Orbán tabuját törheti meg az IMF

Politikai követelései nem voltak, a gazdaságban viszont komoly megszorításokat követelt meg a Nemzetközi Valutaalap és az EU azoktól az országoktól, amelyek hitelért folyamodtak hozzájuk az utóbbi években. Jellemzően áfaemelést, elbocsátásokat és bércsökkentéseket írtak elő. Ha nem tesznek kivételt a magyar kormánnyal sem, akkor Orbán Viktor szájából hosszú ideje először hangozhat el a megszorítás szó.

A héten megkezdte a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) folytatott tárgyalások előkészítését az erre kinevezett tárca nélküli miniszter, Fellegi Tamás, aki a napokban a szervezet több vezetőjével is találkozik Washingtonban. Ezzel kezdetét veszi az az alkudozási folyamat, amelyben a kormány és az IMF megállapodhat arról, hogy milyen megszorító- és reformcsomagot várnak el a magyaroktól egy esetleges IMF-hitelért cserébe.

Orbán Viktor miniszterelnök korábban azt mondta, Magyarország nem olyan hitelt kér, amelyet azonnal felvesz, hanem csupán készenléti hitelt szeretne, igaz, egy vasárnapi interjújában azt is jelezte, a kormány nem támaszt előfeltételeket a tárgyalásokhoz. Ennek ellenére az IMF várhatóan komoly árat kér majd a hitelért, hiszen az elmúlt években minden megsegített országtól áldozatokat követelt. Bár a kormány a 2010-es választási győzelem óta kínosan ügyel arra, hogy a megszorítás szót ne lehessen a kormányhoz kötni, a korábbi IMF-hitelek tapasztalata azt mutatja, hogy ez elkerülhetetlen lesz.

A korábban mentőövért folyamodó országok részben olyan vállalásokat és intézkedéseket tettek, amelyeken a kormány már túl van. A legtöbb kisegített országban még az IMF által megkövetelt áfaemeléssel sem lett olyan magas az adókulcs, mint amekkora januártól Magyarországon életbe lépett, és a jövedéki adókat is emelte a kormány.

Az IMF vezetői többször elmondták, hogy szerintük minden ország és minden hitelprogram egyedi, nem lehet ezeket egymáshoz méregetni. Mégis, az eddig kisegített országok sok területen kénytelenek hasonló megszorításokat és átalakításokat végrehajtani a hitelek érdekében, a programokban kísértetiesen hasonló adóemelések, elbocsátások, elvonások látszanak, amelyek tanulságosak lehetnek a magyar tárgyalók számára is. Összeszedtük, hogy másoknak hol milyen feltételeket szabott az IMF az áhított hitelért cserébe.

Görögország

Mi volt a baj?

Görögország problémájához a túlköltekezés vezetett, az állam kiadásai éveken át folyamatosan nőttek, bevételei csökkentek, és így hatalmas adósságot halmozott fel az ország. Amikor 2008-ban lesújtott a gazdasági világválság, a görög gazdaság még jobban lelassult, a munkanélküliség az egekbe szökött, és a pénzügyi helyzet tarthatatlanná vált. 2009 végén a költségvetés hiánya bőven túllépett a finanszírozhatóság határán, a GDP 13,6 százalékát tette ki, az ország államadóssága pedig az éves GDP 115 százalékára nőtt. Ekkora adósságot az IMF szerint a következő két évben még a brutális megszorításokkal sem lehet csökkenteni, Görögország célja így az, hogy a stabilizálódás után 2013-tól kezdje csökkenteni államadósságát.

Mit ajánlottak nekik?

Az IMF és az EU 2010 májusában egy összesen 110 milliárd eurós (34 300 milliárd forint) hitelkeretet ajánlott Görögországnak, amelyből az EU 80, az IMF 30 milliárdot áll. A pénzt a görögök három év alatt, részletekben hívhatják le, de csak akkor kapják meg, ha a negyedéves ellenőrzéseken az EU és az IMF megfelelőnek találja a válság ellen tett lépéseket. A hitel az IMF legnagyobb olyan mentőcsomagja volt a történelem során, amelyet nem készenléti, hanem konkrétan felhasznált hitelként ajánlottak fel egy országnak.

