Meghalt Csurka István

Szombaton délelőtt elhunyt Csurka István író, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója, a rendszerváltás után ellenzékben lévő politikus.

Életének 78. évében meghalt Csurka István író, politikus, a Magyar Igazság és Élet Pártjának elnöke. Az író életének utolsó nyilvános megszólalása február 2-án volt, a budapesti Új Színház társulati ülésén, amikor Dörner György, az új igazgató felolvasta a kórházban fekvő Csurka Istvánnak a társulathoz intézett levelét.

A levélben Csurka arra biztatta az Új Színház munkatársait, hogy attól függetlenül, ki hova tartozónak érzi magát, mit gondol a politikáról, szeretetben dolgozzon együtt. A levélből az is kiderült, hogy Csurkának fontos volt A hatodik koporsó című darabjának bemutatása, erről már nyáron tárgyaltak Dörner Györggyel.

Újságíró, író, pártvezető

Csurka István 1934-ben született Budapesten, a Szegedi Kis István Református Főgimnáziumban érettségizett 1952-ben, majd 1957-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgia szakán szerzett diplomát. 1956-ban a főiskolai nemzetőrség vezetője volt, amiért fél évre Kistarcsára internálták. Tanulmányai befejeztével szabadfoglalkozású íróként dolgozott, 1973-tól 1986-ig a Magyar Nemzet tárcaírója volt.
1988-89-ben tagja volt a Hitel című folyóirat szerkesztőbizottságának, 1989-90-ben a Magyar Fórum főszerkesztője, a hetilap 1991. januári újraindulásától a szerkesztőbizottság elnöke, a Magyar Fórum Kft. ügyvezető igazgatója volt.

A Wikipédián elérhető életrajza szerint Csurkát 1956 után fél évre internálták, majd beszervezték III/III-as ügynöknek. A kilencvenes évek elején az elsők között tárta a nyilvánosság elé ügynökmúltját. Állítása szerint a beszervezési nyilatkozatot az internálás során, kényszer hatására írta alá, és soha nem írt jelentést. Az író 1985-ben részt vett a magyar politikai ellenzék monori tanácskozásán, 1987-ben részt vett a Magyar Demokrata Fórum megalapításában, 1988-tól a párt elnökségi tagja, 1991-1992 között alelnöke volt. 1992 augusztusában ellentétbe került az MDF vezetőivel, egy hónappal később létrehozta a Magyar Út Alapítványt, valamivel később megalapította a Magyar Út Körök mozgalmat. A feszültség közte és az MDF más vezetői között egyre fokozódott; végül 1993. június 5-én az MDF választmánya kizárta a pártból, júniusban megalapította a Magyar Igazság és Élet Pártját (MIÉP), melynek azóta is elnöke és a párt parlamenti tagsága alatt frakcióvezetője is volt 1998-2002 között. 2006-ban pártja a Jobbik Magyarországért Mozgalommal közösen indult az országgyűlési választásokon Harmadik Út néven, ám a koalíció nem tudott bejutni a parlamentbe.

A Kádár-rendszer egyik kritikusa

Csurka íróként igen fiatalon, 1954-ben debütált, 1956-ban kiadták első elbeszéléskötetét, a Tűzugratást. Saját egyéni hangjára később, a látszat és valóság szembeállítására épülő, ironikus-groteszk novelláiban talált rá (Nász és pofon, Kint az életben, Utasok, Létezés-technika, Vasárnapi menü - elbeszéléskötetek). A prózai műfajban írt még regényeket (Hamis Tanú, Moór és Paál, A kard, Dagonyázás), filmforgatókönyvet (Hét tonna dollár) és rádióhangjátékokat.

Legnagyobb szépírói sikereit drámáival (Ki lesz a bálanya?, Deficit, Döglött aknák, Házmestersirató) aratta. Darabjaiban a szatíra, az irónia eszközeivel ábrázolja az emberi értékvesztést, a társadalom pusztulását, a hősök áldozattá válását, a cselekvésképtelenséget. Az általános emberi gyengék kipellengérezése mellett az olvasó és néző számára egyértelműen kihallatszott a Kádár-rendszer erős kritikája is. Irodalmi munkásságáért 1969-ben és 1980-ban József Attila-díjat kapott, 1980-ban elnyerte a színikritikusok díját. Az 1980-as években esszé- és tárcakötetei is megjelentek, az évtized végétől csak politikai írásokat közölt. 1972-ben szilenciumra ítélték rendszerellenesnek és antiszemitának minősített kijelentései miatt, 1986-ban pedig azért, mert a kisebbségek érdekében való összefogásról szóló, Elfogadhatatlan realitás című esszéje megjelent a New York-i Püski Kiadónál.