A Kossuth utca azt üzente...

Eddig nyolc megyében járt, és közel száz településen csöngetett be stábunk a Kossuth utca 7. alatti házakba, hogy az ott élőkkel interjút készítsen. Milyen viszonya van a lakóknak a házukkal,  milyen az életük, mire vágynak, egyáltalán, fontos-e számukra a lakcímük. Van, aki számára különös jelentőséggel bír a Kossuth utcai lét, és van olyan lakó, aki szerint teljesen mindegy, hogy mi a házszáma, a nyolc szám alatt élő szomszéd élete sem érdekes. Magyarországi sorsok, amelyeket egy dolog köt össze: a postás a Kossuth utca 7. alá kézbesíti a szereplőknek címzett leveleket.

Ma utánfutó- és kerékpárkölcsönző működik abban a házban, melynek tulajdonosa egészen a török megszállásig ismeri az épület, illetve annak helyének történetét.

Páratlan szám a hét, de attól még jó, állítja az egykori cipész unokája. Itt is felbukkan a sötét múlt, amikor a kommunisták elvették a házat, és a postamester úgy megszerette, hogy nem is akart belőle kiköltözni.

Elment a vidékiek kedve a mezőgazdaságtól, pedig a birkatrágyás földben még karácsonykor is terem paradicsom. A tulaj azt hitte, egyszer majd itt él az egész család, de a gyerekek kirepültek, egészen Angliáig, meg Budapestre.

Régi magyar filmeket vetítenének nyáron a tűzfalra az egykori vendéglő épületében élő lakók. A pincelakásban előkerül egy karácsonyfa, pedig annak még nincs itt a szezonja.

A papa nagy ezermester volt, a ház minden porcikája magán viseli ennek jegyét. De a gyerekét sem kell félteni, a garázsban valamikor nagyon komoly házibulik voltak. Éljen a grunge!

Kövesse a sorozat következő részeit a Kossuth7.postr.hu-n!