A görög miniszterelnök a parlamentnek magyarázza a feltételeket

Mi ennek az ára?

Görögországnak a mentőcsomagért cserében kemény megszorításokat és reformokat kell meghoznia, amelyeket a legtöbb görög meg fog érezni a saját bőrén. A kormánynak a GDP 16 százalékát kitevő megtakarítást kell elérnie, ezért elveszik a közszféra dolgozóinak 13. és 14. havi bérét, felemelik a korengedményes nyugdíjkorhatárt, és befagyasztották a közszféra béreit, és a nyugdíjakat is.

A kormánynak a bevételeit is növelnie kell, itt több olyan lépéshez is folyamodott, amelyet az elmúlt évben a magyar kormány is megtett már. Emelték az áfát (a legmagasabb áfakulcs így csak 23 százalék, szemben a 27 százalékos magyar áfával), a jövedelemadót, megadóztatták a nagy jövedelmet termelő ingatlanokat a luxuscikkeket, növelték a dohány és az alkohol jövedéki adóját, valamint a szellemi foglalkozásokra kivetett adót.

A reformok átszervezésekkel is járnak majd, többek között megerősítik az adóhivatalt, hogy így sújtsanak le a nagy kieséseket okozó adókerülőkre. De az IMF honlapján olvasható összefoglaló szerint átalakítás vár a munkaerőpiacra, az egészségügyre és egyéb közszolgáltatásokra is.

Írország

Mi volt a baj?

Az ír gazdaság a túlfújt bankrendszer miatt kényszerült az IMF segítségére: a válság előtt az ír bankrendszer rengeteg érdekeltséget halmozott fel az ingatlanpiacon. Miután az ingatlanok ára 2008-tól kezdve zuhanni kezdett, az ír gazdasághoz képest aránytalanul nagy bankrendszer megrendült, és fenntarthatatlanná vált. A rendszer helyreállításához az ország hitelt kért.

Mit ajánlottak nekik?

Az IMF és az EU 2010 decemberében hagyott jóvá egy 85 milliárd eurós (26 500 milliárd forint) mentőcsomagot, ebből az IMF 22,5 milliárdot állt.

Karikatúra az IMF-hez forduló ír miniszterelnökről

Mi ennek az ára?

A hitelért cserébe Írországnak teljesen át kell alakítania a bankrendszerét, és vissza kell fognia az állami költekezést is. A program eredményeképp egy sokkal kisebb bankszektort kell létrehozni, amelyben csak az életképes, kiválasztott bankok maradhatnak talpon. Az államnak meg kell erősítenie a bankok fölötti felügyeletet is.

Emellett az ír kormánynak 15 milliárd eurót, a GDP 9 százalékát kitevő összeget kell megtakarítania a 2014-ig tartó időszakban, ami itt is nagy megszorításokat jelent. A program csak 2011-re 6 milliárdos megszorítást tervezett, amelynek kétharmadát kiadáscsökkentéssel, közalkalmazottak elbocsátásával, a jóléti és szociális ellátások megkurtításával érték el.

Az íreket sem kerülte el az adóemelés, a jövedelemadót pedig olyanokra is kiterjesztették, akik korábban különböző kedvezmények miatt nem fizettek. Csökkentették az adó-visszatérítések lehetőségét is, hogy a megemelt adókat minél többen legyenek kötelesek befizetni.

Portugália

Mi volt a baj?

Portugália évek óta csigatempóban fejlődött, átlag 1 százalékos gazdasági növekedésével az eurózóna leglassabban fejlődő gazdasága volt. Az IMF szerint a tehetetlenséget és stagnálást mély strukturális problémák okozták, mivel a rendszer nem ösztönözte a munkavállalást, hiányzott a versenyképesség és a termelékenység. A növekedés hiánya lassan hatalmas államadósságot termelt ki, 2009-ben az államadósság hiánya már túlnőtt a GDP 10 százalékán, tombolt a munkanélküliség, és mindez a válság idején rádőlt az országra.

Mit ajánlottak nekik?

