Nem Schmitt Pálé lenne az első nagy hátraarc

Schmitt Pál nem akar lemondani, annak ellenére sem, hogy bebizonyosodott: másolta doktori dolgozatát, ami miatt elvették tőle doktori címét. Schmitt csütörtök óta szinte láthatatlanná vált, ügyében fordulat állt be, kormánypárti források szerint fontolgatja lemondását. Nem ő lenne az első, aki látványos hátraarcot csinál: a szexmániás olasz miniszterelnök, a rokkantaknak beszóló edző és az ellenfeleit figyeltető elnök is így járt.

"Egy pillanatig sem gondoltam, hogy lemondok" - mondta még szerdán is Schmitt Pál. A köztársasági elnök Szöulban volt, amikor a Semmelweis Egyetem vizsgálóbizottsága nyilvánosságra hozta a jelentését, amely szerint másolta doktori dolgozatát. Schmitt azt mondta, elégtétel neki a bizottság végkövetkeztetése, amiből ő azt olvasta ki, hogy "akkor is igazam volt 20 évvel ezelőtt, mert az akkori körülményeknek és előírásoknak megfelelően írtam egy dolgozatot a legjobb tudásom szerint", a jelentés megerősítette korábbi döntésében, így továbbra is posztján marad.

Csütörtökön fordult a kocka, kiderült, hogy az egyetemi bizottság egyik tagja Schmitt doktori címének visszavonását sem tartaná indokolatlannak, többen Schmittel szemben keményen kritikus közleményt adtak ki. A csütörtök éjjel hazaérkező Schmitt azóta nem nyilatkozik, pénteki programjait lemondta. Bár semmilyen konkrét jel nem utal arra, hogy meggondolta volna magát, és mégis lemond, nem ez lenne az első nagy hátraarc.

Akinek elfogyott az ereje - Karl-Theodor zu Guttenberg

A plágiumbotrány kitörése után nem volt nehéz meglátni a hasonlóságot Schmitt Pál és Karl-Theodor zu Guttenberg volt német védelmi miniszter esete között. A botrány kitörése előtt a legnépszerűbb német politikusnak számító Guttenberget tavaly év elején gyanúsította meg az egyik lap azzal, hogy doktori disszertációjának egyes részeit szó szerint vette át másoktól. Guttenberg első nyilatkozataiban abszurdnak nevezte a vádakat, és hevesen tagadta őket.

Az egyetem megvizsgálta a dolgozatát, és úgy találták, hogy "súlyosan megsértette" a szabályokat, ezért elvették tőle a doktori címet. Guttenberg erre azzal reagált, hogy komoly hibákat követett el, de nem csalt. A plagizálást azzal magyarázta, hogy abban az időben alapított családot, építette politikai karrierjét, és "önhitten" úgy gondolta, ezeket együtt is el tudja végezni.

Guttenberg a parlamentben is bocsánatot kért, de a lemondását március elejéig halogatta. Lemondását végül azzal indokolta, hogy "ereje végéhez érkezett". Lemondását bejelentő beszédében azt mondta, felmerülhet a kérdés, hogy miért halogatta eddig a döntést. Ennek szerinte "emberi" magyarázata van: nem könnyen engedte el a hivatalt, amiért akár a vérét is adta volna. Arra is hivatkozott, hogy olyan ügy miatt kezdték támadni, ami kinevezése előtt évekkel történt.

Aki elvesztette a bizalmat - Christian Wulff

Hosszú halogatás után végül lemondásra kényszerült február közepén Schmitt Pál német kollegája, Christian Wulff államfő is. Wulff botrányai decemberben pattantak ki, amikor kiderült, hogy még Alsó-Szászország miniszterelnökeként régi barátja és üzlettársa nyaralást fizetett neki. Ez tiltott adománynak, sőt vesztegetésnek is minősülhet. Az ügy napvilágra kerülése után egy sor hasonló, korrupció gyanúját felvető ügye derült ki, így Németországban az ügyön túl is az az általános vélekedés alakult ki, hogy Wulff politikai szívességekért cserébe élvezhette a gazdag vállalkozók támogatását.

Wulff decemberben egy bocsánatkéréssel próbálta elrendezni az ügyet, elismerte, hogy nem kezelte jól az ügyet, és már hamarabb nyilvánosságra kellett volna hoznia személyes pénzügyeit. A legtöbb német lap szerint azonban bocsánatkérése túl későn érkezett, és túl kevés volt. Wulff már arra számíthatott, hogy elül a balhé, amikor kiderült, hogy telefonon fenyegette meg a Bild című lap főszerkesztőjét és kiadóját, amikor megtudta, hogy cikket fognak írni egyik kölcsönügyletéről. A fenyegetőzés miatt Wulff újra bocsánatot kért, de akkor a németek többsége már úgy gondolta, hogy Wulff nagyon sokat rontott hivatala tekintélyén, és lemondásának lehetősége is felmerült.

Már egész Németország arra várt, hogy a január első napjaiban a közszolgálati tévéknek adott hosszú interjújában bejelenti lemondását, de Wulff csak nem akart menni. Az interjúban elismerte ugyan felelősségét, de azt mondta, marad a posztján.

