Gyerekek, fiatal férfiak, idős asszonyok túrják a földet egy kis falu mellett egész nap, szenet keresnek a meddőhányóban. Többségüknek rendes munkája sosem volt, mégis keményen dolgoznak, azt mondják azért, mert a meleget ők is szeretik. Ha lenne munka a környéken, beállnának, de nem sok esélyük van erre, úgyhogy ásnak, és bíznak benne, hogy jó helyet fognak ki.

"Anyu, anyu, ez szén?" - kérdezte kezében egy kemény földdarabbal az óvodás korú gyerek az édesanyját. A kislány a november végi hidegben, egy gödörben ülve vödörbe szedte a földdarabokat egy magyarországi kis település közelében. Körülette kisebb-nagyobb gödrökben felnőttek ültek, álltak, és csákánnyal, lapáttal ugyanazt csinálták, mint a játékból őket utánozó kislány: szén után kutattak a földben.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
A képre kattintva galéria nyílik!

Rozsdás mementóként állnak a környéken az egykor élénk szénbányászat után maradt elhagyott, lerobbant épületek. A környező hegységben már a 20. század fordulóján is több tucat mélyművelésű bányából hordták felszínre a barnaszenet, majd a szocializmusban kiemelt ágazat lett a bányászat, amit akkor is erőltettek, amikor a szén már nem tudott versenyezni a kőolajjal. A rendszerváltás körül sorban zárták be a gazdaságtalan bányákat. Más munkalehetőség azóta nem nagyon akadt errefelé azoknak, akik még jól emlékeznek rá, mennyi szén van a földben.

Nagy melóval lehet szenet szedni

"Jó szén ez nagyon, annak idején előfordult, hogy meddővel kevertük a szénport, hogy a kohászatnál meg a serényfalvai téglagyárba jó legyen, le kellett húzni a kalóriaértékét, mert különben szétégette volna a kemencéket" - mesélte egykori bányász helybéli kísérőnk, miközben az egyik bezárt bánya közelében lévő meddőhányó területén próbáltunk utat találni az embermagas százaz gazban. "A régiektől hallottam, hogy itt csak egy nagy gödör volt, aztán az évtizedek alatt így telehordták" - mondta a férfi, miközben azt mutogatta, merre volt az a három gép, ami a bányából kitermelt földet hordta szét.

A sűrű növényzetben a távolban itt-ott felbukkant egy-egy fej, de csak közelebb érve derült ki, hogy sokan vannak a területen: a férfiak a föld alatt, másfél-két-három méter mély lyukakban csákánnyal, ásóval bontották a földet. "Ez itt a haldány, ide hordták a meddőt, most aztán ezt újból felforgatjuk, ásogatjuk. Lehet benne szenet szedni, de nagy melóval jár, igen kegyetlen munka" - mondta egy férfi, aki már délután három tájban elindult hazafele, talicskáján két zsák szénnel.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
A képre kattintva galéria nyílik!

"Reggel hét óta szedjük, és szinte semmi, ennyi jött össze" - mutatott egy másik férfi keserűen a gödör szélén álló félig rakott zsákra. Azt mindenki tudja, hogy a meddőbe került szén is a bányában, de a földbe senki nem lát bele, nem tudják, hol érdemes nekiállni ásni, a vakszerencsén múlik, hogy fél nap munka után mit találnak. "A hamadik bányát ássuk ki reggeltől, de ebben sem sok van" - mutatott a vödrére az egyik férfi. Van olyan is, aki annyira szerencsés helyet fogott ki, hogy már létrával jár le a négy méter mély, szénben gazdag gödörbe, amit nem akar otthagyni. A meddőben nemcsak széndarabokat, más ipari hulladékot: fémet, kábeleket is lehet találni, ezeket külön gyűjtik, és a leadóhelyeken teszik pénzzé később.