Tavaly májusban Portugália számára egy 78 milliárd eurós (24 300 milliárd forint) hitelkeretet hagytak jóvá, amelyből 52 milliárdot az EU, 26 milliárdot az IMF biztosít három év alatt. Ebből 2011-ben az IMF 12,6 milliárd, az EU 25,2 milliárd eurót át is utalt. A pénzt az ország arra használja, hogy levegőhöz jusson, és ne kelljen a piacokról, sokkal drágábban finanszíroznia magát, amíg végre nem hajtja a gazdaságát helyrerázó programját.

Portugál tüntetés az IMF ellen

Mi ennek az ára?

A portugál kormánynak a hitelért cserébe egy olyan programot kell végrehajtania, amely nemcsak a hiányt csökkenti, de a gazdaságot is felrázza az évtizedes kómából. A GDP 10 százalékának megfelelő megtakarítást kell elérniük, és a költségvetés hiányát 2013-ig kell 3 százalék alá vinniük. A portugál kormány az IMF szerint meglehetősen proaktív volt, a szükséges megtakarítások felét már 2011-ben elérte. A megszorítások között a közalkalmazottak bérét 5 százalékkal csökkentették, a béreket és nyugdíjakat 2013-ig befagyasztották, és 2013-ig közszolgálati dolgozók tömegeit fogják elbocsátani. A PPP-beruházásokat és a nagy infrastruktúra-fejlesztéseket felfüggesztik.

Arra hivatkozva, hogy az országnak nyitottabbnak kell lennie a piaci versenyre, felgyorsítják az állami telekommunikációs cégek, energia- és közlekedési vállalatok privatizációját és ezeknek a területeknek az újraszabályozását. Elvárják az országtól azt is, hogy erősítse meg a bankok szabályozását és ellenőrzését. A munkaerőpiacot azzal próbálják felrázni, hogy csökkentik a munkáltatók által fizetendő egészségbiztosítási hozzájárulás mértékét, és az új jogszabályok a határozott idejű és a bármikor felmondható munkaszerződéseket fogja támogatni - áll az IMF által készített összefoglalókban.

Románia

Mi volt a baj?

Románia éveken át az egyik leggyorsabban fejlődő keleti tagállam volt, a növekedést azonban külföldi tőke és befektetés hajtotta, amely 2008-ban a válság miatt elapadt. A hirtelen visszaesés különösen rosszul érintette azokat a tömegeket, akik a jólét idején devizahitelekkel adósították el magukat, a 2008-ban még dübörgő gazdaság 2009-ben hatalmasat zuhant.

Mit ajánlottak nekik?

Románia a görög és az ír kormánnyal ellentétben csak készenléti hitelkeretet kért az IMF-től, amelyet nem feltétlenül kellett felhasználnia. A szervezet 2009 májusában közel 13 milliárd eurós hitelkeretet biztosított az országnak, majd 2011 márciusában egy újabb, 3,5 milliárd eurós készenléti hitelt is felajánlott. Bár készenléti hitelről van szó, a román kormány abból komoly összegeket hívott le, és azt költségvetési lyukak betömésére is felhasználták, nyugdíjakat és a közszféra fizetéseit fedezték belőle.

A román parlament előtt is tüntettek az IMF ellen

Mi ennek az ára?

Az IMF-hitelért Romániának is megszorításokkal kellett helyreállítania a költségvetési egyensúlyát, reformálnia kellett a bankrendszert, és csökkentenie kellett az inflációt a pénzügyi stabilitás érdekében - olvasható az IMF honlapján. A kért intézkedések között a közalkalmazottak bérének és a nyugdíjaknak a csökkentése szerepelt, valamint megkövetelték, hogy az állami vállalatokat is alakítsák át a nagyobb hatékonyság érdekében.

Az IMF eredetileg azt kérte a románoktól, hogy áfaemeléssel és a gazdagok nagyobb mértékű megadóztatásával csökkentsék a költségvetési hiányt, a kormány azonban inkább 15 százalékos nyugdíjcsökkentés mellett döntött. Ezt azonban 2010-ben megsemmisítette a román alkotmánybíróság, így a kormány végül mégis rákényszerült, hogy 19-ről 24 százalékra emelje az áfát.