Wulff helyzete február közepére vált tarthatatlanná, miután a hannoveri államügyészség a mentelmi jogának felfüggesztését kezdeményezte tiltott támogatás elfogadásának gyanúja miatt. A korábban példa nélküli lépésre azért került sor, mert az ügyészek gyanúsítottként szerették volna meghallgatni Wulffot egy vesztegetési ügyben folyó nyomozásban.

"Követtem el hibákat, de mindig őszinte voltam" - mondta a lemondását bejelentő nyilatkozatában Wulff február 17-én. Azt mondta, ő jogi értelemben mindig korrekt volt, a hannoveri ügyészség vizsgálata pedig "teljes körű felmentéssel" fog végződni. A beszédben lemondását azzal indokolta, hogy az előző hetekben megcsappant iránta a bizalom, és ezzel a cselekvőképessége is, pedig a Német Szövetségi Köztársaságnak olyan elnökre van szüksége, akit az állampolgárok széles rétegeinek a bizalma övez.

Aki a legtovább húzta - Silvio Berlusconi

Silvio Berlusconi annak ellenére tudott a leghosszabb ideig ülni Olaszország miniszterelnöki székében, hogy múltjában rengeteg sötét ügy van, amelyek miatt eljárások is indultak ellene, de hatalmát időről időre arra használta, hogy kibújhasson az igazságszolgáltatás alól. A volt kormányfő korrupció, kiskorúval való kéjelgés és befolyással üzérkedés miatt is a vádlottak padjára került már, de eddig mindig megúszta, többször úgy, hogy a kormánypárti többsége számára védettséget nyújtó törvényt fogadott el a parlamentben. Az őt támogató parlamenti többség mindig megvédte akkor is, amikor a miniszterelnöki széke inogott meg.

Végül nem botrányai és bűnei, hanem az okozta a vesztét, hogy vezetése alatt az összeomlás szélére sodródott az olasz gazdaság. November elején nyújtotta be lemondását, miután parlamenti szövetségesei elpártoltak tőle, és nem volt képes végigvinni a pénzügyi válság kezeléséhez szükséges reformokat, de távozásának pontos idejét még így is lebegtette egy ideig. Lemondásáról később azt mondta, hogy a felelősségének tudatában "elegánsan" állt félre. Lemondásának hírét kisebb népünnepély fogadta Rómában.

Aki a börtönből küldte lemondását - Dominique Strauss-Kahn

A börtönből ajánlotta fel lemondását a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatói posztjáról a szexuális zaklatással megvádolt Dominique Strauss-Kahn. Ő nem várt sokat a lemondással, de a helyzete is különleges volt: május 15-én gyanúsították meg, és egyből őrizetbe is vették. A börtönből május 19-én küldte el felmondólevelét, de a vádakat még akkor is határozottan tagadta. Azt írta, "végtelenül szomorú", de kötelességének érzi lemondani, mert gondolnia kell a családjára, és mert az IMF érdekeit nézi.

A leghíresebb - Richard Nixon

Amerika történetének egyik legnagyobb és legismertebb politikai botránya vezetett el addig, hogy példátlan módon le kellett mondania a hivatalban lévő elnöknek. A Watergate botrány 1972 nyarán pattant ki, de Richard Nixon elnök csak két évvel később, 1974 augusztusában kényszerült a lemondásra. Az ügy lényege az volt, hogy betörtek a washingtoni Watergate-házban Larry O'Brien, az amerikai Demokrata Párt akkori elnöke irodájába, hogy ott lehallgató berendezéseket helyezzenek el. A szálak a Fehér Házba vezettek. Az ügy miatt a kormány több tisztségviselője börtönbe került.

Utóbb kiderült, hogy Nixon személyesen adott utasítást a megfigyelésre, de sokáig azt hangoztatta, hogy semmit nem tudott a betörésről, nem követett el semmilyen hibát, nem szegett meg semmilyen törvényt. Támogatottsága megcsappant, de még 1973-ban is azt bizonygatta a választóknak, hogy "nem vagyok csaló". Nixon akkor mondott le, amikor látta, hogy a szenátusban is elfogyott a támogatottsága, és a szenátorok kétharmada akár börtönbe is csukathatja. Lemondását azzal indokolta, hogy a nemzet javát nézi. "Remélem, hogy ezzel a lépéssel elősegítem annak a gyógyulási folyamatnak az elindulását, amelyre Amerikának borzasztó nagy szüksége van" - mondta.

A sportvezető - Glenn Hoddle

Nem volt államférfi, de Schmitt Pálhoz hasonlóan nehezen értette meg az angol futballválogatott kapitánya is, hogy miért követelik, távozzon a posztjáról. Glenn Hoddle 1999-ben egy interjúban azt mondta, hogy a rokkantak az előző életükben elkövetett bűnök miatt bűnhődnek, és megérdemlik a sorsukat. Szinte egész Anglia Hoddle ellene fordult, megjegyzését nyilvánosan elítélte és kritizálta Tony Blair miniszterelnök és több sportvezető is, egy közvélemény-kutatásban pedig a megkérdezettek 90 százaléka mondta azt, hogy nem maradhat tovább a válogatott kapitánya.

Hoddle azt állította, hogy a szavait kiforgatták, azzal védekezett, hogy támogatott olyan szervezeteket, amelyek segítik a fogyatékos embereket, és közölte, nem kész arra, hogy elhagyja posztját. Végül nem volt más választása, a futballszövetség felbontotta a szerződését.