"Inkább ezt csináljuk, minthogy az erdőbe menjünk"

"Bármilyen nehéz is, örülünk neki, hogy ezt is tudjuk csinálni, mert enélkül befagynánk" - mondta az egyik férfi. Ha szerencséjük van, egy zsáknyi, körülbelül 50 kiló szenet minden nap össze tudnak szedni. "Attól függ, ki hogy, hány kályhában tüzel, az egy-két napra elég egy családnak. A tüzépen 2700 forint egy mázsa szén, azt nem tudjuk kizetni a 28 500 forintos segélyből" - mondták.

"Az erdőben kidöntenénk egy fát, hazavinnénk, egy óra alatt meglenne a napi tüzelő, de lopni nem mehetünk, három perc alatt elkapnak a rendőrök" - mondták. "Akkora zsákkal kaptak el a múltkor, harminc napot kellett leülnöm miatta" - mondta az egyik fiatal férfi is.

Bár a meddőbe csak hulladék szén került be annak idején, a haldány magánterület, feltúrása nem legális. Többen bizonygatták, volt már rá példa, hogy a rendőrök hazafele megállítottak valakit, aztán visszaküldték, hogy öntse vissza az egész nap összegyűjtött szenet oda, ahonnan hozta. Az egyik férfi azt mondta, vele ilyen még nem történt. "Volt rá alkalom, hogy találkoztam rendőrökkel, de azt mondták, hogy addig, amíg nincs balesetveszély, amíg nem csinálunk olyat, ami veszélyeztetné a gyerekek vagy akárki épségét, addig nincs semmi probléma, nyugodtan szedjük. Azt mondták, hogy inkább ezt csináljuk, mint hogy az erdőbe menjünk" - mondta.

"Csak ne kelljen lopni"

"A tévében mindig csak azt mondják, hogy a cigány az lop, nem szeret dolgozni. Nézze meg, dolgoznának ezek, ha lenne hol" - mondta az idősebb asszony. "Most mondja meg őszintén, ha itt ások, máshol nem ásnék? A bányában vagy akárhol? Dolgoznék én egész nap, reggeltől estig, ha adnának valami tisztességes munkát, csak ne kelljen lopni" - mondta az egyik fiatal férfi. Most 28 éves, még gyerek volt, amikor bezárták a bányát, az apja ott dolgozott, de neki még soha nem volt rendes munkája.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
A képre kattintva galéria nyílik!

"Elmennék én naponta 3000 vagy 2500 forintért is, csak tisztességesen dolgozzak és fizessenek ki" - mondta a férfi. Többen azt állították, az egyetlen lehetőségük évek óta az, hogy elmennek az Alföldre vagy Budapestre, és feketén alkalmi munkát vállalnak pár hétre, de sokszor kihasználják a kiszolgáltatottságukat. "A múltkor is elmentem másfél hónapra, a végén meg ki se fizettek. Ilyen volt a vállalkozó, mint ez a csöpp gyerek, de ha megütöm, megint csak engem visznek el, hagytam inkább a fenébe, hiába hajtottam másfél hónapig" - panaszolta a fiatal férfi.

A férfiak szerint az elmúlt években jött volna több vállalkozó is a környékre, ládagyárról, kovácsműhelyről beszéltek, de egyikből sem lett semmi. A férfiak szerint azért, mert az iparnak alkalmas területek a rendszerváltás óta magánkézben vannak, és olyan sokat kértek volna értük a tulajdonosok, hogy az érdeklődő vállakozók továbbálltak. Azt mondták, szerintük az erdészetnek meg a bányászatnak lenne értelme ebben az országrészben, ehhez jók az adottságok.

Egy csepp remény

"Hallotta? Nemsokára föltárás lesz! Adná a jóisten, hogy sikerüljön. Ha csak havi 80 ezer forintos jövedelmem lenne, olyan lennék, mint a kisisten!" - mondta az egyik fiatal férfi, miközben a többiek csak nevettek lelkesedésén. "Mit nevettek? Hatvanezerből megélnénk, beosztanánk kétezer forintjával, azt' a maradékból még tudnánk venni cipőt vagy akármit. Jön a tél, aztán nincs rám egy kabát. Tán a feleségemet is beállítanák valahova, mert otthon nem tud semmit csinálni. Hiába takarít ki, abból még nem eszek" - mondta izgatottan.

