtuk. Ez alapján a 2010-es adatokat használó példában a Fidesz-KDNP-re 2 millió 706 ezren szavaztak, az MSZP listájára 990 ezren, a Jobbikra 855 ezren, az LMP-re pedig 383 ezren szavaztak.

Az országos lista a Lázár-féle javaslatban is megőrizné azt a szerepét, hogy kompenzálják az egyéni körzetekben mandátumot nem eredményező szavazatokat, amelyek egyébként elvesznének, hiszen a második helyen vagy még hátrébb végző képviselők nem jutnak be a parlamentbe. 2010-es példánkban - feltételezve, hogy ugyanazok az emberek ugyanazokra a pártokra szavaznának - a Fidesz-KDNP-nek 28 ezer, az MSZP-nek 1 millió 66 ezer, a Jobbiknak 836 ezer, az LMP-nek pedig 259 ezer töredékszavazatot írtunk jóvá.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Az országos listára kapott, illetve a töredékszavazatok alapján írtuk fel az úgynevezett d'Hondt mátrixot, amely meghatározza, hogy mely pártok, hány mandátumhoz juthatnak a listáról. A 2010-es adatokon alapuló számításaink szerint a Fidesz-KDNP 37, az MSZP 27, a Jobbik 22, az LMP pedig 8 mandátumot kapna az országos listáról. Egy-egy listás mandátumhoz nagyjából 80 ezer szavat szükséges, szemben a mai 40 ezerrel.

Összességében tehát a 200 fős parlamentben a Fidesznek és a KDNP-nek 142 képviselője lenne, ami 71 százalékos mandátumarány, szemben a jelenlegi 68 százalékkal. Az MSZP-nek 28 képviselői hely jutna, ami 14 százalék, szemben a jelenlegi 15 százalékkal. A Jobbik 22 képviselője 11 százalékot jelent, szemben a mai 12 százalékkal. A 8 képviselővel rendelkező LMP-frakció megőrizné 4 százalékos mandátumarányát.

Koalíció nélkül is

Hasonló módszerrel újraszámoltuk a tavalyinál jóval szorosabb eredménnyel végződött 2006-os választás eredményét is. Az egyéni választókerületek eredményeit a pontos térkép hiányában, ebben az esetben is csak arányosítani tudtuk: így 63 körzetet nyert az MSZP, 41-et a Fidesz és a KDNP, 2-t pedig a szocialisták által megtámogatott SZDSZ. A listás szavazatok közül, a számítás szerint 42 jutna a Fidesz-KDNP-nek, 38 az MSZP-nek, 8 az SZDSZ-nek, 6 pedig az MDF-nek.

A 200 fős országgyűlés összetétele a fentiek alapján a következő lenne: 101 képviselővel önmagában is abszolút többséget szerezne az MSZP, amely a valóságban csak a mandátumok 49,2 százalékával rendelkezett. A Fidesz és a KDNP 83 képviselővel a mandátumok 41,5 százalékát birtokolná, ami 1 százalékkal kevesebb, mint a valóságban volt. Az SZDSZ 10 képviselővel rendelkezne, az MDF pedig 6-tal, vagyis a két kisebb párt mandátumaránya nem változna érdemben.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Egybevág a kormánypártok szándékaival, hogy a példaszámítás alapján az MSZP nem kényszerült volna koalícióra. Az [origo]-nak korábban egy, a választójogi reform előkészületeire rálátó fideszes képviselő úgy fogalmazott: a magyar viszonyoknak az felel meg a leginkább, ha egypárti kormányok alakulnak. "A koalíció nem jó, a nagykoalíció pedig egyenesen katasztrófa lenne" - mondta a képviselő.

Bizonytalansági tényezők

A Lázár által felvázolt új választási rendszernek vannak bizonytalan elemei. Az egyik ilyen a határon túl élő magyar állampolgárok szavazati joga. A koncepció szerint ők az országos pártlistára szavazhatnak, de ehhez fel kell vetetniük magukat a határon túli választói névjegyzékbe (nem kellene viszont elutazniuk a legközelebbi konzulátusra, Lázár elképzelése szerint levélben szavaznának).

Az allampolgarsag.gov.hu című, a kedvezményes honosítással foglalkozó kormányzati oldalon közölt, október eleji adatok szerint eddig 150 ezren kérelmezték a magyar állampolgárságot. Ebben azonban benne vannak a gyerekek is, akik nem szavaznak, illetve várhatóan nem mindenki regisztráltatja majd magát a határon túli névjegyzékben. Az [origo] számításai azt mutatják: nagyjából százezer határon túli szavazó érdemben még nem változtatna a hazai mandátumarányokon.

További bizonytalanságot okoz a hazai kisebbségek parlamenti képviseletének megteremtése. Lázár János elképzelései szerint a nemzetiségi választóknak is regisztráltatniuk kellene magukat, majd eldönthetnék, hogy nemzetiségi vagy pártlistára szavaznak. A legutóbbi kisebbségi önkormányzati választások előtt 228 ezer ember vetette fel magát a névjegyzékbe, 63,5 százalékuk ment el szavazni. A parlamenti választáson várhatóan kevesebben élnek majd a lehetőséggel, hiszen, aki nemzetiségi névjegyzékben szerepel, nem szavazhat pártlistára.

Kétszer jutalmazott győztes

Homályos pontja az új választási rendszernek az úgynevezett túlkompenzáció, vagyis az az elképzelés, hogy az egyéniben győztes jelölt pártja is kapjon töredékszavazatokat. Az [origo]-nak egy, a témában járatos fideszes képviselő azt mondta: jelenleg két változat van erre. Az első szerint minden, a győztesre leadott szavazatot hozzáadnának az országos lista szavazataihoz, ez azonban annyira felborítaná az erőviszonyokat, hogy túl könnyűvé válna megszerezni az alkotmányozáshoz szükséges kétharmados többséget.

A második változat szerint csak a győztesre leadott, az összes szavazat 50 százalékát meghaladó voksokat adnák az országos listához. Ez szerepelt már tavaly nyáron az önkormányzati választások szabályait átíró törvényjavaslatban is, de később elvetették, mert túlzott aránytalanságot okozott volna a kis létszámú testületekben. Az országgyűlési választások szavazatmennyiségében viszont elenyésző hatása lenne: számításunkban 93 ezer töredékszavazattal számoltunk, aminek viszont nem volt hatása a mandátumok eloszlására.