A környéken elterjedt a hír, hogy hamarosan feltárják az egyik környékbeli, már húsz éve lezárt bányát. A szénkeresők úgy tudják, ezerötszáz embernek fognak munkát adni. Ahogy szóba került a téma, az addig beszélgetés közben is csákányozó férfiak megálltak, úgy beszéltek a nagy lehetőségről egymás szavába vágva. "Ez a csepp remény most nagyon nagy örömet ad nekik, csak az elképzelés is, hogy megnyílik a bánya, lesz munkahelyük, ott fognak dolgozni. Nem tudom, mi lesz belőle, de most annyira jó csak hallani is, hogy így örülnek, tervezgetnek" - mondta egy idősebb asszony, aki egy kis gödörben kézi kapával válogatta át a meglazított földet, és a legkisebb széndarabokat is összeszedte a vödrébe.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
A képre kattintva galéria nyílik!

Bár többen bizakodnak, nem mindenki hisz abban, hogy lesz is valami a nagy lehetőségből. "Szén az van ott bőven, még száz évre való is, de sok a víz, nem tudom, megéri-e kitermelni. Félek, hogy csak felverik itt a népet, aztán majd nem tart ki a pénzük" - mondta az a férfi, aki még dolgozott a bányában. "Nem úgy van az, hogy csak megnyitunk egy bányát! Ahhoz kellenek mentők, fürdők, karbantartó műhely. Hol vannak már azok az épületek? Ez most csak egy humbug, megnyitják, aztán majd visszafalazzák, valaki biztos jól jár vele" - mondta egy másik férfi.

"Ezek a gyerekek ebbe nőnek bele"

A kétkedők nem tudták elvenni az egyik asszony kedvét, aki örömmel mondta, hogy ha megnyílik a bánya, gazdag lesz a környék újra. "Lenne munka, nem lennénk rákényszerülve másokra. Ha dolgozol, fizeted az adód, az azt jelenti, hogy eltartod magad. Akkor lenne jövőd, de így, mi van? Nincs már mire alapozni" - magyarázta az őt lehurrogóknak.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
A képre kattintva galéria nyílik!

Az asszony az egyik gödör felé mutatott, ahol két tizenéves fia lapátolta a földet. Az egyikük most végez a nyolcadikban, továbbtanulás előtt áll. "Kiskora óta rendőr szeretne lenni, de most nem tudom, hogy mit csináljunk. Ha megnyit a bánya, érdemesebb lenne bányásznak taníttatni" - mondta. "Ezek a gyerekek ebbe nőnek bele, nem lopják a napot, hanem dolgoznak. Iskola után hazamennek, átöltöznek, harapnak valamit, aztán kijönnek segíteni, mert ők is szeretik a meleget. Örülnek annak a szénnek, amit találnak, abból rakják meg este a tüzet a szobájukban, mégsem lehet egy helyen az egész család" - mondta az asszony, majd elgondolkodva hozzátetette: "azért felháborító, hogy ezt kell csinálniuk, nem ilyen kis gyerekeknek való élet ez."

"Nehéz élet ez nagyon, de gondolom, mások ennél még rosszabb helyzetben is vannak. Nekünk ez legalább valami, de ahol még ez sincs, azoknak tényleg semmi nincs, ott, gondolom, még nehezebb" - mondta az asszony, majd a domb mögé mutatott, ahonnan a szürkület közeledtével sorban kezdtek felkúszni a füstcsíkok. "Nézze, az a fehér füst a szén füstje. Van, aki már megszedte mára, hazaértek, befűtöttek. Most megmelegednek, aztán reggel kezdik újra."